Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-03-01 / 3. szám
34 A néhai dunáninneni kerület ezen bajon segíteni óhajtván, T.-Sz.-Mártonban tót aigymnasiu- mot akart felállítani egyelőre két osztálylyal. A kerület kérvénye Böhm Károly és Győry Elek urakból álló bizottságnak lett kiadva. Ezen urak hosszú jelentésben indokolták, hogy ilyen középiskola vagy is általában tót középiskola nem szükséges. Német tanuló sokkal több van mint tót, és mégis a németek, e jelentés szerint nem kívánnak középiskolát. Persze elfeledték a haza bölcsei, hogy a német nyelv összes állami és felekezeti iskoláinkban kötelező tantárgy, hogy a pozsonyi és kézs márki középiskolákon van német önképző kör, hogy a ki a német nyelvet tökéletesen elakarja sajátítani, az elmehet az erdélyi szász ág. h. ev. középiskolákba, a melyeknek tannyelve k i- zárólag a német. Az egyetemes gyűlés a Pozsonyban megjelenő „Evangélikus Egyház és Iskola“ tanúsága szerint (46 sz.) ezen „hazafias“ jelentést „élénk helyesléssel“ fogadta. A szónokok egész serege sietett ezen a hálás téren hazafias babérokat aratni, mert hisz hazafias mély érzelmük másnap a napi lapokban kellőleg méltatva lett. Csak két férfiú volt elég bátor ellenkező véleményt koczkáztatni az élénk helyeslés daczára : Haviár Dániel és Marhauszer Imre. Püspökeink és egyházi férfiaink hallgattak. Az élénk helyeslésben ők részt nem vettek, de nem is tiltakoztak, pedig gyülekezeteink szükségét ők jobban ismerik mint a bölcsészet tanára és a jogtudományok tudora, a kikről köztudomású, hogy mennyire ismerik és szeretik a vallásos és hitbuzgó ev. tót népet ! Az egyetemes gyűlés ezen bizottsági jelentést élénk helyesléssel fogadva a következő lakonikus határozatot hozta: „az egyotemes gyűlés a tanügyi bizottságjavaslatát elfogadván, a dunáninneni kerületnek azon határozatát, mely- lyel elhatározta, hogy Turóc z-S z.- Mártonban tót tannyelvű algy m- násiumot állít fel, nem hagyja jóvá s annak felállítására nem ad engedély t.u Tót gyülekezeteink a jóakaratnak lagalább szikráját látták volna azoknál, a kiket bizalmukkal a legmagasabb egyházi polezra helyeztek, ha a fővezetőség félve a gymnasiumot a kiválóan tót gyülekezetekből álló esperességek vezetésére bízni, egyszersmind kimondta volna, hogy az egy- házegjetem vagy maga állít fel oly középiskolát, a hol gyülekezeteink jövő munkásai elsajátíthatják a gyülekezetek nyelvét, vagy a már meglevő intézeteken gondoskodik komolyan arról, hogy ott a jövendő lelkészek és tanítók, akár csak rendkívüli órákon, elsajátíthassák alaposan a gyülekezetek istentiszteleti nyelvét. Az erdélyi ág. h. ev. szász középiskolák közül kettőben előadják a román nyelvet, pedig a románok nem hitsorso- saik és egy garassal som járulnak hozzá azon intézetek fontartásálioz, és náluk ez egyáltalában nem képez felekezeti érdeket. A némethoni ev. egyház gondoskodik e tekintetben a maroknyi vendekről. A norvég egyház gondoskodik a félig nomád lappokról is, amennyiben a christianiai egyetemen a lapp nyelv számára külön tanszéket tart fenn. Az ilyen élénk helyesléssel hozott egyetemes gyűlési határozatokkal nem fogjuk előmozdítani az evan- geliom ügyét, nem egyházunk fejlődését, — majd a mi egyházkoimányzatunk végzett dolgaira is reá- illik ez a latin közmondás : „solitudinem faciunt, pacem apellant“ (pusztaságot alkotnak és azt mondják, hogy ez béke !) A napokban a budapesti katona körben egy honvéd őrnagy felolvasást tartott arról, hogy mily fontos az, hogy a tiszt tudjon a katonákhoz azok anyanyelvén szólni és pedig helyesen*.) H a a világi fegyverek győzelmére döntő befolyással van a nyelv- ismeret, mennyivel inkább fontos az az Istenországa terjesztésénél, hiszen a mi fővezéreink, az apostolok, megmutatták annak óriási hatását az első keresztyén pünkösd ünnepénl Szebercnyi Lajos Zs. ------------------I RODALOM. Payr Sándor „Fábri Gergely,“ dunántúli ev. püspök és az 1751, évi vallási zavargás Vadosfán. Budapest 1894. Ara 50 kr. Luthertársaság XIX. kiadványa. Hazai egyháztörténetünk gazdagítására szolgál ezen gonddal megirt egyháztörténeti monog- raphia is. Lelkészeink, kik az egyházi levéltárakban oly sok becses adatra akadhatnak, bár csak minél többet hoznának azon sok drága kincsből napvilágra. Az ősök hitbuzgósága, önfeláldozása buzditónk lehetne az anyagias, hiú, sivár jelenben. Szerzőnk történetének szintere a dunántúli ev. egyház, a melyről, a mint nagyon helyesen jegyzi meg szerzőnk, a legkevesebb monographi- ánk van. Mária Terézia korabeli vallásüldözésről szól a mű, lefestve a hitbuzgó, kegyes Fábri Gergely püspök szenvedését, életét, működését. Fábri püspököt a félrevezetett közvélemény által befolyásolt felsőbb hatóság börtönbe veti, hivatalától megfosztja. Fábri alázatos, hivő lélekkel viseli a *) Az illető honvéd őrnagy állítását történeti példákkal indokolta. A többek közt azt mondja, hogy váljon vezethette volna-e nagy Frigyes az ő hires gárdáját győzelemre, ha a döntő pillanatban, a midőn hős katonái már-már csüggedni kezdtek, nem szól hozzájuk anyanyelvükön akként: Hunde, wollt ihr ewig leben ?
