Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-06-01 / 6. szám
86 ónöt is. A kit meghat az elesettek és nyomorékok szomorú helyzete, szívesen támogatja az ezen irányban működő phiianthropikus intézményeket. Szép és helyes tett az. Csak ne gondolja senki sem, hogy azzal eleget tett, ha az irgalmasság táborába egy újonezot toborzott. Ha a haza veszélyben van, minden polgárát fegyverbe szólítják. Az ég királya minden alattvalóját arra hívja fel, hogy vegyen részt az emberiség bűne és nyomora ellen viselt harczban. Ha tehát arra hívnak fel, hogy keressük fel önmagunk a betegeket, ápoljuk őket, és igyekezzünk nevünk koczkáztatásával meg téríteni a publikánusokat és bűnösöket, tegjmk meg azt, mert ez a személyes segély nyújtás oly felette szükség és az képezi azon társadalmunkban oly nagyon szükséges kapcsot, amely Jézus Krisztus irgalmasságával egyesíti a gazdagot a szegénynyel, a szerencsést a szerencsétlennel, a műveltet a műveletlennel.“ Koetsveld művét lelkészeinknek és műveltjeinknek nem ajánlhatjuk eléggé gondos tanulmányozásúl. Ha egyben másban nem is értünk egyet, méltányoljuk azt a gondos szeretetet, mellyel tárgya iránt viseltetik, méltányoljuk a gazdag élettapasztalaton nyugvó hitélet őszintén köz- lött kincseit. Sz FELEKEZETI ISKOLA. Szomorú jelenség. A midőn egyházi vezetőink az egyházi érdek védelmében lanyhaságot ta- nusitanak, nem csodálkozhatunk azon, ha a gyávaság és egyházi érdek feladásában mások részéről is követőkre akadnak. Nem csodálkozunk, mert egyházunk szomorú képe kezd állandóvá lenni. Nem csodálkozunk már, és mégis felette fájlaljuk az egyházárulás szomorú tüneteit fennt és alant. A mezőberényi 2-ik kerületi (ezelőtt tótajkú) ág. h. ev. egyház presbyteriuma egyhangúlag elhatározta. miszerint népiskoláinak felsőbb osztályait átadja az államnak. A községi képviseleti gyűlésen a nevezett egyház lelkésze azzal indokolta eljárását: „ő a maga részéről szükségesnek tartja, hogy az államnak a népiskolák ügyére az eddiginél nagyobb befolyás biztositassék. A felekezeti e/zárkozottság nem szolgál a népek üdvére.“ A nevezett kijelentés a maga nevében igazán páratlan s e tekintetben túlszárnyalja a divatos egyház árulás szabadelvű kijelentéseit. Hiszen annyi tanfelügyelő, min. iskolalátogató, egészségügyi tanácsos ügyel iskoláinkra, hogy különösen az alföldön e tekintetben nem igen van ok panaszra, sőt lehet mondani, a sok felügyelet hátrányára van iskoláinknak, mert a tanítás menetét zavarja, A szegény tanító örökös produkálásra (némely iskolalátogató szoroti a látványosságot) van kárhoztatva. A felügyelet elől nem zárkózunk el, csak azután a kritika is legyen méltányos és igazságos- Ha igy fogunk szónokolni a felekezeti elzárkózott- ság ellen, ne csudálkozzunk, ha híveink egy szép napon hátat fordítanak, és azt mondják, hogy minek is áldozni és szenvedni egy oly felekezetért, melynek püspökei, papjai a felekezetnélküliségért lelkesednek. Mi siessünk feladni felekezeti iskoláinkat — és mikor egyházi érdekeink feladásánál ily merész li- citációt tartunk, ugyanakkor a nagyváradi rom. kath. püspök nem engedi az egyetlen egy csabai rom. kath. tanyai iskolának átszármaztatását községi kezelésbe. Midőn a rom. kath, egyház ily görcsösen ragaszkodik felekezeti népiskoláihoz, akkor mi a világ előtt azzal tetszelegünk, hogy a felekezeti el zárkózottságot kárhoztatjuk ? Teljes elismeréssel adózunk a mezőberényi 1-ső kerületi (németajkú) ág h, ev. egyház lelkészének, a ki a korszerű licitácio olcsó dicsősége csábjainak ellen állott, és férfias bátorsággal a községi képviseleti gyűlésén azt mondta, hoojr még rajta áll — soha nem fogja ahhoz beleegyezését adni, hogy egyháza a községi tanács által jelzett .,szép példád kövesse — s a népiskolák államosításának mindenkor ellene lesz. Az összes mezőberényi lelkészek (református, katholikus) ily szellemben nyilatkoztak. Mennél inkább divattá kezd válni nálunk az egyházi érdek frivol elárulása, annál nagyobb elismeréssel adózunk azoknak, a kik a sülyedő hajón inkább készek hivatásukhoz hűséget tanúsítva elveszni, mintsem arról menekülve, annak pusztulásában gyönyörködni, annak elvesztőt új lók fúrásokkal előmozdítani. A rom. kath. plébánus alázatossága, amidőn azt mondja „mi a püspök kezében sár vagyunk“ legalább bámulatba ejt, de mit szóljunk azon ev. lelkészről, a ki ily eszközzé teszi magát a hiúság szolgálatában ? A szarvasi tanít óképezde elégtétele. A Csanádvármegyében rövid időn át nagy hírre szert tett tanfelügyelő, Neményi(olim : Neumann), rendkívüli erélylyel látott hozzá a némely lelkész által óhajtott „nagyobb felügyelethez,“ és ennek folytán felekezetűnk ottani tanítói is vádolva lettek, sőt a szarvasi képezde ellen is a hazafiatlanság gyanúja lett felsőbb helyről kifejezve. Az illető tanítók ellen az esperesség is vizsgálatot rendelt el, a melyet egy bizottság teljesített, megvizsgálván még azt is, hogy az illető tanítók czimére minő lapok jönnek a postán. A szarvasi tanitóképezde a vallás és köz- okt. minister következő leiratában teljes elégtételt kapott : „Hivatali elődömnek, m. évi aug. 22-én 19036. szám alatt kelt intézvényem kapcsán van szerencsém tisztelettel értesíteni Méltóságodat, hogy az időközben szerzett hivatalos, hiteles adatok és értesülések alapján a szarvasi ág. h. ev. tanítóké- pezde kifogástalanúl hazafiasszellemű működését készséges örömmel elismerem, a fent idézett intéz- vényben kifejezett gyanúm azon körülményből eredt, hogy a képezdéből kikerült több tanítót Csanád- vármegye közigazgatási bizottsága a magyar nyelv oktatásának „teljes eredménytelensége“ miatt nálam bevádolt. Minthogy most ez alkalomból nevezett ta- nítóképezde kitűnő tanár-testületének érdemeiről meggyőződést szereztem, van szerencsém felkérni Méltóságodat, hogy annak tagjaival legtelje
