Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1897-03-30 / 3. szám

43

természetesek a többiek és pedit? a többség kényszerítve van a mesterséges felhangolásra és az affectálashoz menekül, a moly épen a prot. templomokban a leggyakoribb és oly omborokro, kik azt meg nem szoktak, kollomotlen hatással van. Ha az ember a lelkészt látja, miként a templom közepén állva, arezával a padokban illedelmesen ülő gyülekezet felé fordulva, szemeit az égnek szegezve s kezeit bizonyos módon összekulcsolva imát rebcg és pedig különös hangmenettel, bizonyos kínos érzés fut át bennünket s azt gondoljuk mily kellemetlenül érezheti magát! Még kinosabb, ha imáit elvégezve felmegy a szószékre és megkezdi hosszú prédikácziojat, időről időre hátrafordul, hogy egy pohár vizet igyék és gondolatait összeszedje. Ezen prédikáezióbun ritkán hall az ember eg/igazán élő szót, legfeljebb akkor, ha a pap igazán lelkész vagy tehetség. Közönségesen munkások azok, kik emelkedett hangon, külső taglejtéssel egyik oldalról a másikra fordulva általános és mindenki »Ital használt frázisokat kulömböző hangnemben ismételnek. Még ha könyvből olvassák is a pvédikácziót, megtörténik ez is többször, akkor is bizonyos testmozdulatokat tesznek és bizonyos nem tormészotes hangon adják azt ölő. Megtörténik az is, hogy a lelkész, ha néhány szó és frázist elmondott, kiabál és öklével a szószeket veri, hogy beszédjének jelentőségét emelje. Ilyenkor érzi az ember, mily helyesen alkalmazkodott az emberi természethez a mi egyházunk, midőn a prédikácziót a templomi ceremóniák rituáljaba föl nőm vette. A mi egész ceremóniánk magábun véve a legjobb prédikáczio és annál hatásosabb, niivol azt mindenki nem mint emberi, hanem mint isteni beszédet fogadja el. És a mi prédikácziónk mint egy élő szónak egyházi ideálja, a szent Írásból vett tana a hit és szeretetnek nem pedig az érzelem gerjesztés, mint szükségszerű hátasa az egyházi szónoknak, az imára cgybegyült gyülekezetre.“ P. túloz, umidőn egyházunk gyarlóságait festi olvasói élőit — ha mi szintén akarnánk, még több gyarlóságot fedeznénk lel az óhitű egyházban. Más felekezet felett könnyen mond ítéletet az, a ki hozzá nem tartozik. A protestantizmus és gör. keleti egyház hatását sokkal könnyebben mérlegelhette volna, ha egymás melló állítja egy óhitű s egy ev. falu kópét Az ellentétet nem lehet aztán semmiféle apológiával és fényes dialektikával eloszlatni! Művének figyelmes olvasása ajánlatos, — mert a komoly ellenfel többro tanit, mint a hízelgő barát, de a protestantizmus megítélésében felületes s inkább pietisztikus cnthusiastáival foglalkozott s úgy látszik, hogy különösen az angol protestantismusban tette megfigyeléseit, a hol a botogos és túlzó Individualismus sok kárt tett. Sz.

Kecskeméti Ferenc/: Örök életnek beszéde Halotti prédikác/iók. III. Füzet. Békés.

Azt mondják, hogy a szónoki beszédet hallani kell, mert olvasva kevésbbé hatásos, ke- vésbbé épületes. Van benne valami, de jó szónoki beszéd olvasva is hatással van, inig a rosszat hallani is kin. Az első eset áll a fent idézett munkáról is. imbár temetési prédiká- cziókat tartalma/, mégis az ember nagy érdeklődéssel olvassa ezeket is, mert biblikusak s a szerző nem anyini a saját tudományát, mint inkább az igét hirdeti bennük. Műve teljesen ment a külömben nagyon is divatos frázisoktól és íelesleges czafrangoktól, melyekkel sokan el- akarják rejteni tudatlanságukat, nem gondolván, hogy ép ezzelárulják azt a legjobban. A szer/ő az írást az írás alapján magyarázza, nem a halottról beszél, hanem a gyülekezethez szól az illető esethez választott igék alapján. Beszéde meggyőző s épületes, amiért is nem csoda, hogy egyik másik beszédjét a hivek saját költségükön kin vontatták, amint azt a bevezeéshen olvassuk. — Minden beszéd végén függelékként van egy kis alkalmazás a halottra, ke Íveseire s rokonaira. — Nem hagyhatjuk « mlités nélkül, hogy a szerző, vallási meggyőződéséhez híven, hangoztatja itt ott sablonos, methodisztikus módon a megtérést is, már t. i. az olyan megtérést, mely az embert könnyen a tévútra terelheti s a megtértböl meg nem tért, azaz farizeus lehet; mert „jó lelkilsmerettel“ ( 20. lap.) a szerző szerint is senki sem mondhatja, hogy bűneiből megtért, hogy újonnan született az Isten szerint való életre, hogy gyűlöli a bűnt önönmagában stb. Bizony csak haszontalan szolgái vagyunk mi Istennek. A mű 205 lapot tesz ki s ÓÜ temetési beszédet tartalmaz. Nyomása nem kifogástalan. —r.

KÜLFÖLDFrancziaország. A vallás és közoktatásügyi költségvetés tárgyalásánál egyes túlliczitáló honfiak, mint Polonyi úr is, melegen pártolták a népiskola óllamosittását és hivatkoztak Francziaország példájára. Nálunk nagy hatalom a majmolás. Hiszen az egyházpolitikai törvények behozatalánál is a fő érv az volt : külföldön is így van. Persze hiába való veit felhasználni ez irány romboló hatását a külföldön. Az aszfalt politikusok előtt fő dolog a pillanatnyi siker. A franczia állami iskolának rövid fennállása óta is órozhető annak szomorú hatása. De nőm csak az Istennélküli állami iskola téves irányú, általában az iskolázás s különösen a népiskola jelenlegi fejlődésében egyoldalú — s ez egyoldalúságot nagyobbára az állami felügyelet okozza ! Touillóe Alfréd tanár a franczia iskolai állapotokra nézve következően ir a „Revue des deux Mondes“ czimű lapban : „A mi oktatásügyünk alaphibája az intellektuális és rationalis világnózot túlsúlya, melyet a múlt századból örököltünk, mely a tudományos ismeretnek túlzó szó-