Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-04-20 / 4. szám
58 Uhlhorn Dr. G. Die Stellung der ev. luth. j Kirche zur socialen Frage der Gegenwart. Referat. Hannover 1895. H, Feedke. 40 Pf. Nálunk ma még a sociális kérdés nem oly akut jellegű mint Németországban, mindazonáltal indokolt, ha mi is a modern élet ezen jelenségére kiváló gondot fordítunk s arról magunknak véleményt alkotunk. A vélemény alkotás azon állásponttól függ, melyet a külső élettel szemben elfoglalunk. Különösen áll ez akkor, a midőn meg kell határoznunk a külső élet valamely kérdésével szemben az egyház álláspontját. Nézetünk szerint csak az a helyes álláspont, a melyet az Isten igéje alapján a luth. egyház hagyományosan elfoglal. Uhlhorn a fent- nevezett értekezésben ezen álláspontot nemcsak betartotta, hanem a sociális kérdésre vonatkoztatva helyesen is alkalmazta. Ha ez irányban az egyházi körök Uhlhorntól tanulni akarnának, akkor a Nau- mann-féle tévntak elkerülhetők lennének. Az egyháznak, ez képezi Uhlhorn fejtegetéseinek tetőpontját, közreműködnie kell a sociális kérdés megoldásánál, de nem azáltal, hogy bizonyos meghatározott nemzet-gazdászati rendet, mint Istentől tendelt intézményt érvényre emel, hanem azáltal, hogy a társadalmi kérdésben résztvevők mindegyikében igaz keresztyén életet ébreszteni igyekszik, mint elengedhetlen feltételét a sociális kérdés helyes megoldásának. Sch. P. Ceslár „Rozeznání Pravdy od Bludu.“ Rózsahegy 1896. A „Stráz na Sionu“ ev. egyházi néplap kiadása. 56 lap. Ara 12. kr. A fentnevezett szerkeszcőség üdvös dolgot végzett, a midőn Ceslár kis művének megjelenését elősegítette. A szerző egyszerű földműves, a tisza-szent- miklosi ág. h. ev. gyülekezet kurátora. Szüleivel együtt, a kik salétrom gyűjtők voltak a délvidéken, Sziléziából költözött hazánkba. Egy kicsiny seregnek jó vezetője volt. Egy ideig ő volt a tisza szent- miklósi gyülekezet tanítója s vasárnaponként maga köré gyűjtötte a híveket, hogy énekkel, imával és szent beszéd olvasásával dicsérjék az Urat. A diplomával nem rendelkező tanító kénytelen volt lemondani a tanítóságról és a hálás hívek kurátoruknak választották. A fentjelzett művet ő eredetileg a tisza-szt.-mik- lósi leány gyülekezet tagjainak irta, útmutatást adva abban, miként védekezzenek a nazzarenus téritők és futkározó atyafiak ellen. Ceslár, akivel a sorok Írója maga is azon időben többször érintkezett, már azon az utón volt, hogy nazarenussá lesz. Arczkifejezése, modoros szólamai arról győztek meg, hogy külömben rendkívül buzgó egyházhivünk a nazarenismus rajongó hívei sorába lép. De Ceslár szorgalmasan olvastán bibliát, nem engedte szemére nyomni a rajongók hi bli a ai agy arázó szemüvegét, ellenállott a kisértésnek. E lelki harczának szüleménye a fentjelzett rnűvecs- Jko, melyben 12 fejezetben igyekszik olvasóját meggyőzni a nazerenus rajongás veszedelméről és tévedéséről. Az egyes fejezetek czime : a gyermek keresztj ségről ; az Úrvacsora élvezetéről; a templomról, gyertyákról és képekről; a papokról: az ünnepekről; a katonákról és fegyverről; az újjá születésről ; az Isteni kegyelemről ; az írás magyarázatról ; a felebaráti szeretetről ; a bünbánatról és keresztyén életről ; végszó. E fejezetekben mint a népfia szól a néphez, a szentirás és tapasztalatai alapján mutatja meg a rajongó tévedését. A mű a nazarenizrrussal küzködő vidékeken az ingadozó hivek megerősítésére áldással terjeszthető, Érvelései avilágiasabb és ügyesebb baptistákra is alkalmazhatók. A nazarenus nem fogja olvasni azt; mert az Írástudók a nazarenusok között vallásos tárgyról szóló művet, a biblián kívül, nem szeretnek olvasni. Egynek, aki már kissé alább hagyott a rajongás tüzével odaadtam elolvasni a művet. Pár nap múlva visszahozta azt. Előttem egy szóval sem nyilatkozott, igaz,fel sem hívtam nyilatkozattételre. Más hívem előtt azonban, a ki kérdezte tőle, hogy váljon olvasta-e a munkát, akként nyilatkozott : „olvastam s nem tudom váljon az irta e a könyvet, a kinek neve oda van nyomtatva, de ha az is irta, az az ember nem igazságos,“ A nazarenismus baptismus testvérek s egyházunknak az utóbbi még ravaszabb ellensége. Nem gyermekei ők a reformátionak, hanem, amint Ha- genbach szellemesen megjegyzi, azon gyomhoz hasonlók, a mely áldásos eső után épen a jó földben burjánzik. Hosszú és gondos megfigyelés után mondhatom, hogy vitatkozni s általában vallásos dolgokról szólni e szánalmas rajongókkal egyáltalán kárba veszett dolog. Legjobb teljesen ignorálni őket s a mellett buzgón, odaadóan hirdetni a tiszta igét s mindent elkövetni az egyházi élet élénkítésére s arra, hogy a hívők teljesítsék kötelességüket és öntudatosan megvédni tudják hitöket. Sz. „Szabad Sajtó“ czime alatt prot. politikai hetilapra bocsát ki előfizetési felhívást Péntek Ferencz ref. lelkész. A múlt évben ugyanaz a szerkesztő megalkotni igyekezett a prot. sajtóirodát, a mely terve azomban pártolás hiányában nem valósúlha- tott meg. A hírlapirodalom terén két hatalom versenyez az előfizetési felhívás szerint. E két hatalom neve: ultramontanizmus és liberalizmus. A két hatalom támogatói nem vallás szerint oszolnak meg, mert az úgynevezett ultramontánok táborában van sok jeles protestáns és megfordítva a liberálisok seregében a szabadabb gondolkozásu katholi- kusok és protestánsok csak hűséges fegyverhordozói a zsidóknak. A zsidók nem csak a kereskedelem, ipar, művészet és tudomány terén tűnnek ki, hanem lefoglalták a maguk részére a napi sajtót is. Ez, a zsidók-erénye és a keresztyének-bűne. Épen ezért, magyar nemzeti szempontból fogva fel a dolgot, az antisemitizmus valóságos őrültség, mert a magyarzsidók, a kezükben levő nagy hatalommal, megbe- csülhetlen szolgálatot tesznek úgy a magyar nemzetnek, mint a magyar államnak. Nézetünk szerint jó-
