Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-07-30 / 7. szám
ÜŰLMISSZIÓ. AZ .EVANG. EGYHÁZI SZEMLE- melléklete. Szerkeszti: Scholtz er. lulh. lelkész Agíalvén. Melléklet az . h\ K. Sz.m 7-ik számához (1. N/.; II.-Csaba, 189ti. julius 30. Az „E- E. Szemle* előfizetői n mellékletet d ijtalanúl kapják. Maga a ,kü 1 m i s s z i ów egy érre 50 kr, — mely összeg II . - C s u- b á n, nz „E. E. Szemle" kiadóhivatalánál fizetendő. A „K ii I m i h h i i 0“ szellemi részét illető összes közlemények, minden hó 1-ig A g f a 1 v á r a (Sopron megye) küldendők. Tájékozásul. Ha napjainkban o 1 f o g u 1 a 11 a n ú 1 szemléljük hazai háromnyelvű evang. egyházunk bol- viszonyait, nem tehetjük azt fájdalom és szégyenérzet nélkül. Lépten-nyomon a ziláltság, czéltalan- ság és tehetetlenség tüneteivel találkozunk, még pedig úgy a felső, mint az alsó fórumokon. Gyakran úgy tetszik, mintha azt sem tudnék, hogy vol- taképen hát minők is létezünk ? A történelmi fejlődés folyományaként itt vagyunk, a fatalista egykedvűségével tengetjük tehát életünket, amíg lehet — s ha egyszer az utolsó tengely is elkopik, majd C6ak beledőlünk — valamely árokba . . . Ha nem akadna mindég valamelyes nemzetiségi heczcz, melynek nagyhangú tárgyalása alatt egyesek olcsó dicsőséghez jutnak s ha nem kívánná nehány, a közigazgatásra vonatkozó ügy, évröl- évre elintézését, — talán még attól a sok gyűléstől is elesnénk, melyek manapság úgyszólván egyedüli kifejezői egyházi életünknek. S ha egyházunk ezen szomorú helyzetének okát keressük, úgy véljük, hopy minden mi nyomorúságunknak kútfeje a hitotlenség. Azért hiányzik nálunk minden egyháziassóg ; azért nem található fel körünkben az annyira szükséges lulh. közszellem ; azért tengődik s nem tud virágzásra vergődni a belmisszió ; a z é r,t nem gondolunk a külmisszióra, nem törődünk a hittéritéssol. S ha már valamennyi, a legutóbbi körülmény a legridegebben bizonyítja, hogy egyházunk tetszhalott s közel áll a végvonaglás- hoz, a teljes elzülléshez, — ha újjá nem születik. Mert hittéritést csak hittel lehet űzni. Csak a ki birtokában van a megigazító keresztény hitnek, s érzi, tapasztalja saját magán annak meny- nyei áldásait, csak annak szivében támadhat a vágy, hogy ezen égi kincset, a bűn rabságában ülő szegény pogány népnek is közvetítse. Azért látjuk, hogy mig a hit alapján rendületlenül álló egyházak tartják fon a legnagyobb s legeredményesebb misszióterületekot, — addig azon egyházközösségek, melyek sivárrá lettek, a rationalismus öldöklő s minden hitéletet elsorvasztó befolyása alatt, vagy semmi, vagy csak igen eredménytelen külmissziói munkásságot fejtenek ki: mire ismét legszomorubb példa, hazai evang. egyházunk ! S nem törődvén a misszióval, épen azért elesünk attól az áldástól is, melyet a misszió az anyaegyházra hoz, az által, hogy a messze idegonben élesztett hit emeli, növeli az anyaegyház tagjainak hitét, szeretetét s áldozatkészségét is; mert a minden téren nyilatkozó kölcsönhatás itt különös áldással nyilvánul ! Azonban bármily szomorú is hazai egyházunk jelenlegi képo, egy örvendetesebb megfigyelést mégis tehetünk, azt, hogy legújabban egyre többen jutnak arra a tudatra, hogy egyházunkat csak egy módon menthetjük meg a bukástól : ha vis z- s za térünk őseink hitéhez. Az üres templomok ijesztően beszélnek s az ebből folyó erkölcsi romlás, mely népünkot a bűn útjára s a társadalmi rend és béke feldúlására ösztökéli, megdöbbenti a felületesebb lelkoket is ; azon tapasztalás pedig, hogy gyülekezeteink kegyesei, nem találván nálunk lelki szükségletük megfelelő kielégítését, némely vidéken tömegesen térnek a szekták karjaiba, mély fájdalommal tölti el az Ur igazainak szivét. Mind sűrűbben hallszik ennek hangoztatása s legtöbb egyházi lapunkban olvastunk legújabban czikkekot, az eddigi állapot tarthatatlanságáról. S habár a legtöbb felszólalás ma még csak „kiáltó szó a pusztában“, mégis úgy érezzük, hogy ismét közibénk tért az : „kinek az ő szórólapátja kezében vagyon és megtisztítja az ő szérűjét és az ő gabonáját csűrébe betakarja ; a polyvát pedig mogégeti olthatatlan tűzzel“ (Máté 3. 12.) Az ő lelkének sugallatára a belmisszió ügye nehány önálló s a logtöbb általános jollegü egyházi lapban meleg pártolásra talált; legújabban pe-
