Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1896-02-20 / 2. szám

czélért küzdőitek Is'enországáhan. Es mit hitünk ma. Szivünk elborzad, látva épen a fajtudat és faji [nádas uralmát egyházunkban, mely ma nem tesz kissebb rombolásokat a hitéletben, mint tett egykor Róma pénzvágya és vakhite

A reformáczió áldásait is átokká teheti az emberi bűn és gyarlóság. Az egyház elvi- lágiasodása nem csak a középkor egyházának veszélyét képezte A régi rósz ellenség e fegyvert mindég készen tartja s alkalmatos időben alkalmazza Úgy látszik a jelenben e fegyverrel még nagyobb erővel tőr a mi elárvult egyházunkra — hogy elvegye annak egyel len kincsét: a Jézus Krisztusban vetett élő hitet. Ez a hit képezte a múltban egyházunk erősségét és kincsét

Ma, a midőn a hamisítás korszakát éljük, ez igaz kincset hangzatos frázisokkal cserélik ki. Lton útfélén, még az egyház terén is, halljuk hangoztatni a „szabad gondolkodás,“ .az igazi liberális felfogás“ —,a .haladás,“ a .szabad kutatás“ frázisait, — pedig e hangzatos szavak merőben ellenkeznek azok tényei vei, a kik azokkal leginkább «zentuek ékeskedni. .Szabad gondolkodás“ elvét hangoztatják a>ok, a kik a mesterségesen előidé-ett és felizgatott közvélemény hypnosisa alatt állnak. Az .igazi liberális felfogás“ hirdetői azok, kik az eltérő nézettel szemben a legiutoleransabbak Ezen hangzatos frázisok rohamos terjedése nagyban előidézője egyházunk elvilágiasodásának. úgy hogy egy uj belső reformáczió után epedüuk mi is és pedig „in capite et membris.“ Értjük pedig e „capnt“ alatt egyházunk intéző köreit, kik a gyülekezetek megfázásából az egyház- kormányzás nehéz munkáját intézik, értjük alatta gyülekezeteink igehirdetőit, felügyelőit, tanitóit. Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy a világiasság porát lerázzuk, hogy u j odaadással, áldozatkészséggel és mindenekfelett őszinte, mély hittel szolgáljuk a mi Urunk és Megváltónkat, a Jézus Krisztust.

A Jézus Krisztus evangelioma legyen a mi legfőbb kincsünk, azzal vértezve ledobjuk, széttörjük az álprotestantismus bilincseit — és egyházunk élni fog, állni fog szemben mindazon viharral és vészszel, melynek előjeleit érezzük

Nem csüggedün'* a „tristissinm facies“ da- czara sem. Nem emberektől, nem földi hatalomtól várunk segélyt, hanem attól, a ki küldé egykor Luthert, a ki .kegyelme“ által fenntartotta egyházunkat: Istentől!

Sz.

A homt-szlaYonországi ág. h, ev. egyház.

I.

Thébusz János, zólyomi ág. h. evang. lelkésznek „A magyarországi ág. h. evang. egyház 1891— 94. országos zsinatának története“ czimű nagy szorgalommal és fáradsággal egybeállitott munkáját*) olvasva az 575. oldalon, hol az 1894. nov. 8 és

9-én tartott egyetemet gyűlésről szól, a következőket találtam : „Úgy az értekezleten, nűnt az egyetemes gyűlés másodnapjain is a horvát-szlavón- ügy — e tengeri kígyó — lett hosszasabban tárgyalva.- — Ily névvel, egy telies évszázadon át. a számtalan veszély közepette, bámulatos hithüség- gel küzdő egyháznak szent ügyét, jólehet bár pillanatnyi ielhevülésben is illetni, kegyeletlenség, és hozzá még ezen elnevezést oly ajkakról hallani, mely ajkak hivatvák a Krisztusi szeletet és tü- relmességet az oltár előtt és az életben egyaránt műidig es minden körülmények között hirdetni, fá- jólHg hat és elszomorító irányzatnak el nem tagadható jele,

A kit érdekel, sokat olvashatott már a hor- vát-szlavonországi evang. egyház viszonyairól, számítva a keletkezéstől a mai napig, és különösen olvashatott sok tanulságosat Zsilinszky Mihály államtitkár ez év első felében megjeleni „A borvát- szlavonországi protestáns egyházak kérdéséhez*4 czimü müvében. De sajnos a dologijait az, hogy nagyon kevesen vannak, kik meleg <rdeklődcssel és jó akarattal ezen egyház iránt komolyan és lelkiismeretesen tanulmányozzák eme felette fontos ügyet, és sokan vannak, kik elfogultsággal és tapasztalható rósz indulattal lapozgatnak ez egyház viszonyait feltüntető jelentésekben, és az imitt-amott szórakozás, de semmi esetre sem meleg és őszinte érdeklődéskép elolvasottat már eleve elfoglalt álláspontról elfogultan, ergo hamisan, Ítélik nteg. — De ha azután elérkezik a különféle conventek ideje, a biráskodók túlnyomó része azon sokak közül kerül ki, kik mint fönnebb említem, ezen egyház viszonyait épenséggel nem tanulmányozták, tájékozatlanok és járatlanok. — Ha mind ehhez járul még egy kis phanthusia, akkor megszületnek a legkülönfélébb gyanúsítások, mikép ezek fennidézett zsinati történetben, a 481. lapon, hol a szerző a felvidéki tót nemzetiségüekkel foglalkozik, ekép hangzanak : „De hogy ezek a legnagyobb szivósággal és összetartással hasonszőrűivel az egész magyar hazában az összeköttetést fen tartotta, s mindenütt egy czélra törekvő együttes fellépésű rendszert követett, legkiáltóbb bizonyát Nézetünket e miiről lppunk múlt évi tl-ik számában már elmondtuk, ahhoz ragaszkodunk most is - a nevezett iratot nem tartvu pamfletn l egyébnek. Szerk.