Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-12-30 / 12. szám
155 lépőnek kell esküdnie, vagy rosszak és elégtelenek. Ha jók és elégségesek, akkor fölösleges kivételes törvényeket gyártani : ha pedig «rosszak és elégtelenek, van annak módja azok mogváltoztaiásán, kiegészítésén munkálkodni. Addig azonban, a inig a törvény nincsen magváltoztatva, legyen jó avagy rósz, legyen bennünk annyi hazafiassag és ogyháziasság, hogy holmi nyilatkozatokkal no tüntessünk ellene. Elég nekünk, ha u törvényt betartjuk, többet ne kívánjunk sqgi magunktól, sem másoktól. Mindezeket pedig nem azért Írtam én le, hogy azok okuljanak belőle, a kiket illett. Meg vagyok róla győződve, hogy épen a nyilatkozat gyártók hederitenek rám legkevesebbet. (>k szentül hiszik, hogy hazánkat és egyházunkat, csuk az ő fogyatékos böicseségükkel összetákolt „nyilatkozataik“ mentik meg a vegromlástól: zsinati törvényeink és a többi, nem étnek egy hasitó fát < > velük tehát nem is kezdek, hogy annál hamarább végezzek. Egyházunk vezetőit, őrtállóit szeretném én ezen jelenségekre figyelmessé tenni, hogy azon hatalommal, a mellyel rendelkeznek, vessenek véget az ilyen gazdátlan állapotoknak. Vannak törvényeink, van felsöbbeégiink, ne szabjon tehát törvényt, no Írjon elő föltételeket akárki azoknak, kik az egyház szolgalatára vállalkoznak. Az ilyen ólomokét is a törvény korlálai közé kell szorítani. Egyházfelügyelőink ne csak a papok körmeit figyeljék, nem-e fog duplán a krétájuk (az a baj kérem, hogy mar szimplán sem igen fog); hanem arra is legyen gondjuk, hogy az egyházban mind ékesen és jó rondb«m legyonok. Espereseink pedig legyenek valamennyien népünk Igazi pásztorai s ne pedig mint némelyek a hatalom pánszláv biztosai (ala filoxera biztos). Ezer baja van egyhazunknak, ezer sebből vérzik, valamennyi orvoslásra szorul. De a különféle nyilatkozatokkal, tegyük szabaddá mindenkinek a törvény egyenes útját. Jolontsiik ki az ilyen reversalisokat is semmiseknek s meg legyen bélyegezve az is, a ki előírja, az is, a ki aláírja. • — gy. IRODALOM. I)r. Ernát Stadel: Lebenswasser aus dem Heilsbrunnen. Predigten über die Episteln dos Kirchenjahres. Dresden. Justus Naumanus Buchhtmd lung. 845 lap. Ára szépen kötvo 4 márka 80 pf. Az evang. egyháznak szép karácsonyi ajándéka e kedves mű, melyet a tharandti gyülekezet nyugalmazott hű lelkésze nyújtott első sorban gyülekezetének s azután az egész luth. eg\háznak. Az öreg Siedel, úgy szólván élete alkonyán, hozza tudomására az ev. világnak, hogy mily kiváló gyöngyét bi^ui benne egyházunk. Nem is a kiadók gazdag jutalmáért adta ki művét, a miről tanúskodik a mű német könyvpiaezon szokatlan olcsósága. Különösen lelkészeinknek nem ajánlhatjuk eléggé e jeles mű gondos tanulmányozását; mely Geroknak hazánkban nagyon elterjedt egyházi beszédei felölt magasan áll. A szerző előszavában azt mondja: „Úgy hát Isten nevében útnak eresztem beszédeimet, a melleket oly sok ima után dolgoztam ki s előadtam. Szívélyes nyelven tartvák ; mert én gyülekezetemhez mindég úgy szóltam, miként az atya szokott gyermekeihez. Egyszerűek és népszerűek, hogy „Hans4 és „Grote“ is megérthesse. Nem mozognak általánosságban, hanem az egyes emberbe hatolnak a lelkiismoretbe akarnak benyomulni, a bűnt rejtőkében felkeresni, hogy elhatározásra és megtérésre indítsanak. A mellett mindég arra figyeltem, hogy lehetően szemléltetőleg prédikáljak és hogy találó történetek boszövéso által ne csak illustraíjam az elmondottakat, hanem a hallgatók figyelmét is ébren tartsam.* Eme előszóban hangoztatott állításokat következetesen koresztül vive latjuk minden egyes beszédben. A mi a jeles beszéd gyűjteményt különösen kedvessé teszi, az azon kürölmény, hogy o beszédekből nem az üros hatás kereses tűnik ki, hanem az egyház hitében szilárdúl álló lelkipásztor szava. — Sz. Petites János: Molanchthon Fülöp élete. Jutalmazott pályamunka, A Luthentársaság XXVIII. kiadványa. Budapest 1897. (131. old.) Ara 40 kr. Molanchthonnak ezon életrajzában a szerző előszuva szerint - Meurer nyomán halad. Es ez oly esotben, midőn nem „eredetiek“ akarunk lenni ami akkor, midőn nem a szaktudósoknak, hanem a nagy közönségnek ír valaki, nőm is szükségos — norn baj. Amit ezon osotbeu is kívánni lehet, hogy a storző vegye figyelembe a mi viszonyainkat, azt a szerző, amennyire láthattuk, teljesítette. Az életrajz ológ terjodolmes, sőt egyes helyein nagyon s terjengős. így pld. a Praeceptor Germaniae ez. fojozotbod nézetünk szerint nem kellet volna Mo« lanchthon iratait oly terjedelemben ismertetni. Ami. Melanchthon szereplését illeti az augsburgi gyűlésen? úgy nem mondhatjuk éppen, hogy szépített — ami baj volna, ha római ellenfeleink zavarba hozhatnak, de Melanchthon félénkségét és nagy engedményeit nem jellemzi eléggé. Ha Melanehthontó! függött volna, valószínűleg nőm volna ma ágost. hitvallásunk. Luthert nem azért hagyták Koburgban ; mórt attól * féltek, hogy hajlithatlansága folytán a békés kiegyenlitést lehetetlenné teszi; hanem mert a birodalmi átok alatt volt s mert a nürnbergiek politikai tekintotokből nem akarták őt íelvenni. Melanchthon hitvallása Luthernek nem csak ,.a m>»ga ogészében,“ hanem „nagyon jól“ (fast wohl) tetszett. Jó lett volna, ha a szerző az ágost. hitvallást, egyházunknak ezt a fontos symBolumát, bővebben ismertette s méltatta volna, hogy e könyv olvasóinak tudatuk lehetett volna, mekkora kincsük van ezen hitvallásukban. Melanchthon bajlását a zwinglianusok foló a szerző eléggé kiemeli és Molanchthon pnnaszkodásait olyanok előtt, kikkel o tekintetben egyetértett, nem
