Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-04-01 / 4. szám

59

nem a s z o 11 e m is egészen ujdonat új! És midőn a körlevél ezon a régi ellenségről szól, ugyanakkor a „szent holyről“ proklaraálja: „Krisztus orzágában mi nőm politizálunk, korteskedni semmi kedvünk.“ Ezon folytonos ölen mondás az, a mely oly szomorú árnyékot vet egyhazunkra, hogy azt kimondani som lohet. Egy felöl hangoztatjuk a Krisztusi szerotetot, másfelöl is- tápoljuk a fajgyűlöletet.

„Krisztus országában mibálványokat nem állítunk, embereket mi nem szolgálunk* ekként szól a körlovél második jelszava és mindjárt nyomban roá az egokig magasztaltatnak Dr. Láng érdemei, ő volna hivatva a körlevél szent, hogy nfíiz oszlopként“ világítson, elöl- járjon. A bálványimádáshoz tartozik ez a túlságos magasztalás is. Theologiai professzorok jól tudják, hogy a tüzimádók is a bálványimádók csoportjához tartoznak. Protekció, anyagi segély elegendő a mi egyházunkban arra, hogy az ember „tiizoszlopkónt“ előljárjon a sötétségben! „K r i t u s e gy h á z á b a n mipértokat nem ismerünk, p á r t o s k o d n i nem a k áru n k- o jelszavához híven a pozsonyi körlevél nem a többi jelöltek eüen. hanem azok mellett állítja fel jelöltjét és megjegyzi, hogy a választás eredményében megnyugszik, mintha bizony a meg nem nyugvás változtatna az eredmónyon!

Hizony jobb, ha az ilyen testvér szövetség meghiúsul, mert az egyházban az oly testvérszövet- ségnek, a mely testvérek ellen és nem az Istenországa érdekébeu létesül, jövője nincsen és legjobb, ha minél gyorsabban efoszlik mint a buborék.

A pozsonyi gyülokezotet ezen körlevélért nőm okoljuk, mert hiszen annak túlnyomó többsége ma még nem érti azt a nyolvet sem, a melyen az ki lett bocsátva és gondtalanul dolgoznak tovább az áldott szőlőkön, a midőn az Ur szőlejében a testvérszövetségek feloszlattak.

A kongruaról vezérczikket irt a „Debreczuni Protestáns Lap“ 15-ik számában Gergely Károly nagybányai ev. ref. lelkész. Azt írja a többek között, hogy a kongnia rendezése nem lesz helyes dolog, ha azzal egyidejűleg nem lesz életbeléptetve az 184H-ik évi XX. törvényezikk. Ezen állítását a következővel indokolja: „Nem lesz javára a hazának. Mert olyanok kezébe adja a leghatalmasabb eszközt, a pénzt, a kik vallási elfogúltságból eddig is sok izgágát csináltak, s o 1 y a n kollegákkal vannak vallásuknál fogva

szoros viszonyban, a kiket nem- zetiségök a magyar nemzet elleni tetlegességekre vezethet. Ellenben

a magyar nemzet leghübb fiai, a református papok, ki lesznek tétetve családjaikkal egyetemben az elvisel hetetlen nyomornak, vagy betöltetlenül marad helyük, s a pásztor nélkül maradó nyáj elszólod vagy beolvad, mint a múlt század elején történt, egész vidékeken, az oláhságha.“ E sorok is szomorú képét tanúsítják annak, hogy hova tovább református testvéreinken is erőt vesz az átkos sovinizmus szelleme, pedig ők a közel múltban még meglehetősen mentek voltak a bajtól. Újabban gyakran i azonosítják református testvéreink magukat bizonyos szélső nemzeti törekvéssel. Nem régen is a resicai ref. pap, a hol eddig un iáit egyház volt, Budapesten járt, hogy könyöradományokat gyűjtsön I szegény gyülekezetek számára. Az összes budapesti politikai lapok úgy ajánlották őt mint a „magyarság apostolát.“ A ki a délvidéket nem csak hírlapokból ismeri, az nagyon jól tudja, hogy épen a magyarság | eme apostolai, a kik e czíinrael olyannyira kérkedni szeretnek, legkevesebbet tehetnek a magyar nyelv terjesztésében, mert nem ösmerik, nem beszélik az ott élő népek nyelveit.

íme a fent idézett sorokból is azt látjuk, hogy , református testvéreink a mi sovinisztáinkat tudomáséi sein veszik, pedig azok is azt hirdetik, hogy ők a haza leghübb fiai !

Azt, hogy ők a nemzet leghübb fiai, kár ref. testvéreinknek akkor emlegetni, a midőn pénzről van szó. Különben is furcsán hangzik az, a midőn az ember születése révén nvert kiválóságot érde- méűl tekinti. Ferde észjárás az, a midőn azt is hátrányéi tekintjük, hogy oly kollegáink is vannak, a kik nem születtek magyaroknak, ez már nagyon megközelíti Piátó felfogását, aki szintén hálát adott Istennek, hogy görögnek született és nem barbárnak. A hazafiasság nincs fajhoz, néphez, nyelvhez kötve. A pátens idejéből tudjuk, hogy hazafias gondolkodásukért készek voltuk börtönben sínylődni olyanok is, a kik egy szót sem tudtak ma- ' gyáréi. A „magyar vallás“ magas egyházi hivatal- j nokai megbékélt *k a helyzettel, pedig misnyelvű kollegáik sem vóltak. Ne is emlegessük az államsegély elkerülhetetlenséget oly sűrűn, mert annak emlegetése saját tehetetlenségünk bizonyítéka. A mely felekezet idegen felekezetek pénze nélkül elziülik, az nem bir életerővel, annak nincs jövője. Mi csak azt kívánhatjuk, hogy más felekezet czéljaira ne adózzunk és hogy az állam védelmében résszüljünk más ragadozó farkasok túlkapásaival szemben.

Kossuth Ferencz húsvét hétfőn lett a rákos- ; palotai ág. h. ovang. egyház templomában ugyan- . azon egyház felügyelői hivatalába iktatva. Ez al- ' kálóimnál szerencsénk volt vallási nézetűit hallani. A programm nőm új. Sok folügyolő követi azon általa hangoztatott olvet: „Midőn átlépjük o szent hely ajtaját, akkor felodjük el, hogy mi felokezet- hoz tartozunk.“ Továbbá még őszintébb azon nyilatkozata: „Itt ágostaiak vagyunk, kint a szabad ég alatt csak magyarok.“ A ki csak a templomban ágostai ovangelikus, a ki a fajtudatot mindenek feló helyezi, az sem nőm ágostai, sem nem evangélikus; mert az ilyen kettős könyvvitel vallási téren lohetotlen. E beszédre aztán lolkos és hosszan