Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-05-01 / 5. szám
EVANGÉLIKUS EGYHÁZI SZEMLE. MEGJELEN HAVONKÉNT EGYSZER xc--------------------------------* Előfizetési ár: Kgósz évro . . . 2 frt. Fél évre ... 1 frt. 4---------------------*' Felelős szerkesztő és kiadó: SZEBEREN YI LAJOS Z S. Ag. h. ev lelkész R.-Csabán. JÄ-------------------------------* A lap szellomi és anyagi rés/ót illető közlemények a szerkesztő és kiadóhoz intézcndők. ^________________________>}» E lső évfolyam. 5. szám. ti - Csalni J 89'). Május. „Első sorban magyar vagyok.. Le kell végre vak.liánt számolnunk ezzel a divatos mondással. „Első sorban magyar va- g)°k, és csak azután (nem tudom hányadik sorban) evangélikus,“ ezt halljuk és olvassuk lépten-nyomon. Halljuk nemcsak az úgynevezett világiaktól, hanem még a papok száljából is, nemcsak a társadalmi téren, a politika sivár mezején, hanem még az egyházi gy üléseken, sőt magában a templomban is. A mennyire visszaemlékezem, első Ízben epy kerületi felügyeletül hallottam az ilyen nyilatkozatot, azután egy reft ruiátus püspöktől, s hallottam és olvastam a legutóbbi időben sűrű egymásutánban több nevesebb egyházi férfiútól úgy a papi, mint a felügyelői karból. Es csak a napokban olvastuk mindannyian a rákospalotai egyházi felügyelőről, a ki ennél sokkal többet mondott és mondta a templomban, a gyülekezet színe előtt, hogy ö evangélikus, de csak a templom négy fala között (oda pedig vajmi ritkán tévedj és azon kívül csak magyar és semmi más. S azon melegiben fid hívta a palotaiakat is, Imgy tegyenek úgy mint <>, ha kilépnek a templomból, felejtsék el hitüket, vallásukat. egyházukat és csak magyarságukat tartsak meg. Ez ugyan elég czifra beszéd, de azt hiszem hallani fogunk ennél még czifrábbakat is. Lesz olyan is, a ki még Kossuth Ferenczre is ráli- czitál és azt fogja hirdetni : én ezen a földön csak magyar akarok lenni és semmi más, majd a mennyországban leszek evangélikus. Ks ha Kossuth kapott éljeneket Palotán, akadnak olyanok is, a kik még az ilyen beszédet is megéljeneznék. Ilyeneket hallva és olvasva, sokszor föltettem magamnak a kérdést: szükséges-e és mivel indokolható a magyarságnak szembe áll tása az evangelizmuHsal, a hazatiságnak fölibe helyezése az egy háziasságnak ? S e kérdésre szivem-lelkem mindég csak azt mondja, hogy nem szükséges és nem indokolható semmivel. A történelem és a tapasztalat bizonysága szerint a protestantizmus és hazaszeretet, nem csak nem zárják ki egymást, nemcsak megtértek mindég egymás mellett, de az egyik feltételezte r másikat, az egyiknek dicsősége dicsősége volt a másiknak, az egyiknek szerencsétlensége gyászba bontotta a másikat is. Az evangélikus embert egyházának tanai, szervezete oly erős kötelékkel csatolják azon darab földhöz, a melyen született, hogy nincs más vágya, bármily nyelvű vagy nemzetiségű legyen külümben, mint itt élni és meghalni. Esnem csak a hazafi, de a magyar ember is, igen jól tudja, hogy az anyanyelv joga a protestantizmus vívmánya. Keformáczió előtt és után is, az idegenből ideplántált főpapok, szerzetesek, jezsuiták s azok neveltjei a főurak, minden inkább voltak csak magyarok nem. A római pápa, a római császár kegyét keresték, azoknak a nyelvén beszéltek, s az istenadta nép nyelvét nem is értették. A reformáczió szelleme száműzte az országból mind azt, a mi idegen volt, az evangyé-
