Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-03-20 / 3. szám
88 kelve erősségünkben, csoda-e, bogy hitünk várának nem egy katonája megvesztegetve és megtévesztve lett általa? A kereszt.yénség és világ két ki nem egyezhető ellentét. A keresztyénség, a mely világias, megszűnt keresztyénségnek lenni. A vűlág, mely keresztyénné lett, többé nem-e világ. Az uj ellenséget felismerni néhol nagyon könnyű, néhol nagyon nehéz. Jelentőségét, hatalmát sokan félre ismerik, ismerni nem akarják. E világias szellem az, mely megingatni törekszik régi egyházi intézményeinket. E világiasság az, mely hivő népünk hitét megzavarja. E világiasság az, mely a kijelentés örök igazságait a képzelt tudomány rongyaivá! akarja felcserélni. E világiasság az, amely műveltjeinket a korszellem frázisával az örök élet forrásától elragadja. E világiasság az, amely a szellem, a sziv evangéliuma heh ett a test és világ, a hir és dicsőség szeretetét oltja a leltekbe, Nehéz a küzdelmünk ez uj nagy ellenséggel, a mely valóban nehézzé teszi időnket, a melyben élünk. Őseink nehéz időben éltek, a midőn szabadon nem hirdethették az igét. De nem kevésbé nehéz időben élünk mi, a midőn az ellenséges világ száz ponton, ezer féle módon támad ellenünk. Ma már oda, a hova Isten egy templomot emel, az ördög nem egy, hanem száz kápolnát épít. Az ellenség megszaporodott. A mi harczosaink fogynak. Az ellenség egyetért a harcz modorára, a rohamra nézve, Nekünk pedig még saját táborunkban kell előbb a világiasság apostolait, megtörni, foglyul ejteni, harczképtelenné tenni. A nehéz időben, a nehéz küzdelemben egyesek mindent a lelkésztől várnak. Az tá- maszszon uj hitéletet, az vezesse vissza a tévelygőket, az kormányozza bölcsen a gyülekezetét. E téren nem szeretik emlegetni az egyházunkban oly sokszor hangsúlyozott „egyetemes papságot.“ A nehéz idő nehéz küzdelmét csak akként élheti át veszteség nélkül egyházunk, ha annak minden tagja, minden téren őszinte odaadással teljesiti kötelességét. És e kötelességet ma az ezer kisértés között teljesiteni nem csekély tel- adat. Az a drága idő, Urunk szenvedésének emléke, melyben élünk, figyelmeztes'-en bennünket az értünk szenvedő Megváltó szeretetére figyelmeztessen bennünket az ő imádására és követésére, növelje hitünket a Megváltóban (Jsak ez a hit és semmi más vezethet bennünket győzelemre szemben az uj kor, szemben egyházunk legnagyobb ellenségével: a világiassággal. Alföldi. A horvátországi ág. h, ev. egyház, ii, Zsilinszky művében (58 lap IX. sz.) ez olvasható: „E sorok Írója végig nézte az illető lelkészeknek e tárgyra vonatkozó leveleit. Az egyiknek végén e szavak olvashatók : „Ha egyházi magyar főhatóságunk és a mérvadó körök e fontos ügyet a politikai pártok sötét szemüvegén nézik és egyházunk ügyének javítására nem kezdeményeznek, úgy mi fogunk kezdeményezni ; de akkor nem minket, a kik eddig eleget könyörögtünk, hanem önmagukat, a kik nem hallgattak meg, tegyék felelőssé a következményekért “ — Ez már keserűség hangja, mely jelzi a közhangulatot és egyúttal a közelgő határozó lépést.“ — Fennidézett nyilatkozatot, nem akarom eltagadni ; én Írtam. — A döntő lépés megtörtént. — Az 1893. évi augusztus 31-én tartott bizalmas értekezleten kimondatott, miszerint ugyanaz évi október hó 4-én és 5-én Zágrábban, a már említett gyűlés meg fog tartatni, mely gyűlés határozata különben mindenkinek eléggé ismeretes. — De ha a „Zsinat Történetének“ írója azt állítja, miszerint ugyanazon a napon, melyen az egyetemes gyűlés tartatott, a horvátok Zágrábban tüntetőleg üléseztek, akkor nagyon nem mond igazat, mert mi a zágrábi gyűlést ezen napokra egybehívtuk, anélkül, hogy az egyetemes gyűlés idejéről tudomással bírtunk volna. A véletlennek eme összetalálkozása, roszakaróink által természetesen kedvezően felkapott tőkecsinálási alkalom. — A zágrábi gyűlés után esperességi, kerületi és egyetemes gyűlések most már kényes helyzetben voltak, és nem hihetem, hogy a többség lelkiismeretében nem ébredett volna fel az önvádló hang : a mi tétlenségünk és rideg közönyünk szülte a nekünk nem kellemes horvát-szlavonországi viszonyokat. — Thébusz lelkész úrhoz szólva, azt merem állítani : ha ön horvát-szlavonországi ev. egyházunk ügyét tengeri kigyónak tartja, úgy kérem tudomásul venni, hogy e tengeri kígyó az önök tétlenségének és megbocsáthatatlan közönyének tengerében önök által neveltetett 1 Időközben megjelentek a zsinati törvények, és meghirdetés végett nekünk horvát-szlavonországi lelkészeknek is megküldettek. — E zsinati törvénynyel kezünkben 1894. november 2S-án a horvát bán által egy órai kihallgatáson fogadtatván, e törvényt, melyben a horvát-szlavonországi ev. egyházak egy
