Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-02-28 / 2. szám
30 a néppártot a nemzetiségekkel való szövetséggel; mert a kormány által segélyezett lutheránus főiskolában van 46 pánszláv tanuló, kik közül egy sem római katholikus. Valóban különös, bogy csak éppen a felföldi „védbástyák“-ban fordulnak elő ily hecz- czek, inquisitiók, kizárások stb. mig az állami és más intézetekben nem fordulnak elő ily események, pedig tót és más származású tanulók azokat is látogatják A nagyrőczei gymnasium bezárása után a tót tanulók tömegesen keresték fel a ref. gymnasiumokat és ott soha semmi bántódásuk nem volt, jóakarótól és szeretetet tapasztaltak az igazi tőzsgyökeres magyar fiuk között és soha kémkedés, árulkodás elő nem fordult. De lássuk magát az esetet. A múlt év őszén a selmeczi lyceum 7-ik osztályának tanulója levelet irt a losonczi tanitóképző egyik növendékének, melyben azt mondja, hogy 50 tót tanuló van a lyceumon, a kik tót könyveket olvasnak, a tanárok magatartásáról nem a leghizelgőb? ben nyilatkozott. Ezen levél tévesen lévén czi- mezve, a losonczi képezde helyett a főgymna- siumba jutott, a hol azt felbontották és a selmeczi lyceum igazgatójának megküldték. A vizsgálat vezetésével megbizatott, Jankó János helyettes tanár, a ki a tót tanulók ablakai alá járt hal'gatódzni, nem forralnak-e valami veszedelmes p nszláv összeesküvést? Több tanulónál a lelkiismeretes vizsgálat nagyobb csomó tót könyvet talált. A. végtárgyalás január hó 10-én tartatott és pedig d u 3 órától este 9-ig. A fő bűn az volt, hogy az illető -r akartak tót egyletet alakitni, de kísérletük meghiúsult. Hecsko Gyula a volt hodrusbányai lelkész árvája, Gra- c?a Vilmos bakabányai iparos fia. Petyko András lónyabányai földmives fia az intézetből kizárattak s több tanuló kissebb fegyelmi büntetéssel sujtatott Az egész ügyben fő érdemet szerzett Jankó János helyettes tanár, a ki nem kiméivé fáradtságot, kutatott, hogy helyes nyomra juthasson. A helyettes tanár ur két hónapi nagy fáradtsága után most már megpihenhet s nyugodtan készülhet a tanári vizsgára. Nézetünk szerint sem helyes az. ha a középiskolai tanulók politizáljak s ha még oly ártatlan is a politizálás, mert a politika nem való a tanuló ifjúnak De még jobban helytelenítjük az ily inquisitiókat. A tanári kar az ily eljárással magára sem vet szép tényt. Már maga azon körülmény, hogy egy elfogott levelet tesz a vizsgálat alapjául nem igen magasztos körülmény. A vizsgálat már önmagában is nemzetiségi érzelmeket hoz a felszínre. Vádaskodások egyes túlbuzgók és árulkodó fráterek részéről más intézetekben is előfordultak s az illető igazgatók elintézték a nagy dob nélkül is a dolgot s nem rendeztek razziát a szegény tót tanulók ellen. A selmeczbányai lyeeumban tör* tént, a mikor még a mosi nyugalomba vonult nagy nevű igazgató volt az intézet ura, hogy egy nebuló be vádolta az igazgató előtt tauuló társát állitólagos nemzetiségi érzelmeiért. Az igazgató jól felpofozta az árulkodót s az ügy békés utón elintéztetett. A tót tanulók többnyire szegény szülők gyermekei. A szülők nagy nélkülözéssel küldik gyermekeiket iskolába s nem elég, hogy a szegény fiú koplal, még a szülőt az az aggodalom is epeszti, nem tudja, váljon a szülői háztól eltávozott gyermeket nem küldi-e haza valami túlbuzgó inquisitor azért, mert megcselekedte azt, a mit másoknál a tanár urak is erénynek magasztalnak, meg nem tagaita vérét, szerette népét. Ha a szeretet téves, ám tudós professo- rok, a védbástya őrei, tereljék azt helyes mederbe ! Felekezeti iskoláink hivatása volna akként nevelni ifjúságunkat, hogy a népszeretet soha ellentétbe ne jöhessen a haza szeretettel. Ha a nevelés és szellem, mely felekezeti iskoláinkon uralkodik, tisztelet a kivételnek, helyes lenne, a selmeczihez hasonló esetek sohasem fordulnának elő ! Tót gyülekezeteink áldozatot hoznak e „védbástyákra,“ melyekből várják jövendő papjaikat és tanítóikat — s évről-évre ha-lják mint zárnak ki azokból egy csomó tanulót nyelvkérdés miatt A közalapra adózni kötelesek, de nem kötelesek az ily barátságos, testvéries érzelmű intézeteket önkéntes a lományaikkal támogatni. Gyermekeiket adják a helyesebb állami intézetekbe, melyekben kevesebb a helyettes tanár s melyekben ily inquisitiók nem fordulnak elő és csináljanak minél több helyet a felekezeti intézeteinkbe tó iuló recipiált polgártársaink gyermekeinek, had tündököljenek a védbástyák továbbra is s ne legyen alkalmuk és „anyaguk“ szereplésre! KÜLFÖLD. A nagy hatalom. Egy külföldi zsidó műben a következő szavak olvashatók : „Ha a zsidók kölcsönös védelemre egyesülnek, oly erősekké lesznek, hogy senki sem bir velők. Van hatalmuk államokat ostromolni, kereskedelmet aláásni és mivel az egész földkerekségén el vannak terjedve egy bizonyos államot oly rósz hírbe hozhatnak, hogy arra nézve minden vállalkozás lehetetlenné lesz. A leghatalmasabb állam kormánya 24 óráig sem tarthatja magát, ha az egész zsidóság ellene fordul.“ (St. Ev. St.-blatt 7. sz,)
