Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1896-07-30 / 7. szám

2

dig a külmisszió iránt is kezdenek a hivő körök érdeklődni.

Két óv előtt Gladischefszky K. budapesti német ref. lelkész felszólitotta a bászeli prot. misszióegyesületet, hogy küldjön egy misszióná- rust hazánk németnyelvű gyülekezeteibe, ki pré- dikálásával híveink hitét élessze s szánalomra s áldozatkészségre indítsa őket a szegény pogányok iránt. Tavaly pedig Schmidt K. J. pozsonyi lelkésztársunk az igy megindított mozgalmat h e- 1 y e s e b b irányba terelte, amennyiben tekintettel arra, hogy hazai németnyelvű egyházaink oroszlán része^lutheránus, a lipcsei ev. luth. misszióegyesülethez fordult, hasonló kérelemmel.

Az első helyről 1894. őszén Limbach S. missziónárus utazott meg több németnyelvű evang. hitközséget, az utóbbi misszióegyesületből pedig maga Schwartz misszióigazgató és Hand- mann misszióesperes voltak vendégeink. Gyülekezeteink mindkét alkalommal nagy érdeklődést tanúsítottak az előadások iránt s szépen is áldoztak a szent ügyre, de ez nem elég ; a megkezdett szent munkát folytatni és fejleszteni kell! !

Azóta egyházi lapjainkban is gyakrabban olvashatunk egyes a hittérésre vonatkozó czikkeket és megjegyzéseket, sőt Főt. G y u r á t z Ferencz püspök ur Öméltósága s valószínűleg a többi püspök is, felszólitotta a .lelkészeket és gyülekezeteket, hogy áldozzanak a szent misszióra s küldjék a befolyó pénzt a gyámintézet pénztárába, mely a ho- vaforditásról gondoskodni fog.

Ezen az ügy iránt nyilványuló nagyobbfokú érdeklődés okadatolja, hogy a missziói tevékenység részletesebb ismertetésére vállalkozunk. Azonban ismerve hazai protestáns sajtóügyi viszonyainkat, nem adunk ki önálló lapot, hanem az „E. E. Sz.“, ezen határozott irányú, háromnyelvű országos egyházunk érdekeit függetlenül szolgáló és védő laphoz csatlakozunk, állandó mellékletül, mégis úgy, hogy a „K ü 1 m i s s z i ó r a“ külön előfizetést is nyitunk.

Abból, hogy az „E. E. Szemlédhez szegődtünk, már a „Külmisszió“ követendő iránya is kitűnik. Elsősorban a lutheránus nevezetesen a lipcsei missziói törekvéseket akarjuk és fogjuk ismertetni és támogatni ; de másodsorban gondunk lesz rá, hogy kellő tájékoztatást nyújtsunk a többi prot. egyházak missziói működéséről, sőt azok küzdelméről a róm. missziókkal is.

Lapunk Magyarországon az első és egyedüli lesz a maga nemében, kérjük azért egyházunk közönségét, hogy fogadja azt szívesen. De kérjük Istent is, az örökkévaló királyt, a halhatatlant, láthatatlant és egyedül bölcset, hogy tegye áldását szerény vállalatunkra; engedje, hogy általa érdeklődést és szeretetet ébreszszünk a szegény pogány

népek iránt s hogy a hittéritós szent művéről olvasva, hatását látva s átérezve, a mi szivünkben is új erőre ébredjen azon megigazító krisztusi hit, mely hivatva van meggyőzni az egész világot , pusztúló magyarhoni ág. hitv. evang. egyházunk pedig új dicsőségre s fényre derüljön általa !

Ágfalva (Sopron m.)

Scholtz Ödön.

Segítsetek nekünk!

Isten akarja!

i.

Miért missziondlunk ?

Sokan azt hiszik, hogy azon óriási munkát, mely a pogány népek megtérítését czélozza csupa kedvtelésből vagy azon reményben végezzük, hogy idővel önmagunknak, gyülekezetünknek, vagy azon országnak melyhez tartozunk, anyagi haszna lesz belőle. Ha ez csakugyan állana, úgy missziói munkásságunk nem sokban különbözne egyes világi foglalatosságoktól, pél. felfedezési utazások vagy kereskedelmi vállalatoktól s mint minden e világból való dolog, rövid virágzás után elhervadna, megszűnne.

De nem ; — azon roppant vállalkozás, mely a pogány népeknek a bűn szolgaságában fogva tartott lelkét akarja megmenteni az örök élet számára, sziklaalapon kell, hogy álljon s ezen sziklaalapot mindenható királyunk azon világos és félreérthetetlen parancsában bírjuk : „Menjetek el és tanítsatok mmden népeket,“ vagy amit ez tulajdonképen jelent: „Tegyetek minden népeket tanítványaimmá, — keresztényekké!“

Milyen nagyjelentőségű, világraható szó ez ! Mert igaz, hogy Krisztus mindenhatósága csoda- fényben tündököl, midőn megdorgálja a szeleket és a tengert; szeretetének biborfénye sugározza körül szent keresztjét, midőn az összes bűnösökért imádkozik : „Atyám bocsás meg nekik;“ mennyei glória övezi körül a feltámadott homlokát úgy, hogy a tanítványok térdre borulnak előtte, Urok és Is- tenök előtt: de mindezen dicsőségsugarak egy gyúpontban egyesülnek akkor, midőn Jézus a ga- liléai hegyen állva megparancsolja tanítványainak, hogy menjenek szét északnak és délnek, nyugatnak és keletnek mind a föld végéig s egyesítsék az összes népeket, melyek a földön laknak az ő keresztje alatt. Nagyobb és fontosabb parancs ennél, emberi ajakról soha el nem hangzott ; igy csak a mindöröktől-mindörökké való I s t e n f i ú szólhatott, kinek a pogányok örökségül adattak (2. zsolt.).

S csodálkozásunk még fokozódik, ha azon gyönge eszközöket látjuk, melyekre Jézus ezen óriási munkát bízta. Szegény koldusok erszény, táska és saru nélkül, félelemtől reszkető halászok, tudatlan galiléabeliek : ezeket emeli a világ összes királyai, szentjei, bölcsei, tudósai, nagy és dicső fiai felé, hogy általok mindezek tanítványaivá legyenek. Valóban, ezen egyetlen parancsból láthatjuk, hogy Krisztus hatalma, minden más hatalom felett vagyon !