Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1897-09-30 / 9. szám

18

sissima verba! Eszerint az egyházat az Ur világos parancsa, illetőleg az ő igéje iránti hű engedelmesség készti a misszióra.

De másra is gondolhatunk, például arra, hogy az egyház a misszió által Zsolt. 116, 10-a s Apóst. cs. 4, 20 szerint önkéntes vallást tesz arról, amit önmagán tapasztalt s hozzátehetjük, hogy ezen vallástétel szükségszerűsége — Lukács 24, 46—47 szerint — megfelel az isteni világkormányzás szükségszerűségének.

Végül azt is mondhatjuk, hogy a misszió az irgalmas szeretettől folyik : II. Kor. 5, 14. Hiszen előttünk keresztyének előtt kétségtelen, hogy a világ úgy amint van, Istentől elesett, tulajdonképeni hivatásához hűtlen, bűnös, éppen azért üdvte- len világ. S szintoly kétségtelen az is, hogy a világ saját erejéből nem segithet magán. Bármily nagy haladás a tudomány és ismeret terén s bármily nagy műveltség — amennyiben az t. i. csak természeti világi erőknek kifejlődése — nem segithet igazán és valóban a bűnös világon.

Amire a világnak szüksége van, az az Istennel való kiengesztelődés. De mivel engesztelheti ki a világ Istent s hogyan szerezhetne magának bűnbocsánatot? Ez Zsolt. 49, 8—9 szerint lehetetlen. Azonban ezen ténynyel szemben áll az a másik, nem kevésbé bizonyos tény, hogy az Isten a megfeszitett és feltámadott Krisztusban, tehát kegyelemből megbocsátotta a világ bűneit. Krisztus a világnak egyedüli üdve, Apóst. csel. 4, 12, — és pedig benne teljesen és tökéletesen bÍrjuk az üdvöt I. Kor. 1, 30; Kol. 1, 13-14; I. Tim. 1, 15.

Ez az evangélium, ez az egyedüli, igazán örvendetes hir, mely e világ számára létezik. Ahol ezt hittel befogadják és hitben megőrzik, ott valósággá lesz a mit igér, t. i. bűnbocsánat, élet és üdvösség.

S lehet-e már most nagyobb szeretet annál, a világot ez üdvösség elnyerésére segíteni? így tehát valóban a szeretet munkás a misszióban elannyira, hogy irgalmas szeretet nélkül a misszió halott.

Mindamellett azt kell mondanunk, a misszió egyes-egyedül az Ur parancsán alapszik, annyival inkább, mert szorosan véve mindkettőnek t. i. ama vallástételnek és az irgalmas szeretetnek gyökere egy: az Ur igéje. Az ő igéje és parancsa készt bennünket vallástételre és szeretetre. így a misszió ép úgy az igén alapszik, miként az igén nyugszik az egyház azon pasztorális tevékenysége is, melyet a rendezett lelkészi hivatal gyakorol. Ján. 15, 27; 20, 22 23; 21, 15 s köv.

Ami már most az egyházat missziói munkásságra sarkalja, az buzdítson bennünket is, hogy a misszió szeretetét gyülekezeteinkben felébresszük s életben tartsuk. Ha komolyan vesszük az ur igéjét, akkor komolyan kell vennünk az ő missziói parancsát is. Egészséges egyházi életnek jele az, ha a gyülekezetekben misszió szeretet mutatkozik. Azt hiszem, hogy ez elég ok arra, hogy belássuk mennyire szükséges egyházunkban s gyülekezeteinkben, az oly régi mulasztást pótolni s a misszió szeretetét felébreszteni. Mert hiszen ismeretes, hogy nálunk eddig csak itt-ott találkozott gyülekezet, mely a mis- I szióval törődött.

11. A második kérdés már most az, hogyan ébreszthetjük fel egyházunkban legjobban a misszió szeretetét?

Természetes, hogy első sorban a lelkészek vannak hivatva a missió szeretetét ébreszteni. Azért szükséges, hogy már a theol. hallgatóság is nemcsak holmi felületes ismerettel bírjon a külső és belső misszió terén, hanem lelkesedjék is a^ egyház missziói tevékenységéért. S ez úgy történhetik, ha a theologiai intézetek, felolvasások, szemináriumi gyakorlatok stb. által a missziót figyelemre méltatják. E téren már eddig is történtek kísérletek. Mayer Endre eperjesi dékán belmissziói deák-egyletet alkotott, amely már néhány éve fennáll s bizonyára üdvös indítást adhatott. A pozsonyi akadémián is tartattak a múlt évben felolvasások a belmisz- szió lényege és történelméről.

A hivataloskodó lelkész már számos alkalmat talál, a melyet a missziói érdeklődés felkeltésére felhasználhat. így mindenek előtt a prédikáczióban, aztán a ka- techesisben, a vallási és konfirmácziói oktatásban: mindennél számos irodalmi segédeszköz áll rendelkezésére a misszió mindkét ágában. Általában jó szolgálatot fog tenni az idevágó iratok, főleg missziói lapok terjesztése. S örömmel utalhatunk itt is egy ebbeli hazai kezdeményezésre t. i. az „Ev. Egyh. Szemle“ mellékletére, a Scholtz ágfalvai lelkiz által kiadott „Külmisszió“ czimü lapra.

Ahol már élénk érdeklődés mutatkozik, ott u. n. „missziói órákat“ lehet tar-