Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-02-20 / 2. szám
26 IV. évfolyamban a gyakorlati kiképzésre. Az értekezlet konkrét határozatot nem kivánthozni, de ajánlja a felolvasás következő főbb gondolatait mindenki figyelmébe: a konfirmandusok gondos előkészítését, az ismétlő iskolásoknak a lelkészek által való oktatását; az ifjúsági egyesületek szervezését ; valamint a kateeheták gondosabb képzésének és jobb ellátásának fontos kérdéseit/' A második felolvasó Szabó Aladár a missioi utazó lelkészség felállításáról értekezett. Ez utazó lelkészek feladata volna a belmissio szervezésénél közreműködni, a vallásos összejövetelek, az ifjúsági egyletek, ref. nőegyletek alakításán országszene munkálkodni. A felolvasás kapcsán felszólalt Dr. Hegedűs, a ki nem óhajtja a missionárius lelkészség szervezését s inkább óhajtja, hogy a belmissioi munkásság megkezdése az egyes gyülekezeti lelkészek kezében hagyassák. Tóth Sándor szintén ellenzi a missionárius lelkészség felállítását, s óvja az evangelizá- czió hirdetőit a túlzásoktól, különösen pedig attól, hogy lapjaikban szüntelen a papságot ócsárolják ; mert ezzel nem hasznot, hanem inkább kárt okoznak, s a nazarenismusnak és baptismusnak a kefébe adnak fegyvert. — Ne bántsák a papságot, munkálkodik az, de egyszerre mindent kívánni nem lehet. Az értekezlet kimondja, hogy e kérdésben határozatot nem hoz, hanem a fontos eszmét érlelés és terjesztés czéljából figyelmébe ajánlja az egyházmegyei értekezleteknek. Petri Elek szabad előadást tartott a lelkész árvák szeretetházáról, mely előadó indítványát az értekezlet magáévá tette. Az egész emlékkönyv komoly munkáról tesz tanúságot — bár ha e téren egyházunkban is követőkre találna a jó példa. Sz. E. A. F. Jessen „Die Hauptströmungen des religiösen Lebens der Jetztzeit in Dänemark.“ Gütersloh, 1895. Bertelsmanns Verlag. 176 lap. A kis Dánia vallási élete van leírva a fentne- vezett műben. A rövid művet gondosan elolvasva, meggyőződünk arról, hogy a reformáció által elhintett mag jó talajra esett Dániában. Gazdag szellemi életre akadunk, mely megérdemli azt, hogy reá nagyobb gondot fordítsunk. A dán nép egészben confessionk álláspontján áll; de a keresztyénellenes mozgalmak, a rom. kath. propaganda, a szekták ott is erős támadást intéznek egyházunk ellen. A szerző első sorban szól a positiv keresztyén áramlatról, mely három irányzatban érvényesül : 1. A népegyházi (volkskirchliche Richtung) ; 2. Az ó- grundtvigianismus ; 3. A belmissio egyházi egylete. Az első irányzat vezére Martensen püspök, a második irányzaté Grundtvig volt, a harmadik irányzat vezére Beck Vilmos, örslevi lelkész, ma is él és fejleszti, vezeti pártját. A népegyházi irányzat sokat vesztett jeles vezérének, Martensennek halálával. Ez az irányzóit áll a tulajdonképeni confessionalis alapon. A koppenhágai theologiai fakultás tanárai Madsen, Nielsen, Scharling ezen irányzat hívei, nem különben a lelkészek legkitűnőbbjei. Ez irány képviselői hangsúlyozzák az egyházi rend és szervezet szükségét szemben az úgynevezett belmissioi iránynyal és a szektákkal. Az ágostai hitvallás alapján állanak, a midőn hangsúlyozzák, hogy a templomban csak az hirdetheti az igét, a ki „rite vocatus.“ A világiak igehirdetésének inkább a magán élet jellegét kell magán viselnie Scharling szerint. A házakban, a baráti körökben, összejövetelek alkalmával hirdethetik az igét s ott elegendő tere van működésüknek. A népegyházi irányzat nagy tevékenységet fejt ki a belmissio terén is, megtartva a helyes medret és al ipot. A második irányzat alapitója Grundtvig (1786 — 1872) a ki szerint az apostoli hitvallás erősebb alapot nyújt mint maga a szentirás. Egyházi tekintetben kívánta a teljes szabadságot, mely szerint a gyülekezetek egészen függetlenül intézzék dolgaikat, az egyes hivő pedig azon gyülekezethez tartozhasson, melyhez épen csatlakozni óhajt. Nagy súlyt helyez ez irány a „nemzeti elemre“ s nagy tevékenységet fejt ki a népoktatás terén, ott is néha túlzóan érvényesítve a nemzeti elemet. Ez utóbbi jellemvonását túlságosan előtérbe helyezi az uj grundtvigianismus, mely elhagyva a confossionális alapot, teljesen nemzeti rajongást alkotott a vallásból. A leghatalmasabb irányzat jelenleg a dán országos egyházban az, melyet az úgynevezett belmissio egylete képvisel. 1853-ban Ringstedt közelében egy világiakból alakult egylet czélul tűzte ki, hogy életre ébresz- szc azokat, kik a bűn álmát aluszszák. E czél elérése érdekében missionáriusokat küldtek ki és „ind- re Missions Tidende“ czime alatt egyházi lapot adtak ki. A lelkészek ellen ez egylet eleintén ellenszenvvel viseltetett, mert néhol a lelkészek a nevezett egylet által vezetett összejöveteleket a rendőrség utján feloszlatták. Későbben lelkészek is tagjává lettek azon belmissioi egyletnek, de lévén abban túl sok a disharmonikus elem, végre is fel- ' oszlott. 1861-ben ismét egy uj belmissioi egylet ke- I letkezett, mely „egyházi belmissioi egylet“ czimét vette fel s melynek első elnöke Röne lelkész volt, főmunkatársai pedig Beck és Clausen lelkészek. Az „indre Missions Tidende" szerkesztését Beck lelkész vette át A nevezett egyházi lap havi lapból heti lappá lett s ma 40,000 példányban jelenik meg hetenként. A belmissio 100 egyházban külön belmissioi házzal bir, mely házakban vallásos ösz- szejöveteleket és bibliai órákat tartanak. Beck kitűnő egyházi népszónok és szervező tehetség. Működése némileg hasonlít az üdvhadsereg alapítójának, Bjothnak működéséhez, anélkül azonban, hogy I Booth nézeteit osztaná.
