Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-07-30 / 7. szám
107 köztük élni és működni kíván. Mivel a paraszt élőt fölfogása alapvonásaiban mindenütt ugyanaz, nemcsak a német, do a tót ós magyar egyházak lelkészeinek is ajánlhatjuk a mű gondos elolvasását. A mű gazdag tartalmáról, mely nemcsak az egyházi és valláserkölcsi, de köznapi dolgokra is kiterjed, a következő idézetek csak hiányos képet mutathatnak. A paraszt vallásosság megítélésénél a szerző egyaránt tartózkodva vak optimismustól mint komor pessimismustól, a falusi vallási élet árnyoldalait világosan oc>etoli. „A paraszt dogmatikája és erkölcstana korántsem egyezik az egyház tanával“ „A paraszt Istennel szemben logtöbbnyiro a törvényesség, az ó teslamentom szolgai álláspontján marad. Az Isten gyermekének örömeit és fájdalmait legtöbbnyiro nem ismeri." „Megtérésről a paraszt csak pogányoknál és elitéit gonosztevőknél akar valamit tudni ; de nézete szerint még az iszákos, a parázna, a tékozló fiúnak sincs megtérésre szüksége. Ilyen ember javuljon meg s ha azt tette, hiszen akkor már „más ember* lett. Végre azoknál, kik nem tartoznak a nyilvánvaló bűnösök sorába, természetük megváltozása teljesen felesleges.“ Helyesen jegyzi meg < iebkard, hogy a paraszt érzelem világa sokkal gazdagabb, mint képessége annak kellő kifejezést adni s hogy a paraszt a vallásos érzületek különleges nyilvániilását — mint azt a seeták teszik, — illetlennek, mintegy szemérmetlen dolognak tekinti. Tanulságos a mit a szerző az ujrend, különösen a polgári házasság hatásáról ir. „A nép nem birja felfogni a keresztelésnek és az esketésnek kettészakitását, melyet az ui rend hozott. „A paraszt az uj törvények következményeiről sokkal józanabbal gondolkozik, mint a liberális urak. Még az utóbbiak azt hitték, hogy az egyháznak feladata az, hogy hasonlóan a gyógyszertár vagy kereskedéshez, mindenkinek szolgáljon, azoknak is, a kik az egyház egyik másik intézményét elhanyagolták, s félve attól, hogy külömben az országos egyház feloszlik, minden egyhazfegyelmet mellőzendőnek tartottak : addig a paraszt eleitől fogva szívesen látott volna czél és időszerinti cgyliázfegyel- met. A nép természetesnek találta volna, ha azt hirdették volna a szószékekről : „Most mindenkinek szabadságában áll, hogy váljon magát esket- totni, gyermekét megkereszteltetni, halottad ogyhá- zilag eltemettetni kívánja. A ki azonban például nem veszi igénybe az egyházi esketést, az maga magát zárván ki az egyházból, nem követelhet többé más neki talán tetsző egyházi segédkc- zést sem : Mert az egyház ugyan szívesen szolgál mindenkinek, de nem szolgálhat annuk, a ki nem veti magát alá egyházi rendnek.“ Például felhozza, hogy egy nem esketett polgári házaspárt a keresztszülői tisztségtől való eltiltás által utólagosan esketésro birt. „A szerző egyházában gyorsan meggyökerezett azon szokás, hogy a jegyesek pénteken, a kalácssütés napján, közönséges ruhában a polgári tisztviselő elé mennek, hogy beírassák magukat, maga a lakodalom egész terjedelmében vasárnapon, a templomeskotés napján folyik le. Ugyancsak helyes megfigyelései vannak az iskoláról és annak hatásáról : „A népiskola csak felfuvalkodott, fólművelt és okoákodó embereket nevel, ha külön órákban adják elő a történetet, földrajzi, természettant s rajzot, nyelvtant és hasonló tárgyakat. Az egyedüli helyes módszor ellenben a jó olvasókönyv alkalmazása, a moly alapján a tanító előadja azt, a mire a tanulónak szükségo van.“ „A mai iskolaoktatás annyiban rossz hatással van, hogy elidegeníti ifjú korában a parasztot a kézi és mezői munkától s igy elveszi tőle a hivatásához való kedvét és az állapotával való megelégedést “ Az oktatásban végre visszafognak térni azon régi módhoz, hogy a gyermekek először szószerint betanulják az anyagot s csak aztán következik a tanító magyarázata He fogják látni, hogy a papaszt gyermekeknél ez a leghelyesebb oktatás, ha az egész életro szóló anyagot, úgymint kis számú valódi egyházi ének, bibliai versek és a kátét, a kellő magyarázat mellett úgy vésik be emlókezetökbe, bog}’ azt többé el nem felejthetik. A paraszt népnél az iskola ós egyház befolyása nem szokott olyan eredményes és áldásos lenni, mint máshelyutt, de nem is gyakorolhat nála olyan romboló hatást. „A paraszt szereti az állandó formákat az Istentiszteletnél is. De a felvilágosodás elrontotta a paraszt jó egyházi ízlését.“ A műnek utószavában érdekesen fejtegeti azt, hogy az egyházi élet miért hanyatlott és hanyatlik az utolsó évtizedek óta oly rohamosan a vidéken ? Nézote szerint minden, a mit az újkor hozott, az egyházi szokás lazítását előmozdította. Hogy azonban a hanyatlást teljesen megértsük, szükséges tekintetbe venni azt is, hogy az előbbi századokban a nép keresztyénségo nem volt öntudatos, hanem inkább öntudatlan „A régi időkben az egyházias- síig csak gyermeki hitben, szokásszerü templom- látogatásból és a nép erkölcs külső megtartásában állott. 1 >o ezek helyébe az újkorban nem lépett önálló hit és vallásosság, mert a gyermeki hittel együtt elveszett a keresztyén hit, a szokásszerü templomláiogatással a keresztyén valasosság, a külső néporkölcscsel az igazi keresztyéni erkölcs is. Ha öntudatos lett volna népünk egyházi élete, keresztyén hitélote ha azt valóban szivében átélte volna, minden kisértés daczára, a melyet az újkor hozott, megállta volna helyét. De mivel nem volt olyan, nem állhatott ellene a sokfélo kísértésnek.“ „A népóletot nem javíthatja meg alaposan som az iskola, sem az állam, so«a a természetes fejlődés, hanem csak az egyházi élet uj fellendülése, oz utóbbi podig csak akkor lehetséges, ha népünk ö ii ál 1 6 hithez, ö n t u d a t o s vallásosság és erkölcsiséghez jut. tírre a főeszköz az igehirdetés, a diakonia ós az ogyházfegyelom.“ Az igehirdetésnél, egyáltalán az istentiszteletnél óvva inti a lelkészeket minden elkerülhető újítástól. A nem egyházi összejöveteleknél való pro- dikálás nézető szerint nőm bir nagy értékkel s csak múló divat. „Külömben parasztoknak prédikálni nem oly könnyű dolog, mint azt sok laikus ós némely pap is hiszi, s ha a prédikáció valóságban a gazdag evangéliumot magyarázza és az élet minden köréro ós viszonyaira alkalmazza, akkor nem olégséges eg.y jó prédikációhoz ogy pénteki vagy szombati előkészület.“ „Sok paraszt azt hiszi, hogy a lelkész összes beszédeit elhozta készen „Jenából“ s minduntalan ezeket mondja el.“
