Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-05-20 / 5. szám
74 Lázéi voltak, a kik önfeláldozóján küzdöttek az egyház szabadságáért, fáradhatlanul munkálkodtak az egyház felvirágoztatásán, nem tettek kü- lömbséget a magyar és tót evangélikusok között, mindenütt úgy az egyik mint a másik nyelvű hívőknél az Istenországát keresték és tehetségük szerint támogatták annak ügyét. Ez álláspontról tekintve a dolgokat, nem ütközünk meg azon, hogy Radios tót egyházi énekszerző volt s tekintve az oly szavahihető egykorú tanukat, a minők voltak Ambrósius György és Hruskovic Sámuel superin- endesek, minden kétség eloszlík az iránt, hogy a nevezett éneknek valóban Radios volt szerzője. • Midőn oly hiteles tanuk nyilatkozata alapján Radios ama gyönyöiű reggeli ének szerzője, akkor egyszersmind bizonyítékát képezi Radios költészeti tehetségének és az irodalom terén való jártasságának. Kincs arra példa, hogy bárki is kísérletek és kellő gyakorlat nélkül énekszerzővé lett volna. Az ő későbbi egyházi énektermékeit az idők mostoha- sága elrejté előttünk és a szorgalmas kutatónak is aligha sikerül valamit még felszínre hozni. (Folyt, köv.) Mocko J. csácsói Jelkész. IRODALOM. Payr Sándor : Telekesi Török István, Vas és Sopron megye táblabirája, a dunántúli ev. egyház oszlopférfia, II. Rákóczy Ferencz kormánytanácsosa és huszárezredese, a pesti vallásügyi bizottmány tagja. 1667—1722. Egyháztörténeti monográfia. Budapest, 1896. Külön lenyomat a Prot. Szemle VII. évfolyamából. 52. 1. A szerző újból becses monográfiával gazdagította egyháztörténeti, még mindég igen szegény irodalmunkat, Ez volna a legháladatosabb tér érvényesíteni a sokak által hangoztatott „nemzeti theológiát.“ A róm katlioliczizmus e téren újabb időben nagy munkásságot lejt ki és meszsze túl szárnyal bennünket. De hát könnyebben is teheti azt mint mi. Foglalkozás nélküli kanonokjai és czimzetes püspökei hivatásuk elmulasztása nélkül idejüket a poros levéltárak kutatására szentelhetik s van anyagi módjuk is fedezni a tudományos kutatás költségeit. Mig nálunk a szegény falusi lelkész családjától vonja el a tudományos kutatásra szánt filléreit és sok esetben arra van kárhoztatva, hogy tudományos munkássága örökké a fiókban marad, nem találva kiadót és olvasókat. A Rákóczy kor egy nemes alakját, küzdelmét, tevékenységét festi le a fentnevezet műben a szerző. Nem csak életrajzot, hanem korrajzot is ad. Érdekesen festi le Eszterházy Pál, a nádor, jellemét, udvarát, a ki, mig falvaiban a szegény jobbágyot vallásáért verték, börtönözték, addig ő a palotában hangszere mellett ülve szent nyugalomban irt ás komponált egyházi és világi, költői’ és zenei darabokat. Ezen főur házában és közelében nagy veszélynek és kisértésnek volt kitéve' az ifjú Török, mindazáltal el nem tántorodott hitében. Szomorú eseményt, élt iszitó képet tár elénk- a szerző leírva a hi tehagyuit dunántúli superinten- dens, Fekete, történetét, azt mondva róla: „A szenvedéseiben megtántorodott és fényes ígéretekkel1 hittagadásra csábított, gyenge, szenvedélyes embert városbirónak erőszakolja be (Kolonics) előbbi székhelyére, hol ez most vad tivornyák és előbbi nyájának kegyetlen üldözésével akarja eltompitani há-~ borgó lelkét.“ — A renegátok szomorú psycholo- giáját ecseteli e szavakban. Török nagy pártfogója volt az egyházi irodalomnak is, az ő költségén jelent meg Strassburg- ban Ács Mihály a „Boldog Halál Szekere“ czimű műve, melyről a monográfia Írója azt mondja, hogy érdemes lenne azt most is elolvasni. Kár, hogy & régi magyar aszketikus irodalom jeles termékeinek kiadásával senki sem gondol. Török a szatmári bókkötés után is mindent elkövet a szegény, üldözött ev. egyház építésére és megmentésére. A üldözött és szegénységben sínylődő ev. lelkészek és tanítók nála találnak pártfogót és menedéket Kár, hogy e férfiúval a Török család prot. ága kihalt. A jeles monográfiáért hálával tartozunk a szerzőnek. Sz. Dr. Margalits Ede. „Magyar közmondások és közmondás szerű szólások“. Budapest, kiadja Kokai Lajos. I. füzet. Ara 40 kr. A tudós szerző latin közmondásokat tartalmazó művét a múlt évben ismertettük. Jelenleg napvilágot lát régi, szorgalmas gyűjtése eredményeként a magyar közmondásokat és közinondásszerü szólásokat tartalmazó mű, mely tiz füzetben jelenik meg A szerző azért jelenteti meg művét füzetekben,- hogy időközben is olvasva a művet egyesek, a közmondások kincsét gazdagítsák. A közmondások betűrendben, tárgy szerint csoportosítva vannak összegyűjtve. Az, a mit tavaly a latin közmondásokra vonatkozólag mondtunk, áll a magyar közmondásokra nézve is. A nép egyénisége tükröződik vissza azokban. Különösen a lelkészre nézve nagy érdekkel bir a közmondások alapos ismerete, a mely által betekintést nyer a nép világnézetébe és egyik másik közmondás ellen is, mely szellemi hatalommá lett a nép szivében, ha az a keresztyén szellemmel ellenkezik, sikerrel küzdhet az egyházi beszédben és a cura pastoralis alkalmával. Vannak oly közmondások is, melyeknek gyökerei a keresztyén szellemben keresendők s ezek az evangeliom igazságának megismertetésénél alkalmazhatók. Az érdeklődőknek figyelmébe ajánljuk e ' művet.
