Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1897-11-30 / 11. szám

148 sok sebet ejtett, de a lutheri egyház iránti szere- tetet meg nem törte s 10—20 év múlva ezen szigo­rú, confessionális öntudat oly erős lesz, hogy a 40-es évek mozgalma, ha meg is újul, oly várakkal fog szemben állni, melyeket soha be nem vehet s reméljük, hogy akkorára — a mai arányosítást egy igazi arányosítás váltja fel — a mait mutogatni fogjuk legfeljebb mint szomorú emléket! Találunk e hosszabb czikksorozatban nem épen morális fejtegetéseket is, igy az 5l0-ik ia- on a következő passus olvasható : „kétségtelen, ogy az unió hívei is, mintegy megvakittatva a si­ker reményétől, hibát követtek el akkor, midőn előre hirdették, hogy az uniótól a magyar faj meg­erősödését várják, mert ez által felköltötték a tó­tokban a nemzetiségi féltékenykedési.“ Tehát a tudós szerző szerint csak az előre való hirdetés volt kárhozalos s leplezni kellett volna a politikai czélt! Harcz a református egyházban. A hazai ref. egyházban dúló harczra élénk fényt vett a „Hajnal“ czimű belmissziói lap legutolsó számá­ban „A magyar protestantizmus válság előtt“ czi- mű czikk. Szabó Aladár áll egyfelől mint az úgy­nevezett belmissziói irány vezére s másfelől a régi, nagyobbára a „semmiféle“ theologiai irány képviselői. A nevezett czikkben Szabó Aladár sok iga­zat és megszívlelendőt mond s ott, a hol szavát a positiv hit érdekében felemeli s bátran szembe száll a világias iránynyal, mi is rokonszenvvel kisórjük küzdelmét — de a kifejezett methodisztikus elvek_ kel egyet nem értünk. Pietisztikus félszeg irány jeleit látjuk abban, hogy a szerző úgyszólván csak két bűnt lát: a paráznaságot és részegeskedést. Angolos elv az a szerző által hirdetett nagy elv „hogy minden keresztyénnek kell tennie valami^ a minden keresztyén jogositva van tenni valamit az Isten országa terjesztésére.“ Itt tehát a rendkí­vüli tevékenységre van helyezve a fő súly — ho­lott evangélikus felfogás szerint fő a hivatásunk terén tanúsított hűség. Úgy látszik, hogy e harcznak vége a separa tio lesz, mivel békére a két hadakozó fél között nincs kilátás. Az unió tehát, melynek egyik szó­szólója a „Hajnal“ is, még messze van, midőn ma­gában a ref. egyházban sincs meg az egység ! íme a református egyház egy nyelvű — s ebből is lát­hatjuk, hogy az „egynyelvüség“ nem ereje az egy­háznak s a „nemzeti elv“ pedig, ha a hitelv felé emeltetik, romlása a hitéletnek — mert fajimádág- ra, tehát pogányságra vezet. A politika uralma főbetegsége a református egy­háznak s annak nem vethetett gátat az egynyel­vüség sem. Háromnyelvű ev. egyházunkban még nem jutottunk el a vallási harczhoz, pedig ehhez el kell nekünk is jutnunk. Nálunk a „kyriarchia“ sokkal nyomasztóbb mint a ref. egyházban, hol az ikerelnökség következetesebben van keresztül vive, hol nincs külön választott egyetemes felügyelő, ha­nem csak a legidősebb felügyelő elnököl a legidő­sebb püspökkel az egyetemes gyűlésen. Egyházi események. A császtkoi (nyitrai esp.) gyülekezet a reformáczió ünnepén ünnepelte temploma megújításának öröm ünnepét az egész esperességből összesereglett hívek jelenlétében. A szegény gyülekezet sok éven át nélkülözni volt kénytelen templomában az oltárt és padokat. Ezen gyülekezetét szemelték ki a baptisták missziói pon­tul, de az angol pénz és invázió nem volt képes szétrombolni a gyülekezetei, mely ragaszkodik az ősök hitéhez. A zajos misszionáriusok munkája máshol sem lesz nagy sikerrel koronázva, népünket nem fogják megzavarni a thea estélyek és szent csókolodzások. — A beszterczebányai ág. h. ev. egy­ház új lelkésze Sztehlo Gerő e hó folyamán elfog­lalta új állását. Kisérje Isten áldása az uj mun­ka mezőn. — A csávái ev. egyh. (Soproni esp.) Geisz- linger Pál debreczeni s. lelkészt, a petőfalvi ev. egyház Gura Jenő h. lelkészt választotta rendes lelkészül. — A glozsáni egyház eddigi buzgó he­lyettes lelkészét Dedinszki Jánost választotta rendes lelkészének, ki több évi helyettes lelkész­kedése tartama alatt is azon feltevésben erősítet­te meg a híveket, hogy hű pásztora leszen ezen szép délvidéki gyülekezetnek. — A buda-lehotai ev. egyház egyhangúlag lelkészének választotta Hein­lein Emil b.-csabai s. lelkészt, ki azonban ez állást el nem fogadta. — A pozsonyi ev. gyülek. felügye­lőnek Günther M. kir. tanácsos, liszt és papir nagy kereskedőt választotta. ZERKES7JŐI ÜZENETEK. K. Gy. S. Igazat adok a törvény értelmezésének, melyet kifejtettél. A közalap lenné azonban nézetem szerint arra hivatva, hogy a kiegészítést eszközölje. Az államsegély első sorban erre lenne fordítandó. Hogy e tekintetben nincs ily általános felfogás, sajnálom s ily irányban szólunk a jövőben N. n. Nekem is feltűnt az az /arczkép és az azt ki­sérő dicshymnusz. Ha így fogunk haladni, még megéljük, hogy egyházi néplapjaink a hires „Kraft und Stoff" eredeti szerzőjének hozzák arczképét és életrajzát építésűi a gyüle­kezeteknek. Zs. L. P. Levelét későn vettem kezeimhez. A helyre- igazítás azóta ír ár megtörtént s igy azt hiszem, hogy lapunk­ban felesleges azt közölni. Luth. Köszönöm szives tudósítását és kérem, hogy jö­vőben is felkeressen mindég örömmel üdvözölt soraival. A jövő évben több helylyel fogunk rendelkezni. G. M. A.^A „duplakrétáról" írott czikk sok helyes meg­jegyzést tartalmaz — de az illető úrral külön vezórczikkben foglalkozni, nem tartjuk érdemesnek, elég az a két szócska; „lári-fári." Rövid pár sorban közöld jövőben megjegyzéseidet. Bácskai. Közleményeit a jövőben is szívesen veszem és örömmel várom. Nyomatott B.-Csabán, Povázsay Testvérek könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom