Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-11-30 / 11. szám
147 belföld/ A pápistáktól is lehet tanulni. A 10 szobor, melyet felséges királyunk adományozott — püspöki leiratok folytán ünneplés tárgya volt középiskoláinkban. A politikai esemény minden vallási oldalt kizárt s középiskoláinkban is ünnepelték a 10 között a „hitvédő“ Pázmányt, kinek ha sikerül a hitvédós, ma nincs Magyarországon egy evangélikus középiskola som. Ünnepeltük azon hires „lutherani comburantur“ kodifikátorát is. A „Religio“ 35-ik számában a budapesti katholikus kör felolvasó estélyéről a következő sorokat olvassuk : „A nagy és előkelő közönség, Hummer Nándor felolvasásának hatása alatt a nyolcz királyi szoborról, a kath. köruj házának első felolvasás által való felavatását hódolat- nyilvánítással fejezte ki akirály s korona előtt, zajosan éltotvoanagy nemzeti szoboralapitásért a kirjályt.“ Tehát ők nem vesznek tudomást Rethlen és Bocs- kayról — kik tudvalevőleg nem tűzték ki czélul a katholikus vallás kiirtását — mint a derék „hitvédő' Pázmány, ki tudvalevőleg nz evangélikus hit teljes kiirtását tűzte ki czélul! Helyreigazítás. A Luthertársaságtól vett értesülésünk szerint nógrádi Szontágh Pál úr a Lu- thertársaság ez évi közgyűlésén belépett a társaság tagjai közé, ennélfogva múltkori számúnkban közölt hir erre vonatkozó részét ezennel készségesen helyreigazítjuk. Napirendre tért az ogyetemos gyűlés azon indítvány felett, moly kívánta, hogy a roversálist adó világiak egyházi hivatalra ne logyenek választhatók és kinevezhetők. Mily kényelmes út ez a napirendre térés? De hát bizton reméljük, hogy az egyház 1—2 év múlva kénytelen lesz fegyelmi eszközökről ez irányban gondoskodni. Hogy bizonyos urakra nézve kényelmetlen az ily kérdések fesze- getése s hogy némelyek, ha nagy vagyonról van szó, még indokoltnak is tartják a reversálist, azt ismerve a mai viszonyokat, már különösnek sem találjuk. Luther is ismerte bizonyos elemek idegenkedését az egyházfegyelem iránt, azért ir arról egyik barátjának ekként: „Ihr tbätet wohl daran und liesze mirs gefallen, so Ihr den Bann wieder anrichten könntet nach Weise und Exempol der ersten Kirche, aber es würde den Hofejungherrn euer Furnehmen sehr faul thun und sie hart verd- rie8zen, als die nu des Zwanges entwöhnet sind. Unser Herr Gott steho bei Euch und gebe sein Gedeihen dazu!“ — (Luth. Werke ErlaDg. 59 k. 174 1.) Azt hisszük, hogy az ev. közvélemény nem fog napirendre térni s néhányszor még ád alkalmat hitbuzditásul az egyetemes gyűlésnek napirendre térni. 100 éve« emlékünnep. Sz. h. ut. XXII. vasárnapon a kiszácsi (Bács-Bodr. m.) ev. egyháznak örömnapja volt: temploma felszentelésének 100 éves emlékünnepét ülte.-Kiszács is ép úgy, miut Glozsán.-Petrovacz s más bácskai tót ajkú gyülekezetek a múlt század utolsó évtizedeiben keletkezett; a jelenleg élő kiszácsiak ősei főleg Nóg- rád, Pest és Hont megyékből származtak le; sok család a honti Terényből. Templomukat önerejükből 1797-ben állították fel, midőn is Sztehlo András, akkori bácsszerómi főesp. által ünnepélyesen lett felszentelve: ezen eseménynek 100 éves évfordulóját ünnepelték meg a hálás utódok. Az ünnepélyes istentiszteletnél az oltári szolgálatot Dedinszky János, glozsáni lelkész végezte ; ez alkalommal szenteltetett fel a kiszácsi nők kegyes adományaiból szerzett keresztelő medencze, mely funkeziót Klo- busiczky Gusztáv kulpini lelkész végezte. — Az ünnepi, a híveket könnyekig megható beszédet a helybeli lelkész LanghoíTor Károly mondotta, gyönyörűen fejtegetve, bogy mi volt ez a templom az elődöknek, s mi legyen nekünk! Az istentisztelet után a jelenlévő három testvér az úr szt. vacsorájával élt, melyet Dedinszky J. lelkész szolgáltatott. Itt nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy Bácskában nincsenek szokásban a folföldön oly áldásos lelkészi gyónások : ideje lenne, hogy a lelkészek, kik másokat az Úrvacsorája élvezetére serkentenek: magok is jó példával előljárjanak s alakítsanak lelkészi gyónó köröket, melyek tagjai felváltva hol az egyik, hol a másik egyházban időközönként összegyűlve lépnének az Ur asztalához. A papiakon megtartott ebéd után, az ünnepély folytatása következett a d. utáni isten- tiszteleton. Ekkor olvasta fel Langhoffer K. helybeli lelkész nagy szorgalommal összeállított s a hallgatóság figyelmét teljesen lebilincselő „100 éves történetet,“ molybon az egyház keletkezése, fejlődése, szervezkedéséről szól. Jól tenné, ha ezen történet- két kinyomatná ; híveinek lelki életére csak jó befolyással lehetne, ha őseik áldozatkészségére, hithűségére figyelmeztetné őket. A bácskai egyházaknak, még csak most kezd lenni történőtök, eddig csak készültek az élethez, most kezdenek élni. Isteu vezérelje, oltalmazza őket. Bácskai. Az nnió-akadálya. Igen érdekes azon vallomás, melyet Lie. Rácz Kálmán, értekezve az unió törekvésekről a negyvenes években, a „Prot. Szemle“ 9-ik számában a következőkép fejez ki : „Én nekem úgy tetszik, hogy az unió legfőbb akadályának elhárítása is meg fog valósulni és pedig az által, hogy az evangélikus egyházkerületek uj berendezése kiszedte méregfogait a pánszlávizmus kígyójának s talán egy-két évtized alatt ismét megindulhat a komoly munka az unió felé. Vajha sikerre vezetne 1' A tudós szerzőnek köszöne- tünket fejezzük ki ezen magyarázatért, de csodál- ' kozunk e mellett óriási elfogultsága felett, melyben egy „licentiátus-“nak még sem szabadna le- ledzenie s melytől hemzseg műve. Szeretni a magyar nemzetiséget a magyarnak ez erény — de szeretni a tótnak tót nemzetiségét, az panszlavis- mus, az bűn. Itt azután nem lehetséges a megértés ; mert hiányzik az az evangeliomi alap : a mit nem kívántok, hogy nektek cselekedjenek az emberek, ti sem csélekedjótek azt nekik* Az arányosítás
