Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-09-01 / 9. szám

134

fassers herausgegeben von P. Schaarschmidt. Erlangen und Leipzig. A. DeicherLsche Yernlagsbuch. Nachf. 1894. 850 1.

Az egykor híres erlangeni tanár hátrahagyott művét bírjuk a fentjelzett könyvben. Hazánkban igen kedvelt mű volt a magyarra is lefordított „Adalékok a legújabb theologia történetéhez“ czí- mű munkája Schvartz-nak. Mennyivel kedvesebb és áldásosabb olvasmány Frank műve, a ki nem híve azon destructiv iránynak, melyet képviselt az egykor a német prot. egyházban működő gothai superintended, a ki még utolsó tettével is azt igyekezett bebizonyítani, miszerint teljesen szakított a keresztyén hagyománynyal és közfelfogással, a midőn végrendeletében meghagyta, hogy holttestét égessék el.

Frank nem szól az ellentétes irányról oly meg- vetőleg és kicsinylőleg mint Schwartz. Mily nagy hangon szólották egykor a „modern“ és „specula- tiv“ theologia emberei, mily merészen szakítottak a hagyományos egyházi tannal és a hivő gyülekezeti élettel. Ma már Németországban a gothai su- perintendes által képviselt irány a túlhaladott álláspontok közé tartozik.

Frank művének beosztása és tartalma a következő. A bevezetésben szól a tárgyalás rendszeréről, a reformáczióról és annak subjectivismusáról az orthodoxia korszakáról, az újabb philosophia és a pietisinus subjectivismusáról és végre a forradalmi korszakról (Kant, Fichte, Schelling, Hegel). Az első részben tárgyalja Schleiermacher theológiáját, a másodikban a Schleiermacher által indított the- ológiai irányt, a harmadikban az újabb, különösen a monistikus philosophia által meghatározott theo- lógiát. a negyedikben az egyház hitéhez visszatért theológiát, az utolsó részben szól a legújabb theologia irányról, az úgy nevezett Ritschl- féle iskola alapítójáról és nevezetesebb képviselőiről.

A bevezetésben magáévá teszi Reuter azon nézetét., hogy csak a keresztyén, a ki teljes szivéből az, irhát és adhat egyháztörténelmet; mert arra nézve, a ki kivűl áll, a keresztyén egyház története szükségszerűen utálatos és ellenszenves torzképpé íajúl.

Igen helyesen jegyzi meg szerzőnk a katho- licismusról, hogy nála elv az egyéni meggyőződés felett gyakorolt erőszak és a sacrificio deli’ intelle- to valóságos érdemet képez (14. 1.). A Protestantismus lényege pedig a következőben van kifejezve : Azelőtt az igaz és legmagassabb keresztyén tökéletességnek azt tartották, ha a keresztyén elhagyja a világot és szerzetesi, „angyalokhoz hasonló" életet folytat. Ezzel szemben Luther kimutatta, miszerint a keresztyén kötelesség épen abban áll, hogy az istenes és épen azért önmaga felett uralkodó egyéniség Isten világában szolgálatot

teljesít és keresztyén jelleméről bizonyságot tesz a világ és az emberi társadalom minden viszonyában és helyzetében.“ — Az egyházról és a tlieologiáról azt mondja : „Az egyház fejlődése egy pontján sem tökéletes és a theologia még kevésbé a^.“ (24.)

A jelenleg Németországban az egyetemeken nagy hatalomra szert tett Ritschl-féle iskolával behatóan foglalkozik és pedig tárgyilagosan, nem oly szenvedélyességgel és gúnynyal, mint azt vele szemben Ritschl többször teszi. Nézetünk szerint teljesen igaza van Franknak, midőn azt mondja ; „A Ritschl-féle theologiai iskola a gyakorlati életben semmit sem teremtett — prédikálnak ugyan a „történelmi Krisztusról,“ a szeretet Istenéről, az Istenben vetett bizalomról, igyekeznek az egyházi tanhoz simulni, de eredeti és termékeny fejlődést hiába keresünk náluk.“ Ritschl azon főtörekvése is, mely szerint a theologiát teljesen elválasztani óhajtja a methaphysikától, nem volt keresztül vihető. A metaphysikai kérdések elől a hivő el nem zárkózhatik, a hivő gyülekezet teljesen nem nélkülözheti azokat. Ritschl-nek az őskerestyénségre, a katholicismus fejlődésére vonatkozó kutatásai értékesek s ő bizonyára nenj hibáztatható mindazért a rombolásért, melyet iskolájának szélső elemei újabb időben az egyházi tanban véghez vittek. A Ritschl- féle iskola újabb hódításai meglepők, meglepetésünket azonban alaposan szétoszlatja Frank azon megjegyzése : „Alle Kraft des Irthums besteht in den Wahrheitselementen, die ersieh angeeignet hat und die er missbraucht.“ (348.)

Sz.

Felhívás. A „formula concordiae“ vagyis egyházunk symbolikus könyvei, melyek magukban foglalják az egyház hitvallását, tót fordításban, kéziratban, készen állanak.

Az ágostai hitvallás, mely már régen le lett forditva, szövege újból át lett nézve, az ágostai hitvallás védelme általam lett lefordítva és már nyomtatásban is megjelent, a kis káté változatlanul megmarad, a nagy káté és a „formula concordiae“ tót fordításával elkészültem.

Sok lelkészi és esperesi teendőm mellett dolgoztam e lényeges, szükséges és hasznos művön.

Időnkben minden oldalról, felülről és alulról professori kathedrákban, vallási tankönyvekben, hírlapokban és más nyomtatványokban gonoszúl és ravaszul a tiszta és igaz evangalikus tan elnyomására törekednek.

Az igaz és tiszta tan- és hitvallás legjobban önmaga védi meg önmagát, ha evangélikus tót népünk kezében lesz. Népünktől függ, hogy kezében legyen e tan, ha lehetővé teszi annak kiadását.

A némethoni „Gottes Kasten“ meg Ígérte a támogatást. A Zpevnik bizottsághoz és a Luther j társasághoz segélyért folyamodtam; legtöbb támo-