Evangelikus egyházi szemle, 1897 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1897-01-30 / 1. szám
10 a czimtábla evangélikus s még a vallástan előadására sem fordítanak gyakran kellő gondot és igyekezetek Őseink azért hagyományozták gyakran egész vagyonukat felekezeti középiskoláinkra, hogy azok egyházunknak hivő fiakat neveljenek. Gyülekezeteink, hivő népünk ma is azért fizetik a gyakran igen is nagy középiskolai járulékot, hogy azok első sorban az egyház szolgálatában álljanak. Ha ezt nem teszik, ha még a vallástan előadására sem fektetnek kellő gondot, úgy visszaélnek az ősök bizalmával s port hintenek a hívők gyülekezetének szemébe. Követeljük azért, hogy középiskoláink csakugyan evangélikusok legyenek; követeljük, hogy bennök a vallás tanításra a legnagyobb súly helyeztessék ; követeljük, hogy a többi tanárokéval teljesen egyenrangú vallástanári tanszékek valamennyi gymnasiumunkban rendszeresítessenek ! S ha még ez sem volna elérhető, úgy szakítsunk meg velők minden összeköttetést, vonjunk meg tőlük minden egyházi segélyt s fordítsuk azt üdvösebb czélokra. — Mert az csak nem lehet egyházunk czélja, hogy óriási áldozatokkal, a hitetlenség terjesztésére „felekezeti“ középiskolákat tartson fen továbbra is, akkor midőn úgyis ezer sebből vérzik drága Siónunk ! — n. KÜLFÖLD. A liberális theologia haldoklása. „Megszárad a fű, a virág elhull; de a mi Istenünk beszéde meg marad örökké.“ (Ezs. 40, 8.) Ezen szentirási szavak jöttek eszünkbe, midőn Németországból újévre azt a hirt vettük, hogy az 1896. év végével a „Protest. Kirchenzeitung“ és a „Neuer ev. Gemeindebote“ megjelenni megszűntek. Ezen két lap a „prot. egyleti“ (Protestantenverein).“ liberalis the- logiának szócsövei voltak és megszűnésükkel bizonyítják, hogy ezen liberalis theol. irány a protestáns egylettel egyetemben vógvonaglásban fekszik. Sok ideig nyugtalanította az egyházias köröket, de jó régen már letelt az ideje, már régen éli aggastyán korát. Persze helyére lépett egy fiatalabb theologiai liberalismus, a Ritschlianismus, de bizonyosak lehetünk, hogy ez is előbb-utóbb követni fogja elődjét a sírba, A „protestáns egylet“ hanyatlása különösen utolsó berlini gyűlésén mutatkozott kézzelfoghatóan, mig theológiájának hanyatlása a „Jahrbücher für prot. Theologie“ ez. tudományos ‘.folyóiratának megszűnése által lett nyilvánvalóvá. Egyes kiváló képviselői, mint Biedermann vagy a legelőkelőbb köztük Lipsius nem tudták jóvá tenni bűneiket. A pártszellemet, tán soha valamely párt nem növelte nagyobbra, mint ők. Az egyházban a liberalis phrázist akarták meghonosítani, az Isten csalhatatlan igéje a tiszta egyházi tan helyére emberi bölcsességet és múló phi- losophiai phrázisokat akartak csempészni. Ezen haldokló theol. irány képviselte az únitárius észvallást, az abstrakt frázist ami egyházunkban, amely itt termékeny talajra nem találhatott. Utódja a Ritschlianismus ugyan több vallásos érzékkel bir, amit már történeti vonása biztosit neki, de ez sem gyökerezik az egyházban és az Isten igéjében és azért előbb-utóbb követni fogja elődjét a halálba. A radikalismus, amint az a ritschliánusok utolsó eisenachi gyűlésén („Versammlung der Freunde der christl, Welt“), Harnack es Kaftan előadásában, és a sociális — világi visszonyokkal való összeköttetésében a nátionalis socialis párt alakulásában nyilvánult, megengedik, hogy ezt. bisztosra vehetjük. A jövő csak azon egyedül jogosult theol. irány-é lehet, amely az egyház hitében és a hívők lelki szükségletében gyökerezik és végelemzésben az Isten igéjén alapszik minden mellék-és utó gondolat és a világgal való megalkuvás nélkül. Igen érdekes e tekintetben, hogy a mily kevéssé gyökerezik a liberális (úgy a prot. egyleti, mint a Ritschlféle) theologia a hívők lelki szükségletében. A „Chronik der, christlichen Welt“ f. é. 1. száma közli a német egyetemek theol. fakultásai hallgatóinak számát az utolsó 6 évben. Ez idő közben valamennyi theol. fakultás hallgatóinak száma apadt. Sőt Berliniben — ahová pedig a leghíresebb és legdrágább tanárokat hozzák az egész birodalomból — a hallgatók száma 6 év alatt 46'2°/0-kal azaz 698-ról 376-ra csökkent. Csak Boroszlóban nagyobb még az apadás százaléka (5O'8°/0.) A Ritschlféle theologia székhelyei — első helyen Göttingen 44'9°j0-kal, továbbá Marburg (40'87o), Giesen (36‘8°|0), meg a Ritschl- félé theologiának részben áldozatul esett fakultások Tübingen, (37'9"|0) Lipcse (4P9°j0) ttb, valamint e közvetítő theologia székhelye Halle (4L4a/0) oriásilag mentek vissza. Hasonló sorsban részesültek a liberalis theologia székhelyei, mint Jena (39’6°!o) Heidelberg (30‘8°0) Strassburg (26‘8° |0). Ezen általános hanyatlás daczára a hallgatók száma egyedül a positiv theol. fakultásokon növekedett és pedig az unio- nált Greifswaldban 16 8°|0-kaí, a lutheránus Erlan- genben, meg 7,7°/0-kal. A positiv Rostockban az apadás (18‘5®i„) a legkisebb. Különösen szembe * tűnő az apadás azon egyetemeken, melyek 6 évvel azelőtt még a legnépesebbek voltak, mint Halle (729—427) Berlin (698 -376) Lipcse (577-335). Mig tehát a theol. hallgatók száma valameny- nyi fakultáson apadt, addig az a positiv fakultásokon növekedett. Ez örvendetes és bátorító jele annak, hogy a positiv theologia sokkal jobban gyökerezik az egyházban és annak h'vei szivében, mint a liberális theologia — amely pedig leginkább
