Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-10-30 / 10. szám
150 szeretet által, mint azok szivében, akiket a külföld legújabb egyháztörténetéből felsoroltunk. A belmissió csak az egyház alapjain szilárdul állva kivánatos. É tekintetben intő példa a dán ág. h. ev. egyházban létező hatalmas bel missiói irány, mely csak nóvleg van összefüggésben az egyházzal s mely nagy mértékben előmozdítja a maholnap megvalósuló separatiot. A belmissió ott a szekták utegyengetője; mert elhagyta a confessionális alapot s teljesen methodista irányt követ. Az angol keresztyén irány nagy hatalomra tett szert az észak ősi, lutheránus egyházaiban. Az út e szellem terjesztésére a belmissió! volt. Ma még abelmissiói irány alapitója a dán országos egyház papja s lehet, hogy még az ő egyénisége visszatartja az egyházban az egyháznak az enthusiastákat, de az ő halála után talán nem hiába jósolgatja egy dán methodista lap, megalakul alkalmas férfiú vezetés alatt a szabad egyház, elszakadva azon országos egyháztól, mely- lyel ma már csak a név fűzi össze. Mi azon fentjelzett belmissiói irányból nem kérünk. Hő óhajunk, hogy confes- siónk álláspontján, egyházunk tanaival és nézetével megegyezőleg létesüljenek hazánkban a belmissió intézményei. Jó kezdet és helyes irány az, amelyen megindult a pozsonyi belmissió legszebb intézménye, a diakonissa intézet. A belmissiónak első sorban a nagy városokra kell kiterjednie, de e mellett helye van annak a falusi gyülekezetekben is. A társadalmi romlás hullámai ma már elhatolnak a legfélreesőbb falucskába is, ott is tehát van mit menteni, óvni, védeni. A belmissió hivatása a keresztyén egyletek létesítése és vezetése. E tekintetben, különösen az ifjú sági egyletek terén, már némi kezdet meg van s bárcsak e mozgalom kiterjedhetne egész egyházunkra. Szégyenünkre legyen mondva a rom. kath. egyház e téren hazánkban messze túlszárnyalt bennünket. Majdnem minden nagyobb városban van ma már kath. legényegylet, magában a fővárosban külön palotával bir. Alig van számot tevő nagyobb rom. kath. egyház, melyben ma már ka- tholikus kör ne lenne. A kath. egyház e téren utánzója a külföldi protestantismus- nak, az ő példájára szervezte vallásos egyleteit. A belmissióval kapcsolatban halljuk emlegetni az evangelizácziót, mely nem jelent egyebet, mint a közönyös és Krisztus evangelioma iránt elhidegült elemeknek az evangeliommal újból való áthatását. A hol a gyülekezeti élet élénk, nincs szükség ezen evangelizáczióra. Nálunk, fájdalom, vannak nagyon számosán és pedig különösen a legalsóbb és az úgynevezett miiveit körökben, kik a templomot belülről soha sem látják. Némelyek ezen elemeket újból egyházi öntudatra kivánják ébreszteni. Külföldön egyes jeles „Erwe- ckungspredigerek“ tettek körutakat és hirdették az igét nagy tömegek előtt. A hatás időszerű, múló volt. A fővárosban és több ref. egyházban vallásos felolvasásokat tartottak s ez utón óhajtották a vallásos, a keresztyén öntudatot felébreszteni. Nézetünk szerint az a legjobb evangelizáczió, ha a templomokban hűen hirdetjük az igét s gondos figyelmet fordítunk a vallásos nevelésre a családban és iskolákban. Az evangélikus egyház nem helyez súlyt a rohamos megtérésre, hanem a keresztyén jellem fejlődésre és nevelésre; mert egyházunk nem óhajt birni lelki gőggel eltelt rajongókat, hanem a hitben és sze- retetben erős lelkeket. Azok az „újjá szülöttek“ a kik lépten nyomon kérkednek újjá születésükkel nagy részt épen ezen eljárásukkal bizonyítják, hogy reájuk alkalmazandó az Ur azon szava: újjá kell születnetek. Egyházunk hűen sáfárkodjék az evangelizáczió ama kipróbált eszközeivel : az ige, az ima és a szentségekkel. A belmissióért, amely az egyházban az egyházzal küzd Isten országáért lelkesedünk s hő imánk, hogy az Ur adjon hitbuzgó és kegyes lelkeket egyházunknak, a kik e téren is hűen sáfárkodjanak a reájuk bizott talentommal háromnyelvű hazai ág. h. ev. országos egyházunkban. Mily sok üdvös, magasztos intézmény nem valósulhat meg nálunk az egyházunkban dúló szerencsétlen belharcz miatt és a „semmiféle“ theológia uralkodása folytán. Mily felette kivánatos, hogy az egyház szerető pozitiv elemek egyesüljenek, hogy a politika kizárassék és az evangeliom uralkodjék egyházunkban. Jelszavunk legyen tehát a confessionális alapon álló elemek egyesülése, együttes, tervszerű eljárása minden téren minden ponton s minden gyávaság, ingadozás, kétfelé haj lás leküzdése; mert igaz az a szó : „Die Freiheit und das Himmelreich Gewinnen keine Halben.“ — Sz.
