Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1896-06-20 / 6. szám

88

tóriumok bele mentek, tett a polgári házasság legnagyobb kárt — mig a hol szigorúan megtartották az egyházi szokást, ott nagyon csekély, vagy épen semmi kárt sem tett a szerencsétlen M„ujrend.“ Nálunk is csak kárt tettünk volna a hitéletben az agen- dális változtatások által s épen azért csak helyeselhetjük azon lelkészek eljárását, kik az agendavál- toztatási tervezeteket és módozatokat, ideiglenes utasításokat és javaslatokat tiszteletteljesen a levéltárak csendes magányába elhelyezték. Nézetünk szerint az egyetemes gyűlés átlépi hatáskörét, a midőn agenda változtatási és egyáltalában szertartási ügyekbe avatkozik. Az istentiszteleti rend-történelmileg fejlődött, azon változtatni felsőbb adminisztratív körök gyűlési határozataival nem lehet és nem szabad, mert az istentiszteleti renden kis- sebb változtatásokat is tenni, ez az egyes gyülekezet elvitathatlan joga. Még a bürokratikus porosz ev. egyházban is az új agendát csak akként vezetik be, hogy az egyes gyülekezeteket megszavaztatják s még ott sem akarnak az ily kényes ügyben erőszakot és kényszert alkalmazni.

A tiszai kerület volt háromnyelvű ’országos egyházunkban az egyedüli, mely a debreczeni ünneplések, dicshymnuszok és éljenzések között szó nélkül elfogadta a miskolezi püspöki értekezlet utasításait. A nagy kerületben, amely egészen Oláhország határáig nyúlik, egyedül a liptói esperesség volt az, melynek papsága, kettőt kivéve, jól indokolt tiszteletteljes átiratában értesittete a püspök urat, miszerint az agenda változtatást nem tartja sem czól- szerűnek, sem törvényesnek, sem a hitéletre nézve üdvösnek. E levélre megjött a püspöki válasz, melyet egyháztörténetünk szomorú korszakának történeti emlékéül szószerint itt közlünk:

„Másolat. 1756. szám.

A liptói ág. hitv. ev. egyházmegye főesperese

Nagy tiszteletű Kmety János urnák !

Nagy-Palugydn.

Folyó évi ápril hó 8- án 469. sz. a. kelt í e 1- terjesztósével kapcsolatosan közölni méltóz- tatott velem: azt az „utasítási tervezetet,“ melyet

J. lelkésztestvérrel megtartott értekezleten múlt évi szeptember hó 23-án megállapított, — továbbá folyó év február 6-ról 220. szám alatt kiadott körlevelet, melynek kíséretében egyházkerületünk 1895. XCN—CX1, és 1896. I—XV. számú körleveleit terjesztette le, végül azt a jegyzőkönyvet, melybe 13 lelkésztestvérrel L.- Szt.-Miklóson f. óv márczius hó 26-án megtartott értekezlet eredményét vezettette be. — A múlt évi szept. 23-iki értekezlet megállapodását nem létezőnek tekintem azért, mert az egyszerű „tervezet,“ melynek nincs jelentősége, mert az különben is elhamarkodott kísérlet. -- A püspököknek megállapodását ismerték, az egyház- kerületnek Debreczenben augusztus 12-én hozott határozatát ismerhették. A felsőbb hatóság törvényes intézkedéseinek bevárása első rangú kötelesség. E nélkül az alantas hatóságok egyike sincs annál kevésbbé van egy magán jellegű értekezlet jogosítva, a helyett, vagy éppen már annak ellenében való eljárásnak elrendelésére.

Még kevésbbé vehetem azonban úgy Nagy- tiszteletüséged kísérő levelét, mint a rnírcz 26-iki lelkószi értekezlet jegyzőkönyvét, mint annak folyományát úgyszintén az azokban foglaltakat tudomásul. —■ Nagytiszteletüséged idézett körlevelének hangja, veleje, iránya a törvényesen függő viszonynak megtagadása. —■ Ily függő viszonyban állottak az egyházhatóságok a zsinati törvényt megelőző időkben, ilyenben kell, hogy most a zsinati törvény életbe lépte után is álljanak azok egymással. — A 14. lelkésztárs magán tanácskozmá- nyának álláspontja a jegyzőkönyvben foglalt indokai kihivólag sértik az egyetemes közgyűlésnek mint törvényes legfőbb hatóságnak kizárólagos jogait s nem létezőnek tekintik a püspököknek a végrehajtásra és rendelkezésre vonatkozó törvényes intézkedéseit. Bátorságuk oly magasra nőtt, hogy Nagytiszteletüséged körlevele és a lelkésztársak tüntetőleg merész azon nyilatkozata : valójában a zsinati törvény 125. §-ban foglalt intézkedés ellen való vétség, mely törvényben .... az egyházmegyék és egyházközségek .... bár mely néven ne- vezéndő tisztviselői kötelesek a püspök .... törvényes meghagyásait teljesíteni .... eljárásukról számot adni“ — merész kihívás az a zsinati törvény 122. §-a értelmében való elbánásra, — mely- szerint : „a püspök .... a hivatalos kötelességeiket elmulasztókat vonja felelőségre és ha nem sikerülne őket az igazság .... ösvényére visszavezetni, függeszsze fel hivatalaiktól— az egyházlelkészeit megbélyegző meggondolatlanság, egyháztan és lelkészi szabadság álköpönye alatt a törvényes hatóság törvényes rendeletéinek semmibe ve- vóse, sőt azok ellenében való cselekvés. Utóbbi esetekre nézve intézkedik a törvény 324 pontja : „egyházi vétséget követ el azon egyházi tisztviselő ...........g., ki az egyházi felsőbbsóg iránt naJ gyobb mérvű engedetlenséget vagy tiszteletlensó- 1 get tanúsít.

Különben pedig nemcsak Nagytiszteletüséged főesperesi azon minősíthetlen eljárásához, mint az fentidózett körleveléből s a lelkészi értekezlet ösz- szehívásából és eredményéből sötéten nyilatkozik, hanem azon indokokhoz is, melyek miatt a püspöki rendeletet, az agenda módosítását illetőleg „szükségtelennek, meg nem engedhetőnek, de főleg veszélyesnek és károsnak tartják, — „az egyetemes közgyűlést“ pedig — „legjobb tudomásuk és meggyőződésük szerint ... ily megbízatás kiadására nem tartják jogosítva“ van komoly szavam.

Az állam törvényei és a törvényes rendeletek előtt egyházunk mindig hazafias hűséggel meghódolt s azokhoz idomította a maga szabályzatait s időnkénti intézkedéseit mindig. — Az állami törvény a polgári hatóság előtt történő kötéssel törvényesnek mondja ki a házasságot. Nekünk tehát, kik az ily törvényes házasságokat egyházilag is történő esketós által minősítjük egyházilag is törvényesekül, nem szabad a szent cselekmény formáiban sem ignorálnunk az állam törvényeit. Az Agenda egyes kifejezéseinek vagy megszólításainak a fentebbi okból szükségelt módosítása nem agenda változás, hanem abban az állami törvény-