Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-04-20 / 4. szám
64 és a külmissio.* A külmissio nélkül nincs bel- missio A külmissio gazdagítja az egyház hitéletét.. Szerinte a mely egyház a külmis sióról lemond, legszebb jogáról mond le. A czikkező még egy momentumot elfelejtett, a mely szinte a missio felkarolásával áldásosán hatna hazai ág. h. ev. országos egyházunkra, — amennyiben a külmissio egyik alapfeltétele az élő hiten kivül az, hogy minden nép egyéniségét becsüljük és nyelvén szóljunk hozzá. A 15-ik számnak vezérczikkében Lauko Károly az egyházi lapok pártolása tárgyában szólal fel, azt óhajtva, hogy azok pártolói ne csak a papok legyenek, hanem a világiak is. Kosz jelnek tartja azt, hogy egyesek csak a gyűléseken való szónoklás által akarják bebizonyítani hithűségüket, de sem a társadalmi életben, séma gyülekezeti életben semmivel sem tanúsítják azt, hogy élő tagjai Krisztus egyházának. A „Cirkevné Listy“ 4-ik száma közli a liptói esperesség papjainak (kettő kivételével) nyilatkozatát az esketési formula változtatása ügyében. A tiszai kerület püspöke a püspöki kar utasításait azon felhívással közölte a lelkészekkel, hogy azok Írásban terjeszszék be az utasítások végrehajtásáról szóló jelentésüket. A lelkészi értekezlet a múlt hó 26-án tartott ülésén kijeletette, azon alaposan indokolt elhatározását, miszerint semminemű esketési formula változtatást sem tart szükségesnek, megengedhetőnek, sőt ellenkezőleg veszélyesnek és ártalmasnak jelenti ki azt, s épen azért nem is fog a tervezett agendai módosítások értelmében eljárni. A nyilatkozatból közöljük a következő részletet: „Nem tartjuk megengedhetőnek a változtatást azért sem, mert mindnyájunknak lelkészi beiktatásunk alkalmával kezünkbe lett adva az agenda és mi akkor az Isten oltára előtt esküvel megfogadtuk, hogy a szerint fogunk végezni minden hivatalos cselekményt; mert az egyházban másfél század óta használt agendai formulák nem változtathatók meg administrativ utón, tehát a püspöki kar határozata folytán sem. A főtisztelendő püspöki kar ugyan meghatalmazást nyert erre az egyetemes gyűléstől, de a mi tudatunk és lelkiismeretünk szerint az egyetemes gyűlés ily meghatalmazást osztogatni nincs fel jogosítva.* Az agendai változtatás veszedelmére utalva a hitéletben, ekként szólnak : „Nekünk épen meg kell erősitnnünk azt, a mi apáinkról reánk maradt és nem kell változtatni, rontani és a világ óhajához képest idomítani a régi jó rendet az egyházban. Különösen ma, amidőn az egyház alapjait ássák alá és az egyház gyökereiben más kisértések, támadások, szakadások dúlnak, nem szabad a szent házasság kötésének fontos cselekményénél szükségtelen, meg nem engedhető, veszélyes, ártalmas változtatás által még agendai harezot is előidézni " A liptói papság ezen férfias, öntudatos és hithű eljárása dicséretet érdemel. Az arányosítás a sok baj, bel- harcz stb. mellett jót is hozott, amennyiben első positiv gyümölcsét örömmel szemléljük. A tiszai kerület az uj esperesség által egészséges uj erőt nyert s a bátor példa által a bátortalanokat is megszállja a bátorság, s e téren bizonyára kezet fognak a liptói testvérekkel : az egyházi álláspont megvédésénél! A „Religio“ 27-ik számában „Az imádságos könyvek 'kiadóinak s a lelkipásztoroknak figyelmébe“ czirnű czikkben arról szól, hogy az imádságos könyveknek a „lelkiismeret megvizsgálása“ vagy „gyónó tükör“ czimü része rendszerint hiányos. Különösen két kérdés hiányzik a czikkező szerint Az egyik kérdés igy szólna : „Nem vétkeztem-e hitem ellen az által, hogy gyermekeimet, vagy gyermekeimnek egy részét protestahs vallásnak engedtem át ?* Zárójelben a bűn súlyos voltát ekként ajánlja feltüntetni : „A ki vegyes házass ágban él s beleegyezik abba, hogy gyermekei, vagy gyermekeinek egy része prot. vallásban neveltessenek, ez által megfosztja gyermekeit az egyház lelki kincseitől, milyen : a sz. mise, igazi gyónás, igazi oltári szentség stb., mely lelki kincseket az Ur Jézus drága vére árán szerzett meg lelkünk üdvösségére. Az ilyen szülő oly- formán vétkezik, mintha maga hittagadóvá lenned' A másik kérdés, mely a róm. imakönyvbe foglalandó lenne a következő : „Nem támo gattam-e választásnál szavazatommal olyan térfíut ki sz. vallásom ellen működött. ?* A nevezett lap újdonsága szerint Mária Valeria főherczegasszony a bécsi tanítónők és nevelőnők egyesületének védnökségéről lemondott E lemondás oka az, hogy a nevezett egylet a főherczegnő tudta nélkül sorsjátékot rendezett s abban oly könyveket sorsolt ki, melynek irányát a főherczegasszony nem helyeselheti, sőt legszentebb vallásos érzelmeit sértik azok. Hogy vagyunk a polgári házassággal Bánságban. A fenti tárgyban kívánom előadni tapasztalásomat, teljes tárgyilagossággal, a tiszta tényállás szerint, tekintettel nem csupán magunkra, evangélikusokra, de — úgy hiszem, nem egész fölöslegesen, mert hisz’ jó többfelé is körülnéznünk egyházunk mostani válságos helyzetében, hogy annál jobban „eszünkbe vehessük azokat, a melyek né- künk a mi békességünkre valók“ — a más vallásfelekezetekhez tartozókra is, szerencsések lévén (vagy épen sajnosnak mondhatnám ezt talán inkább magunkra nézve) hazánknak miként nyelvi | sokféleségét, úgy minden vallásfelekezetet, még a
