Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-01-30 / 1. szám
EVANGÉLIKUS EGYHÁZI SZEMLE. MEGJELEN HAVONKÉNT EGYSZER. *-------------------------------------* «--------------------------------------£ Harmadik évfolyam. I szám. H.-Csaba. 1897. Januar 90. A Jövendő. Abban, a mi elmúlt, akár tetszik akár nem tetszik, meg kell nyugodnunk. A mi jó és üdvhozó volt, dicsőség légyen érte az Istennek, a kinek jósága soha meg nem fogyatkozik. A mi aggasztotta sziveinket, megszomoritotta anyaszentegyház- zunkat, avval is meg kell békülnünk, mert hiszen tudjuk jól, nem múltak még el a megpróbáltatások esztendei sem. A mi igyekezetünk csak az legyen, hogy a „nem kedves napok“ aggodalmai maradjanak egészen a múlté, az pedig, a mi üdvhozó volt, vigye át áldásait a jövendőbe is. A jövendő, ez az, a hova szemeinket ez év kezdetén lélve és remélve emeljük. Mit hoz, vagy mitől foszt meg bennünket V Ha azokat vesszük sorba, a mik előttünk és körülöttünk vannak, ezek meg nem vigasztalnak. Nem sok biztató és biztositó van azokban, a miket füleinkkel hallunk és szemeinkkel láttunk. De mi nem ezekre nézünk, ámbátor látjuk és számba vesszük ezeket is. A mi szemeink annak az utait fürkészik, a mi füleink annak a beszédeit figyelik, a ki a felhők felett lakik, s a kiterjesztett erőség ragyogó csillagtáborá minket bízni és remélni megtanít. Az 1896-ik esztendő volt az utolsó, a melyben a zsinati törvények minden in tézkedésének életbe kellett lépnie. Jobbára be is rendezkedett egyházunk az uj törvények értelmében. Végre lettek hajtva lázas sietséggel különösen azok a S§-ok, a melyek a hívők szétválasztására, a lelkészek megfélemlítésére s az állami befolyás biztosítására alkalmasoknak látszottak. De még mindég a papiroson szerénvkednek azok a szakaszok, a melyek a lelkész helyzetének javításáról, a nyugdíjról, a minimumról, stb. mesélnek. Ha az egyház részéről ezután is oly kevés biztatást és jó akaratot, részünkről pedig oly kevés igyekezetét és kitartást tanúsítunk mint eddig, akkor a lelkészek szomorú helyzetének javulása nem egyéb mesénél. Erről a mai viszonyok között csak mint a távol jövő zenéjéről szólhatunk. Az 189Ö-ik esztendő volt az első, a melyben az egyházpolitikai törvények áldásait alkalmunk ny ilt megismerni. Es ez az első év is igazat adott a r. katli. papság aggodalmának, a mi vérmes reményeinket ellenben a minimumra szállította. Híveink ugyan eljönnek még hozzánk, de csak az állami anyakönyvvezető pitvarán keresztül. Ha elébb találnak jönni, mi magunk vagyunk kénytelenek őket oda utasítani mondván: menjetek előbb oda, s hozzatok magatokkal Írásbeli engedélyt, adcjig nem temethetek, nem eskethetek. . . És a szegény ember ballag szomorúan, föltekint templomára, felsohajt: Istenem! mit vétettek ezek ami papjaink, hogy még a templomba is csak a jegyző engedélyével mehetnek. A róni. kath. egyház, habár az uj helyzet hátrányait érzi itt is, ott is, mindamellett beszélhet nyereségről is, rá mutathat olyan vívmányokra, a melyeket Előfizetési ár a .Külmisszio" ezimü melléklappul együtt: Egész évre . . 2 frt Fél évre .... 1 frt Egyházi e'rdekü hirdetés egyszeri közlésének dija.....................őü kr. F olelös Rzerkosztö és kiadó: SZ EBERÉNYI LAJOS ZS. h. ev. lelkész M.-Csuhán. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztő és kiadóhoz intézendők. A lap minden hónap 30-án tétetik postára.
