Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-05-01 / 5. szám

i.)

ügyministeriumban, kérvo a folobbezés távirati utón való elintézését

Az értekozlet tagjai romónyelvo, hogy a felsőbb hatóság hatályon kiviil helyezi az alsóbb közeg tiltó rendeletét, április 25-én 0 Túrára érkeztek. Ugyanazon nap reggoién a vágujhelyi főszolgabíró 20 csendőr kíséretében megjelenvén O-Tu- rán, előbb élő. szóval, majd utóbb írásban olrnndelto miszerint az O-Turán megjolent idegenek 25-én d. u. 2 óráig távozzanak a helységből s a tartandó értekezlet bolyét, a templomot, csendőrök elzárva tarlónak. A hívek nagy serege vette körül a tomplomot. A főszolgabíró felhívta a népet, hogy távozzanak a templomtérről A nép némán, szótlanul állott. Erre a helyi lelkész emelkedettel)!) helyre állva felhívta a népet, hogy a hatóság rendeletének ellen ne szegüljön, engedelmeskedjek, távozzék a térről. A hívők erro levett kalappal elénekelték az „Erős várunk nekünk az Isten“ kezdetű éneket. Ez ének elhangzása után a lelkész imát mondott s az ároni áldás elénekléso után az összegyűlt nép eltávozott a templomtérről.

Feltűnő előttünk az, hogy a világi hatóság rendeletében nem hivatkozott felsőbb egyhetit hatóság megkeresésére, ha csak a „magán értesülést*4 nem érti az alatt. A világi hatóság beavatkozása egyházi ügyeinkbe, sajat egyházi felsőhbségünk megkeresése nélkül, nem kívánatos. E tekintetben nagvon is őrizni kellene jogainkat még azoknak is, a kik a nyitrai értekezlet egy behívását és czélját nem helyeslik, mert esetleg megvalósulhat az a latin közmondás: hodio mihi, eras tibi. Erro nézve helyesen jegyzi meg Farkas Gejza az rEv. egyh. és iskola" 18-ik számában: „Azért mi a tartozó tiszteletre appellálva, a felsőbb hatóság sürgős intézkedését kérjük. Intézkedést arra nézve, hogy a tervezett értekozlet — habár talán más helven is, még a korületi gyűlés előtt megtartható legyen. Ha aztán a pártoskodók törvényellenes lépésre ragadtatják magukat — ideje lesz annak, hogy az izgatok elhullgattasanak."

Nézetünk szerint a főszolgabírónak csak az esetben van joga egyházi testületeink egyházi ténykedését megakadályozni, ha erro az egyházi felsőség által felhivatik és egyházi törvényeink megtartása vagy meg nem tartása felett őrködni csak is egyházi hatóságaink megkeresésére kötelessége. Ila a világi hatóság hírlapok értesítése alapján megtagadhatja egyházi tanácskozásaink, értekezéseink szigorúan egyházi jellegét, autonómiánk csak puszta légvar. Sajnáljuk, hogy a f- ni idézett rendeletben a köztörvények említésénél nem történt hivatkozás az illető országos törvény paragrafusara, melybe ütközött a nevezett nyitrai értekezlet. Mi azt hisz- szük, hogy a világi hatóság félt attól, hogy a nyitrai értekezlet nem lesz szigorúan egyházi jellegű, hogy a politika is bele játszik abba. Legyünk igazságosak, ha o czimen minden egyházi gyűlést bo lehetne szüntetni és nem engedélyezni, úgy egy évtized óta — sajnos — nagyon köves esp erősségi, korületi gyűlés tartatott volna, egyetemes gyűlést meg pláne egy évtized óta egyáltalán nem lehetett volna megtartani, írért a politika játszotta ott a főszerepot, szolgáltatva bő anyagot a politikai napi sajtónak.

Farkas Gejza pártütőknek nevezi az ó-turai

! értekezlet tagjait, pedig a párt ütésben jó példával jártak ölő azon esperességoi a dunáninneni kerületnek, a melyek a szerencsétlen arányosítás felé az ! első lépéseket megtették, a kik annak id<• jén törvényes határozattal éli van szemben, az exodussal „romokeltek.“ Akkor is titokban és nyilvánosan értekezleteket tartottak, fölhívásokat bocsátottak ki teljesen szabadon.

Az arányosítás nem okozott volna bajt, ha annak idején az egyetemes gyűlés csak arra azoritko- zott volna, a mit a három olégedetlenkodő cspores- ség kért, t. i. más kerülethez csatolta volna azokat, a kik a régi kerület kötelékében megmaradni nem akartak.

Rovisio nélkül is helyre állítható lennoa béke ha a zsinati törvény alapján (£0. §.) a régi kerü- lotbo visszacsatoltutnánuk azon csporességek, amelyek kijelentették, hogy attól elszakadni nem óliaj- ! tanuk, nem lévén azon elszakadás ogyházilag, hit- elvileg semmi képen sem indokolható.

A régi testvéri viszony még mindég helyreállítható, csak akarni kell azt, szeretni kell a közös alapot, a melyen a béko helyreállítható — s ez nem az .erőszak, a csendőr sisak és fegyver, hanem az evangeliom. Egyházunkban nem létezett régento nyelvi kérdés, mert hatalmaskodások e téren ki voltak zárva, meg volt tartva az a régi jelszó: suum cuiijue. Egyházkormányzatunknak jó lesz figyelembe venni Sallustius azon szavait : „N.ira imperium facile eis artibus retinetur, qui jus miliő partum est.A nyelvi kérdés tényleg megvan egyházunkban. Azt többé hangzatos frázisokkal, sem erőszakkal kiküszöbölni nem lehet. Egyházunk nem nyelv- terjesztő egyesület, hanem iidvintézet. Az egyház a reformáció elveihez hű marad, ha minden népnek nyelvét tiszteletben tartja, ápolja mint azon eszközt, melyen az evangeliom hirdetendő. Az egvház no csak a gyülekezet templomában és iskoláiban respektálja a gyülekezetek nyelvét, hanoin az egyházkormányzatban is. E tekintetben minden erőszakoskodástól távol kell állnunk, attól őrizkod- * nünk s nem adni sarkantyút egy pár javaslatlovagnak, ragaszkodni teljes mértékben a régi gya- koilat és megegyezéshez A fő dolog legyen nem egymásnak elnémitása, hanem megértése. Ha ez j utóbbi lesz a fő czél, bizonyára nőm lesz szükség arra, hogy a folsöbo fórumok tanácskozási nyelve hat ár o z a t i 1 a g kimondassák. A nyelvkérdést minél előbb komoly jóakarattal,

, testvéri szeretettel, igazságosan meg kell o 1- d a n i, a testvérhareznak testvéri békejobb nyújtásával véget vetni és egyházunkat visszaadni azon I hivatásnak, a mely tulajdonképon egyedüli I hivatása: ,lz evangeliom hirdetése, a Krisztus által adott megi áhás kegyelmi eszközeinek őrzése és közvet tése és az Istenországának, a szeretet országának terjesztése.

Fehér holló. A „Erőt. egyh. és isk. Lapu ' múlt számunkban idézett czikksorozata egyházkor- ! mányzatunknak a következőket ajánlja figyelmébe:

I „Ideje volna tudomásul venni legalább egyházi té- I ren, hogy van egy régi könyv a világon, melyre néha úgy szoktunk hivatkozni, mint a prot. egyház ■ fundamentumára; de melynek tartalmáról, különö-