Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1897-11-30 / 11. szám

139

hatalom, megragadva az alkalmat, zsinatot rögtönöz és Keresztül viszi az uniót s megsemmisíti a történetinevet, a három nyelvű egyházat. Rémeket látunk, azt fogják mondani sokan. A zsinat megteremtette az egyetemes gyűlés hatalmát s ha e hatalom oly féríip kezében lesz, a ki az uniót élet czélul tűzi ki, meg lesz az is, a mint meg lett az arányosítás. A zsinat az egyetemes felügyelőt— az ev. egyház k or m ány z óját és képviselőjét nem kisebb hatalommal ruházta fel az egyházi téren, mint a minővel birt III. Frigyes Vilmos, a porosz unió létesítője. Meresz férfiak nem rettennek vissza a nehézségektől, különösen, ha látják, hogy oly dolgok is sikerülnek, melyeket senki sem akart s a többség mégis megszavazott Nines semmi lehetetlen a nan alatt, ez vonatkozik különösen elárvult egyházunkra. Ma még csak a tudomány főpapjai hangoztatják az uniót — holnap már a főkormányzók is követhetik őket. Azért hát ébren legyünkés vigyázzunk a gyülekezetben — hogy az ostrom készen találjon a vész napjaiban !

Sz. L.

K itísoités,

a lelkészi hivatás végzésetek főveszélye a jelen korban.

Irta Walz K. főegyháztanArsos

nariiKtadtbun.

♦

Kngedf-lyezott fordítás.

(Vége.)

A jelenkorban nehéz benső embernek lenni és maradni. De nem lehetetlen. Jelenleg sokat bőszéinek Kriszus képéről, melynek legyőzhbtlen benyomást kellene reánk gyakorolnia. Hár csak komolyan vennénk ezt s Krisztus igazán alakot öl- teno mi bennünk! Akkor Krisztus azon törekvóso, hogy keresse és üdvözítse azt, a mi elveszett, a mi törekvésünkké lösz és az ő eszköze, az ev. hirdetése és közlése az önfeláldozó szeretetben, a mi eszközünkké lesz* hivatásunk végzésében. Do Krisztus működésének eredményét is elfogadjuk, és nem fogunk idegenkedni attól sem, hogy ő e- gyeseknok elesés, másoknak ielcmelkedésro szolgált. A „botrány“ molyét Krisztus előidézett csak a külsőségnek szolgálhat megütközésül, mig a belsőségnek arra szolgál, hogy azzal bitót bizonyítsa

és megerősítse s csatlakozzék hozzá. A külsőség önkényes várakozásban és csalódásokban ól. A bensőseg nem csalódhatik, mert hiszen ő alkotja az életet.

Harcsak minden lelkész ily benső ember lenne! Az evangeliom öumegától oly hatalmat és befolyást nyerne, a minőt neki a legnagyobb külső mozgékonyság és tevékenység som szerezhot Keresztyén jellemeit az egyedüli igaz képviselői az evangoliomnak, minden gondolatunknak törekvésünknek, imánknak oda kellene irányulnia, hogy ilyenek- fejlődjenek és képződjenek. Ily értelemben csatlakozunk egy kiváló egyházi férfin azon szavaihoz: „Templomokat epiteni szép dolog, dj talán még becsesobb lenne 30 templom helyett 30 komoly, ke- rosztyén egyéniséget koltoni!“

Természetesen kevés az, a mit e tekintetben az emberek tehetnek. De segítő szolgálatokat minden szerénység mellett mégis csak tehetünk. Ha például azon férfiak, kiknek a fiatal theologusok- ra, mint azok tauilóinak, befolyásuk van, épen az elhatározás érőiben szem előtt tartják, miszerint nem csak ismeretnyújtás az ő feladatuk, a mely ismeretnyújtás nem is ehatározó mozzanat a fiatal theologus fejlődésében, hanem az egész ember, a hatni igyekszenek a benső ember fejlődésére is, hogy a keresztyén benne kifojlődhess- sók, úgy személyes bofolyásuk következtében a fejlődő személyiség I megnyilatkozhatik és a benne ! levő jó rész .előretörhet, a moly szeretetteljes ápolás nélkül talán örökre elveszne. Hogy az akadémiai taaiió mily szép lelkigondozást gyakorolhat, arra nézve bizonyságéi szolgálhatnak nem csak a múlt idők példái, hanem azon előadások is, melyekben a jelen korban egy egyetemi tanár a mi személyes viszonyunkat a lelkészi hivatáshoz a fiatal theolo- gusoknak szellemesen, nemesen és dicsőén tar- gyalja.

Kpen úgy nagyon is szükségük fiatal kezdő lelkészek, hivatásuk kezdetén, hivatásuk utjának első bizonytalan lépéseinél az öregebb, tapasztaltabb kartársak gondozását. Az ő benső életük még többnyire fejletlen, lelki tapasztalatuk nem eléggé erős s körülettük a közuapias s átlag nem lelki környezőt, a mely az ösmert ólettörvény szerint inkább a magasabban állót magához vonja, mint sem az által magát felemeltetni engedné.

Felfogható tehát, hogy újabban a segédlel- készkedést oly irányban szeretnék átalakítani, hogy az idősebbek befolyást gyakoroljanak a fiatalabbakra. De» hát törvények nem hoznak elő életet. Nem rendeletek, hanem egyéniségek után éhezik a kor.

ITa már a rendeletekot megemlítettem, szabad legyen megemlékeznem a hatóságok állásfoglalása ról is szentben a lolkész hivatalos működésével*