Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-08-01 / 8. szám
117 zak ügyinek rendezését is. Az evangélikusok összekuszálták nzt is a nenzetiségi kérdéssél, mely elidegeníti egymástól a szeretőt vallásának kővetőit. Szerencsések önök az ov. ref. egyházban, mely nőm ismeri és nem érzi a tostvérhareznak legfájdalmasabb pusztításait Igaz, hogy a kérdés mogoldását az a közjogi viszony is nehezíti, melybon Magyarország a hor- vát-szlavon tartományokkal áll ; de az a nehézség is el volna hárítható egy kis jóakarattal és őszinteséggel. Hiszen a felvilágosodás békítő szelleme ott is érvényesíti hatalmát, ahol azelőtt máglyát raktak az úgynevezett „eretnekek“ elpusztítására. Sok baj van Horvátországban is ; de valószínűnek tartom, hogy az ottani ov. egyházak rendezésének akadálya miközöttünk Magyarországon van“ A kérdés oly alaposan van tárgyalva e műben s oly érdekesen és hűen van megvilágítva a történeti háttér, hogy a fentneverott lap szerkesztősége alkalmat adott a tudós szerzőnek arra, hogy szo- gény egyhnztör'énclmi irodalmunkat egy igazán értékes monogrnphiával gazdagítsa. Ismerve az ő nagy hivatalos elfoglaltságát igazán csodálkozunk, miként jutott ideje a nagy adathalmazt oly logikus rendben csoportosítani, és az egész nehéz kérdés világos történelmi vázlatát adni. A műből egyes részleteket közöltünk. Ez alkalommal közöljük a gondosan szerkesztett tanulmány végszavait, melyeket az egész mű végeredményének és nz ügy végmegoldásánál a szerző véleményének és javaslatának tekinthetünk. A mű végszavai a következők : „Azóta is többször felhangzott az illető egyházak panasza ; többször folyamodtak az anyaogyházhoz, sőt a zsinathoz is, de eredmény nélkül. A gyűléseken erőt vett az örökös gyanú ; a politika ellenséggé tette a jó barátokat s bekövetkezett az, a mi a szenvcdélyes- ségnek rendes következése : a szakadás ! Mi tehát ily körülmények között a teendő ? Nézetem szerint nem más, mint a nemzetiségi harezok megszüntetésével, higgadtan mérlegelni a helyzotet, és az ev. egyház érdeke szempontjából visszatérni az 18G9-iki egyetemes gyűlés azon bölcs határozatához, mely azt mondja : „A h o r v á t-s z 1 a v ó n d a 1 m á t o r s z á g i m i- nisterium kerestessék inog az iránt: méltóztatnók akként rendelkezni» hogy az ottani terüloten levő protestáns egyházak os poress é- gileg szorvozkodhessenok, s mint ilyenek, egyházi tekintotbon, a magyar protestáns egyházi h a- óságo kkal érintkozhossonok.“ Egyedül ez képes kivezetni a hínárból, melybe a vak szenvedély sodort bennünket. Ez a határozat összehasonlítva a legutóbbi egyetemes gyűlés határozatával, mutatja legtisztábban, hova tóvelyogtünk ol a tárgy valódi érdemétől és mennyi puskaport fogyasztottunk el haszontalanul önmagunk ollen ! Ez a határozat, melyet a mi saját főhatóságunk ezelőtt ‘J6 évvel nyugodt kedélyhangulattal, a gyanakodás mérgétől ment bölcs előrelátással hozott, ma is m ‘gfelel a helyzetnek. Nekünk nem lobot feladatunk akadályozni és tiltani, hanem inkább előmozdítani azt, hogy a horvát-szlavón tartományban levő prot. egyházak a magyarhoni prot. egyház vódszárnyai alatt, az ottani törvényeknek mogfelelőleg külön egyházmegyékké szervezkedjenek, s ezzel is előmozdítsák az evangélium alapján reformált protosláns keresztyén unyaszontegyháznak felvirágzását. Ezt követeli a józan hazafiság, ezt a keresztyéni testvériség ; ezt a szabadság és haladás eszméje cgyiránt“ Nézetünk szerint, ha másként nőm lehet, előkeli mozdítani a horvát cv. egyház teljes önállósítását ; mert fontosabb a bifeyysey mint az egyház szervezeti egység A szollemi kapocs megmaradhat az egyházszervezeti különválás mellett is. A fő dolog az ovangeliom és az ottani egyházak érdeke és nem a mi politikai terveink, eszméink — és amint a legutolsó egyetemes gyűlés mutatja: a mi türelmetlenségünk és szenvedólyességünk. Sz. Pukánszky Béla „Héber Nyelvtan.“ Pozsony, 1895. A szerző snjátja. Ára 2 frt. 294 1. A Luthor társaság tette lehetővé anyagi támogatásával o jeles mü megjelenését. Pukánszky, a pozsonyi theologíui akadémián a héber nyelv és ó-tostamentomi irásmagyarázat jeles tanára és komoly szerény tudósa o művel gazdagította irodalmunkat Már 1888-ban megjelent héber olvasókönyve, a mely a tudományos kritika részéről akkor elismerésben részesült. A héber nyolv ismerete arra nézve, a ki a tbeologiai tudománynyal alaposan óhajt foglalkozni, szinte elongcdhetlon követelmény. A héber nyelv nem dicsekcdhotik oly terjedelmes irodalommal, mint a minővel dicsekedhetik az újabb nagy nemzőtök nyelve, és mégis hatásában óriási. A ó-testa- mentomi héber nyelv megszűnt élő nyelvnek lenni, és mégis a mig élő nyelvek lösznek, a keresztyén- ség mindég kiváló figyelemmel fog foglalkozni o nyelvvel, a molyon hirdette ogykoron mennyei Üdvözítőnk is örök evangéliumát. A szerző előszavában, mint szerény és komoly tudóshoz illő, önmagáról nem beszél, liánom a czólról, melynek érdokóbon irta művét. Czólja az volt, hogy o művel is előmozdítsa a szentiratok bo-
