Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-05-01 / 5. szám

70

gyülekezetek a régi romjain, sőt üldözésről is tudnak már beszámolni. Az első keresztyénség csodái készülnek ismétlődni újra. Bűntől kemény keblek megolvadnak, kopár puszták kizöldülnek az örök evangeliom fuvallatától. Bűnösök megtérnek, vakok

szemök világát veszik

...........Uj élet a réginek

r

omjain, újjászületés a halálból.“ Majd ekként folytatja : „A gyorsan támadt ujj ász ütöttek már is megdöbbentik Szabó Aladárt. A Szalay buzgó Hevesi-je pedig oly sikerrel szervezi egyházainkban az uj gyülekezeteket, mintha valóságos pogányok közt járna. Szokatlan az is, a hogy Szalay a véle még ma nem tartó testvérekről Ítél s a hogy más gyülekezetek dolgaiba bele avatkozik. De ott is van baj, a hol a belmissio reczeptjeit alkalmazásba vették. A házi istentiszteletek közönsége nő, a templomoké fogy. Uj próféták támadnak és kezdik feleslegesnek tartani a lelkész szolgálatát, elviselhetetlennek az egyházi terheket. A vallásos felolvasások és szent esték meg különösen a vegyes vallása müveit városi közönségre hatnak szétbontó- lag.“ A belmissio csak akkor áldásos, ha az az egyháztól el nem szakad, ha tekintetbe veszi a történeti fejlődést és kellő tisztelettel viseltetik az egyház institutioi és az egyházi tan iránt. Ha a confes- sioban, a történeti fejlődésben adott korlátokét és medert elhagyjuk, akkor a szekták malmára hajtjuk a vizet, hasonlóak leszünk azon zsidókhoz, a kikről Pál apostol tanúságot tesz, mondván, hogy igen buzgóak, de ezen buzgóság értelem nélkül való ! (Róm. 10, 2.)

Külömben itt közlünk egy részletet az első magyar missio társulat missionariusának leveléből : „Sarkadon háromszor istentiszteletet tartottam, melyben mindenkor sok számmal voltak és kiván- ták, hogy többször megjelenjek nálok, mindenkor szivesen fogadnak, mert a baptisták nagyon ostromolják őket. Egy előfizetőt is nyertem és az Kiss Imre csizmadia mester, ki már 5 éve tart fenn gyülekezéseket. A gyülekezet a hét minden napján imát mond és pedig : 1-ső napon a megromlott anya- saentegyháznak megépüléséért. 2-ik nap az anya- szentegyliáz megromlott tagjaiért. 3-ik nap az anya- szentegyháznak sem hév, sem hideg tagjaiért. 4-ik nap a lelki kevélyekért. 5-ik nap a Mózes székiben ülő Írástudók lelki meg- alázódásáért. 6-ik nap az Isten szent lelkének alászállásáért. 7-ik nap, hogy adjon Isten lelki és testi áldást az őtet félőknek, hogy tanuljanak lelki nyugodalmat.“ („Keresztyén,“ 1895. 5. sz).--------------------K

ÜLFÖLD.

A nem rég elhunyt Kliefoth nagy érdemeket szerzett magának a mecklenburgi ág. h. ev.

egyház újjászervezésénél. Mielőtt kezébe vette volna ezen egyház kormányzását, egy életirója ekként Írja le a mecklenburgi egyházi állapotokat: „a ra- tionalismus ezen országban tovább tartott, mint bárhol másutt és az egyházi életben pusztitást vitt véghez; a lelkészek legnagyobb része a rationa- lismus követője volt. elhanyagolta nem csak a papi hivatást, hanem a tudományos érdeklődést és foglalkozást is és papi földjeiknek kezelésében teljesen elparasztosodott; a templomlátogatás némely helyen majnem teljesen aláhanyatlott; az egyházi épületek külsőleg elhanyagoltak rondák voltak, belül por és piszokkal teltek; az istentisztelet minden liturgikus dísztől meg lett fosztva, a lelkészi functiók elvégzése kinek-kinek önkényére volt bízva ; a gyülekezetek hitélete téli álomba merült; az összes egyházi ügyek elintézése a politikai hatóság érzék és előszeretet nélkül gondozott osztályává lett.“ Ezen szomorú állapotok megváltoztatása nagyrészt Kliefoth érdeme, a ki az egyháziasságot emelte, rendet és ügybuzgalmat hozott az egyházi élet minden terére. 0 neki köszönhető az is, hogy a németországi liberális egyházpolitikai törvények végrehajtása sehol sem járt oly csekély megrázkódtatással, mint épen Mecklenburoban. — A modern the- ologusok úgy emlegetik Kliefothot, mint a megcsontosodott orthodoxia példányképét. Az ő működése, tevékenysége az egyházi élet mezején tanúságot tesz élő hitéről. Kliefoth nem egyszer hangsúlyozta: ne legyünk igazhivők, hanem inkább igazán hívők.

D. Rade frankfurti lelkész, a Lipcsében megjelenő „Die christliche Welt“ czimü egyházi lap szerkesztője, mozgalmat indított egy politikai napilap kiadása érdekében, a mely protestáns szellemben lenne szerkesztve. A fentnevezett lapban közli a megindítandó prot. lap programjának íőbb elveit. Politikailag a német birodalmi egység ideálja, de ezen ideál felé helyezi az evangélikus hit ideálját, a melylyel küzdeni akar a materialismus, Pessimismus és atheismus ellen. Sociális tekintetben i óhajtja a tőke túlsúlyát megtörni s a munkát kellőképpen méltatni.

A sajtó külföldön is a börzéhez közel álló kö- j rök hatalmában van s épen az botránkoztatja meg j ott is a lapok olvasóit, hogy ezen hírlap zsarnokok legtöbbször a legnagyobb tudatlansággal, frivolitás- sal szólnak arról, a mi sok keresztyén előtt, dacára a hitetlen korszellemnek, szent és sérthetetlen, Osmerve a hirlapszerkesztés ,titkait tudják sokan, hogy mily czélzatosan lesznek az egyes események meghamisítva, megcsonkítva, elferdítve.

Protestáns szellemű, tisztességes, politikai napilapra nálunk is nagy szükség lenne. Sokan persze azt hiszik, hogy az ugynevozott liberális sajtó