Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-05-01 / 5. szám
66 napi életben uton-utfélen bőségesen van alkalmunk hallani. Jó volna, különösen nekünk megszívlelnünk Vörösmarthy azon mondását: „szeresd hazádat, de ne mondd“. Nem jól hangzik az sem a templomban, ha mi (31 1.) élő és a templomban jelenlévő embert dicsőítünk; mert mi templomainkban csak egy embert dicsőíthetünk: az élő Istennek fiát, az istenembert. Az ünnepély leírásához csatolva vannak egyes alkalmi költemények Sántha Károly, Csepregi György Melczer Gyula által Írva. Sántha Károly e téren is túlcsapong. Szép nyelvezetű költeményét ezen túlzott mondással zárja be: „Vihar pusztíthat végig a világon, Orosházát örökké állni látom". A lelkésznek, még ha a költő lantját veszi is kezébe, emlékezni kellene a szent irás ama szavaira *ég és föld elmúlnak, (Orosháza a földön épült) csak az Isten igéje az, mely örökké megmarad.“ A füzet végén egybe vannak állítva Orosháza népmozgalmi adatai. Adja Isten, hogy a gyülekezet továbbra is, élén lelkes vezetőivel, fejlődjék, gyarapodjék Istenországa ama kincseiben, a melyek örökké megmaradnak. Sz. Dr. Eugen .Heinrich Schmitt „Die Religion des Geistes“ Leipzig. A. Jansen 1895. II. évf. 1 sz. Megjelenik két havonként 2 ives füzetekben, előfizetési ára 3 M. A szerző magyarhoni születésű. Évekkel ezelőtt mint írnok volt alkalmazva a telekkönyvnél. Feltűnést keltett, hogy ilyen minőségben egy bölcsészeti dolgozatával pályadijat nyert. Azóta doktorátusra tett szert és Tolstojjal felcsaptak uj vallásalapitók- nak. Tolstojt dicsőíti H. Schmitt és Tolstoj nagyszámú utánzóinak ajánlja Schmitt müveit, különösen fentnevezett folyóiratának olvasását. H. Schmitt uj vallásaiapitással foglalkozik és már az új vallásnak neve is van : „Bund der Geistes- rebgion.“ Bevezetésében örömmel jelenti, hogy a „Bund“ tagjai nagyon szaporodnak, de hogy is ne hiszen a socialdemokraták nemzetközi pártjának szolgálatába szegődik az uj vallás és annak elveit hirdeti. Végűi felszólítja a „Bund“ tagjait, hogy adakozzanak a szent czélra, mert az apostolok (?) utazása, a kik hivatva vannak az uj vallásnak a szélrózsa minden irányában propagandát csinálni, pénzbe kerül, nem külömben a nyomtatványok kiállítása is költséges. Adományokat elfogad Weixl- gártner Yincze, tanár, Budapesten. A ki ezen czélra adakozik, az tudhatja, hogy nála volt egyike azon tanítványoknak, a kikre nézve Krisztus azt mondja : „a ki titeket be fogad, engemet fogad el.“ Ilyen blasphemiától hemzseg az egész lap. A Krisztus tanát egy felforgató, anyagias párt privilégiumává akarja tenni. A ki belső szellemi Krisztusról beszél s amellett egy politikai pártnak hizeleg, annak tudnia kellene, hogy Krisztus igaz követője csak az tehet, a ki érti az Üdvözítő azon szavát: „az én országom nem e világból való.“ A füzetke első értekezése : „Die Religion des Geistes als Weltanschauung des Socialismus“ egészen nyíltan hirdeti, hogy az uj vallás csak akkor fog igazán létesülni, ha a socialista uj társadalom megalakul, ha a testvérszövetség társasága a chaotikus önzés és birvágy után rohanó „rendnek“ értelmetlen és barbár kötelékeit legyőzi, és megalapítja anyagi követelményeit egy nemesebb kultúrának. A socialistikus kultúra napja egykor soha nem is sejtett dicsőségben fog ragyogni. Úgy mint Tolstoj, Schmitt is, dobálódzva a „szeretettel“ a „magasabb ismerettel,“ a „szellemmel,“ kic'sinylő- leg tekint a keresztyénség történelmi fejlődésére, egyházaira. A szent lélek 19 századon át mit sem tett, — most egyszerre uj világot teremtenek a keresztyénség karrikaturájával az uj szellemvallás apostolai és prófétái. — Ez a kérkedés az ujjal, ez a semmibe vevése a történeti fejlődésnek legvilágosabban mutatja azt, hogy itt szektárius rajongókkal van dolgunk. A szerző a következő elcsépelt frázist használja: „Die Fata-Morgana, die Lustspiegelung der alten Religionen von einer äuszerlicli unendlichen Herschermacht muss sich auflösen im Lichte dieser inneren Unendlichkeit der Liebe. (11.)“ A modern liberalismus emberei úgy látszik nem ösmerik Luther kis kátéját és a keresztyénség ismeretét holmi nagy képű, szócsavaró philosophusok könyveiből merítik; mert, ha Luther kis kátéját olvasnák, tudnák, hogy mi Istent úgy tekintjük mint szerető jó Atyánkat. „Briefe aus dem Paradiese“ egészen socialde- mokrata módon gúnyolódik a földbirtokosok és gyártulajdonosok felett. A „Reliogion und Moral“ czimü értekezésben pantheistának vallja magát az iró. A keresztyénségnek nem olyan emberektől kell tanulnia, a minő volt Pál ap., Luther, mert a böl- cseség örök prófétája: Spinoza. A vallásnak erkölcsi fogalma a keresztyénség legbensőbb titka, de ezt a titkot az egyház gondosan őrzi, és nem teszi közkincscsé, a helyett oly fogalmakkal dolgozik, hogy Isten a mi Urunk — tov. hirdeti a kijelentés, a kegyelem tanát, a melyek a szerző szerint inkább a szolgaságra vezérlik az embert. Ily badarságokat állítanak a szent „Bund“ tagjai, mintha bizony az egyházi tan szolgaságra vezérelne, holott olyan szolgaságot nem látott a világ, mint a mely akkor következnék be, ha a soczialisták csak egy napra is az uralmat kezeikhez ragadnák, — olyan állapotok lennének azok, a minőket a münsteri rajongók örök okulásul már egyszer létesítettek. Egészen socialista és Tolstoj-izű az az értekezés is, a mely a vadászatról szól. A régi vadászok, a kik szükségből és önvédelemből űzték
