Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1896-09-30 / 9. szám

135

irmlják a „ö agy szeretet adományt,“ mely Így csak a nagy szórakozás és mulatozásnak nagy mentó eszköze és űrügyévé lesz.

A turista rendezések, mulatságokra már többé nincs időnk. Az idő komolyan int: fel a komoly munkára, egyesítve az éjt a nappallal, vegyük fel Keresztelő dános durva ruháját és lássunk hozzá a a munkához.

Egyszerűsítsük az egyetemes gyámintézet kezelését, hogy annál puszta kezelési költségre 14H7 frt 17 kr. (lásd a inultévi számadások 39. lapját) ne legyen szükséges, mely összeget több esperessé" képes csak öszehozni kinnal-bajjal. Ledobva az üres czafrangokat, kövessük a külföld példáját, a hol vasárnap délután nem poharazással, nein turista kirándulással, nem lengyel nyeregbe kapaszkodással, hanem komoly felolvasással és sza kérte- kezésekkel telik el. Ahonnan az egybe- gyült tagok lélekben erősödve s nem a frázisoktól megcsümörodve térnek otthonukba. Reformáljuk az egész intézményt „incapiteet membris“ s távolítsuk el abból a világit, — hogy az evangéliumi megmaradjon és az egyház épülésére szolgáljon.

Sz. L.

ki nracsora szsreztetése és jelentősége tekintettel a külföldi újabb vitákra.

Az úrvacsora mindenkor a lutheránus tan és hit szentélyét képezte. Ha őseink egyházunkat a tiszta tan egyházának nevével ékesítették — s ezt joggal tették — akkor bizonyára különösön az úrvacsorái tanra czóloztak, molyét minden egyházak között egyedül a wittenbergi reformáczió egyháza tartott meg eredeti biblikus tisztaságában. A római tévtanok ellen való ellentétben egyházunk a refor- máczió másik főegyházával s a különféle protestáns szektákkal találkozik — habár ez az ellentét is más színezetet ölt az egyiknél mint a másiknál — az a mi őt ezektől is elválasztja: főleg az urvacsorai tan. Itt érvényesül leginkább az evan- geliom azon sajátos felfogása, azon különös szelleme ogvházunknak, mely őt jellemzi s a mely meggyőződésünk szerint a keresztyénsóg, az ovangyéliom legmogfolelőbb kifejezése. „Ihr habt einen t.u- dorn Goist“ helyesen mondta Lutherünk a svájczi reformátoroknak. Az urvacsorai tan felett való vitában jutott erre a belátásra és meggyőződésre. Főleg az urvacsorai viták alatt és által jutott a lutheri roformáczió toljes kifejtésre és midőn o század elején a lutheranismust a rationalismus és a pietismusban eltemetve vélték egyesek, az unió, azaz épen az úrvacsora ellen való harcz keltette Luther egyházát uj életre — a mint azt Claus Harms megjósolta 1817-ben. Reánk lutheránusokra tehát az urvacsorai tan legnagyobb jelentőséggel bir. Kötelességünk, hogy felette őrködjünk, hogy megvédjük római, de nem kevésbé zwinglianus, vagy kálvinista elferdítések ellen, hogy fentartsuk, vagy uj életre keltsük gyülekezeteinkben az úrvacsorának helyes használatát és tanát. Ez lesz a mi legerősebb védbástyánk minden uniótörekvések és az újonnan nálunk is lábra kapó anglo-auerikánus „alliance“ szellemmel szembon is.

Az úrvacsora tana, története és jelentősége felől való kellő tájékozottság és erős hitbeli meggyőződés olengedhotlen kelleko az evangélikus lelkész tbeologiai műveltségének és egyházi képzettségének, különösen manapság, a midőn külföldön az urvacsorai viták újra feléledtek. Hiszen azt lehet mondani, hogy uz úrvacsora szereztetéso és jelentősége egy pár óv óta a legaktuálisabb thoologiai kérdések ogyiko. Rizonysága annak az is, hogy az általános lutheránus konferencziának (Allgemeine 1 Lutherische Konferenz) utolsó összejövetele alkalmával az úrvacsora képezte az egyik főtárgyat, s hogy az urvucsoráról szóló czikkek és monographidk mindinkább szaporodnak. Tájékozást óhajtunk e kérdésben is lapunk hasábjain nyújtani olvasóinknak — s azt hisszük, hogy ezen törekvésünk nagyon is időszerű. Mindenekelőtt áttekintést nyújtunk az uj urvacsorai vita keletkezéséről és fejlődéséről.

Azon viták, molyek az úrvacsoráról az utolsó években folytak Németországban, egészen más színezettel bírnak mint az előbbi idők vitái. Előbb mindig csak arról folyt a vita, hogy mi az értelme az úrvacsorának, hogyan értendők a szereztetósi igék ; de hogy az úrvacsora maga az Ur által rendelt szentség, arról senki sem kételkedett. Most azonban — s ez a liberális theologia kritikájának oz „órdemo“ — nomcsak az úrvacsora különféle felekezeti fölfogásáért barczolnak a tudósok, hanem némelyek azon általános alapot is, melyre helyezkedik minden kér. íelokezet, kétségbe vonják s azt vitatják, hogy az úrvacsora nem is az Üdvezitő rendelésén alapszik és hogy Jézus egész más értelemmel és czélzattal tartotta meg tanítványaival utolsó vacsoráját, mint azt az ogyház állítja. Nem kell azon csodálkoznunk, ha Németországban, a hol ezen kritika megszólalt, nyugtalanság fogta el a hivő kér. gyülokozetot; mert ha ezen kritikának igaza van, akkor vége az úrvacsorának, akkor el kell azt törölni.

Azon férfiú, a kinek a nevéhez az „apostolicumi“ vita fűződik, t. i. a berlini tanár és hires dogmatörténész Harnack Adolf indította meg tulajdonkópon a theologiábnn az úrvacsoráról való uiabb kutatásokat is, melyek aztán a „Bonner Ferienkurs“ által nyilvánosságra kerülvén oly nagy feltűnést költöttek. Harnack egy értekezésében (Brot und Wasser : die oucharistischen Elemente bei Jus-