Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1896-06-20 / 6. szám

89

nek ezen változtatott nohány szó által is respektálása, a mely tény sem az egyház tanával, som czól- jaival, sem jellegével nem ellonkezik. — Agondit kaptunk ugyan közünkbe, ámde nem szent oltár mellöl s nem is zsinórmértékül, még kevésbbó szentirásul, ogyos szavaiban vagy kifejezéseiben is mindenkorra változhatlan oly törvény gyanánt, a melyre „Isten szent oltára előtt szont osküvol“ köteleztük magunkat, mint azt a lolkószi értekezlet nagy hangon, de kongó tartalommal farizeusi jámborsággal hirdeti. Az Agendák időnként változtatása nem a lelkészek, hanem a lelkészeket és világiakat, vagyis a hívők egyetemét törvónyos képviselő egyotomos közgyűlésnek oly kizárólagos joga, melyet józan belátás Liptóban som tagadhat meg attól soha. A közogyház összos bolügyoiro nézve ezen legfőbb hatóság intózkodhetik törvényadta jogkörében mindenkor törvényesen.

Visszautasítom tehát úgy Nagytisztolotiiségod körlevelét, mint a lolkószi órtekozlot jegyzőkönyvét s bennük a formát is, a lényeget is.

Felelősségre vonom Xagytisztolotűségedet mint főesperest törvénytelen kottős cselokodeteért: azért, hogy Nagytiszteletüségod adta ki körlovelébon a jelszót a törvényes intézkedések végrohajtásának botor módon való megtagadására, azért, hogy Nagytisztoletűségod hívta összo a törvényes rendelkezésnek mereven cllonszcgülés s a törvényesen függő viszonynak mogszakitása czéljából az értekezletet; a helyett, hogy a mint azt főísperosi állása s az ezzel járó felelősség, a jó kormányzó lélekismoretes hűsége megkövetelték volna, végro- rehajtás végett küldto volna lo rondoletomot s annak csakugyan végrehajtására vonatkozó folterjesztéseknek idejében beküldésére kötelezte volna az egyes lelkészeket.

Kötelezem a zsinati törvény idézett 122 pontja értelmében még egyszer a f. évi III-ik körlevélben foglalt törvényes intézkedéseimnek, mint a melyek nem véleményezés, nem is elbírálás végett, hanem végrehajtásul terjesztettek le általam Nagy- tiszteletűségedhez mint főesporoshez s általa a lol- késztársakhoz s azok sorában Nagytiszteletűséged- hez is, az egyházmegye összes lelkészeihez, — a szent-ivánit és a király-lehotait kivéve, kiknél további intézkedésnek szüksége többé fönn nem forog, — haladék nélkül még egyszor lotorjesztésére. Kötelezem továbbá Nagytisztelelűségedet az érto- kezleti jegyzőkönyvet aláirt mind a 14 lelkésztől külön külön a rendelotom végrehajtására valló nyilatkozataiknak f. évi junius hó 20 ik napjáig felelősség terhe alatt összegyűjtésére s hozzám folyó évi junius hó 25-ik napjáig egyszerre felterjoszté- sére.

Jövőre nézve pedig, addig t. i. mig az egyetemes sz. egyház életkorén belül lelkészi és főes- peresi állást visel, tartsa magát szorosan egyházunk alkotmányához, hódoljon meg feltétlenül az egyház és állam törvényei előtt s keresse mindig az egyház igaz javára, a rendszeretot és béke ápolása által az ogyházias közélet fentartásáru valókat. Hogy ha pedig van, vagy lösz püspök vagy bármely más felettes hatósági tényoző eljárása, avagy rendelkezése ellen jogos panasza, azt a maga bolyén: a főbb hatósági közgyűlésen torjeszszo elő férfiasán s követeljen ott hasonló elszántsággal törvónyos

megtorlást- Egyházi js, férfias ezt az elbánást ajánlom most és jövendőre követendőül.

Miskolczon, 1895. évi míjus 25-én.

Zelenka s. k.,

püspök."

Ha nem olvasnánk a levél tetején a czimzést és nem az aláírást, azt hinnénk, hogy valamdy főszolgabíró irta azt az útkaparók felügyelőjének. Szokatlan egyházi stylus ez. Fájdalommal tapasztaljuk, hogy újabban oz a hivatalos stylus lábra kezd kapni. Nómoly püspök, osperos, talán már itt- ott a kőrlelkósz is, úgy kozdi tekinteni lolkésztár- sát mint alantas közegét, holott az előtt az érdemekben megőszült püspökeink is hivatalos átirataikban nőm őzt a szolg ibirós megszólítási formát használták és lovoloik aláírásához nem bigygyesztették oda a nagyon is ininisztorszerű „s. k.u-t, liánom őszinte volt lovelük azon utolsó szava : „szerető testvéro az Urban“. Il i a papság az ily stylust tűri, a minőt a szolgabiró sem enged meg magának jegyzőivel szemben, ám akkor aztán no csodálkozzék, ha az alantas közegnok tokintott ov. lolkész mindinkább alantassá válik.

A zsinati törvény 125 § a azt mondja, hogy a lelkész köteles a püspöknok és felügyelőnek törvényes meghagyásait teljesíteni“. A törvény tehát csak a törvónyos meghagyásra nézve szól s itt épon az a kórdós, váljon a kerület és egyotoinos gyűlés hozhat e agenda módosítás ügyben törvónyos határozatot? Erre nézve emelt igen holyesen a 14 liptói ev. lelkész óvást és tehette azt, anélkül, hogy a felsőbb fórumok tekintélyét megsértette volna, tette is azt alaposan indokolva.

Úgy látszik, hogy oz alapos indokolás fájt a püspök urnák és ezért látta jónak a „Macht*‘-hoz való folyamodást, hivatkozva az állami törvényekre. Az egyházpolitikbi törvények feletti felügyeletet a püspök úr által is serényen megszavazott törvény az anyakönyvi kerület felügyelőjére bízta, jó lesz tehát annak hatáskörébe nem avatkozni. Az állam gondoskodik törvényeinek végrehajtásáról, van módja és erojo hozzá s o tekintotbon nőm is volt panasza. Az ev. püspök inkább arra hívja föl paptársait, hogy vele együtt tanácskozzanak, hogy miként volna az ogyházi ós hitélet a káros befolyásoktól megóvható, hogy miként lenno az egyházi érdek a rendelkezésünkre álló eszközökkel megóvható, 'miféle cgyházfegyplmi intézkedések váltak szükségessé és volnának czélravezetők az uj rend által létrehozott állapotokban? Tanulni lehet azoktól, a kik a gyülekezetekben élnek és hordozzák a nap hevét és terhét. Ez sokkal üdvösebb lenno, mint a paragraphusokkal való íonyogotődzés.

Mi sem könnyebb mint a paragraplnisok által kezünkbo adott hatalommal lesújtani az önállóan gondolkozókat; de hát régonto a püspök csak vég-