Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1897-10-30 / 10. szám

136 nek. A püspök úr válaszában megemlítette, hogy már régen gondolt erre ikertársával együtt, de hat a jelen időt alkalmasnak nem tartotta ; mert a vett értesítések szerint Turóczban a legnagyobb bizonytalanság uralkodik, a nép ott elvadúlt, dühös, a papok a szószékről hazaárulást hirdetnek, az egyházfelügyelők durva erőszakhoz nyúlnak ; a ne­mesek ott még most is mint 100 év előtt, támasz­kodva régi jogaikra, az első hivatalokra aspirálnak, Szóval, nem tanácsos oda menni, mert ott közép­kori állapotok uralkodnak. De a közgyűlés óhajára vállalkozik a nehéz feladatra. — Valóban, ha a turóczi esperesség valahol az északamerikai vadon­ban volna, nem csodálkoznánk e tájékozottságon és félelmen. De hát hajdanában püspökeink fel­merték keresni bujdosó, üldözött híveiket még az erdő vadonjaiban is, hogy őket vigasztalják az evangeliommal és akkor nem utazhattak vasúton, s nem vehettek igénybe esetleg karhatalmat. Igaz, hogy ez elszántságukért nem arattak tapsokat, ha­nem börtön és máglyát. Mily szomorú álla­potok ezek, midőn az evangélikus püs­pök, kit hívei bizalma állít e polczra, fél elmenni hívei közeli Fog-e az ilyen, a ki fél saját híveitől, szembe szállni a világ fiai­val? Várhatunk e attól sok üdvös intézkedést — vagy, fő tény-e az egyházi élet terén a jubilálás? Es ez elég? Szegény egyház! Á bányakerület közgyűlése szombaton kezdő­dött és keddig elhúzódott. Az ügyek letárgyaltat­tak — hiszen ma már a mai uj gyakorlat szerint püspök és felügyelő nem kormányozzák a kerüle­tet — ök elnökök és a három napig tartó gyűlés, a maga hamarosan hozott határozataival lelke, szel­leme a kiterjedt, nagy kerületnek. Nézetünk szerint az már nagy baj, ha az espcrességi, kerületi, egye­temes gyűlések kormányozzák az egyházat. Így csakugyan éppen semmi értelme sincs az iker el­nökségnek ; mert határozatokat kimondani, levele­ket expediálni, erre elég lenne egy világi elnök is, ehhez nem szükséges az egyházi ügyek mélyebb értelme, theologiai képzettség, bátorság, — ezt bár­melyik alispán vagy szolgabiró kitünően elvégez­heti, sőt milyen kitüuő elnök lehetne Benyiczky is, a ki kormányzó talentomát bebizonyította, morá­lis fejtegetéseivel arról: hogyan lehet a kissebb- sógből többséget csinálni.“ A püspöki jelentés szerint is az állapotok nem rózsásak — ziláltság minden felé. Turócz szo­morú helyzetben. A pesti esperesség majdnem min­den egyházában van baj. Felekezet nélküliség, re- versálisok, hűtlenség. De hát tanítsuk, vigasztaljuk egymást a püspöki jelentés szavaival, hogy „az elszomoritó jelenségek egy átmeneti korszaknak természetes tünetei, melyek idő múltán megszűnnek vagy legalább csökkenni fognak.“ Tehát átmenet megszűnés, csökkenés! Nem lett volna e jó meg­vizsgálni, hogy hová vezet ezen átmenet — s mi fog megszűnni s mi fog csökkenni — csak szaporod­janak a zavarok, fegyelmiek, delegált törvényszé­kek? Sötét felhők tornyosulnak. Nehéz nem kétségbe esni. Gyámintézeti közgyűlések tartattak Budapes­ten és pedig okt. 17-én a bányakerületi ésl8-án az egyetemes. Az első alig tartott egy áráig. Fő momen- tumai: üdvözlés viszont üdvözlés, úgy, hogy a jelenle­' vők azt hitték, hogy csupa kölcsönös bókolás vé­gett jöttek össze. Volt lemondás, szabadkozás, is­mételt székfoglalás. De hát e kínos jeléneteknek is vége szakadt s az ügyek Lauko Károly és Radván- szky János elnöklete alatt gyorsan letárgyaltattak. Az egyetemes gyámintézeti gyűlésen is fő momen­tum volt a kitüntetésekről való megemlékezés egész sorozata. Ha ez igy megy, akkor csakugyan e gyű­lésekre külön „szertartásmester“ kinevezése válik szükségessé. Ezen különösségek azok, melyek ben­nünket a gyámintézet iránti lelkesedésünkben nagyon lehűtenek. Nézetünk szerint legalább a gyámintézetnél fölöslegessé tehető lenne az „iker­elnökség“. Az egy elnök aztán minden harango- ( gozás és sok beszéd nélkül hozza mozgásba a sze­retet közös munkáját s hogy azt megtehesse, előbb minden téren a kölcsönös megértés útját kell előkészíteni. Egyetemes lelkészi értekezlet tartatott a deáktéri, egyházunkra nézve sok tekintetben végze­tes, teremben e hó 19-én Gyurátz Ferencz püspök elnöklete alatt. Az alapszabályok megalkotása lett volna a fő tárgy, de ezek most sem állapíttattak meg. A lelkészi nyugdíjintézet kérdése hosszabb eszmecsere tárgyát képezte. Komoly felszólaló volt Famler G. A. torzsai lelkész, a ki azon inditvány- nyal lépett fel, hogy ejtsék el, vagy odázzák el a lelkészi nyugdijat; mert annál, a mit a tervezet nyújtani óhajt (400 frt.) sokkal jobb a mostani állapot, a midőn a lelkész adminisztrátort vagy segéd-lelkészt tarthat. A nyugdíjazás lehet fegyver szemben a lelkész önállóságával, bizonyos hatalmi körök kezében. Többen felszólaltak megnyugtatni óhajtva a kedélyeket, hogy ez eset nem állhat elő. Az egész értekezlet eredménytelenül osztott el. Ez már á harmadik hivatalos próbálkozás. Ne csudál- kozzanak hát, ha az egyérzelmű papság tömörül és gondoskodik más értekezletről, hogy az egyházi élet fontosabb kérdéseiről komoly eszmecserét foly­tassanak. ZERKESZTOI ÜZENETEK. G. P. T. K. A czikket megkaptam, de helyet ezen számba sehogysem szoríthattam, A múlt számba későn érke­zett, pedig akkor lett volna igazán aktuális. Más formában máskor lehet közölni. K. Gy. S. Jobb lesz a czikket nem közölni; mert sze­mélyes bosszúra vinnék vissza azt s ilyesminek nem sze­retném megnyitni lapomat. Többeknek. A könyvismertetések a könyvek bekül­dése sorrendjében közöltetni fognak. P. Sz. A halottak iránti kegyelet minden nemesebb lélek szivében él. Hizelegni az élőknek s nem méltatni a halottak művét, az alacsony lelkek biztos ismertető jele! Hátralékos előfizetőinket újból is kérjük hátralékaik beküldésére. Az év már vége felé közeledik. Nyomatott, B.-Csabán Rovázsay Testvérek könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom