Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-04-01 / 4. szám

54

Ez intézmény szoros összefüggésben van a többi intézménynyel. Ezen gazdasági telep szolgáltatja nagy részben az üdvhadsereg londoni éttermei számára az élelmi czikkeket. Czólja ennek az is, hogy alkalmas egyének kópeztessenek a tengerentúli kolóniák számára, és igy a túlnépesedés bajain ekként is segitve legyen. A munkások 4 osztályba sorozva kapják fizetésüket. A 4, oszt. fizetése hetenként 1 márka ; a 3. oszt. 2 m. ; a 2. oszt. *m. ; az 1. oszt. 4 márka. Az osztályokba helyezés és előléptetés a kifejtett munkásság mérvéhez képest történik. A lusta és hanyag munkás élelmét nem szolgáltatják ki. A munkás bérének l/3-át fizetik ki, a többit visszatartják ruházatra, szerszámra (Angliában ezt a munkás köteles beszerezni). A munkás hetenként bérjegyzéket kap. A szeszesitaloktól minden munkás köteles tartózkodni. Midőn e gazdasági telepet létesítették, azonnal sűrűén építettek környékén korcsmákat. Ezzel szemben akként intézkedtek, hogy azon munkást, a ki ezen korcsmákba ellátogatni merészei, azonnal végleg kizárják a telepből.

Booth tábornok egyik régi kezdeményezése a Slum-Missio (zug-hely missioja). Ezen missiót rendesen az üdvhadsereg nő tagjai végeik. A város legelhagyatottabb részeiben lakást bérelnek a mis- sionarius nő részére, a mely azután felkeresi a bűn tanyáit, hogy a bűn rabszolgáit kiragadja azokból. A legutóbbi évben 80 ilyen slum missionarius működött és az illetők egy óv lefolyása alatt látogatást tettek: 186,825-ször egyes családoknál, 6391- szer szállástadó házakban, 23,062-szer korcsmákban, 829-szer bordélyházakban. 5341 szegénynek nyújtottak segélyt.

14 menház van bukott nők számára. A bűn ezen szerencsétlen áldozatainak számát, Booth tábornok, magában Londonban 200,000-re teszi. Ezen menházakba 1891-ben 1484, az elmúlt három évben 9527 nő vétetett fel. A bánásmód szeretetteljes, és az üdvhadsereg hű marad azon elvéhez, hogy az emberi lélek nem sülyedhet annyira, hogy a megtérésre képes nem lehetne. Sokan ezen szerencsétlenek közűi is a jó útra térnek.

Érdekes intézménye az üdvhadseregnok tudakozó irodája az eltűntek számára. Sokan ez utón rá akadtak a tékozló fiúra, megtalálták elveszettnek hit kedveseiket. Különösen nagy réme ezen intézmény az oly magas és alacsony állású csábítóknak, a kik szegény leányokat megcsaltak. Az elmúlt évben is 111 urfit kutattak ki. a kik azután kötelesek voltak apai kötelességeiknek eleget tenni. Ezen tudakozó irodában minden tudakozódásért 1 már. fizetendő. Ezen irodával kapcsolatban van egy jogi tanácsadó terem, amelyben szegények ingyen nyernek jogi tanácsot.

Van azután az üdvhadseregnek külön képző intézete is, a melyben jövendő hivatalnokai (kadettek) a szociális munkakör minden ágában kiképeztet- nek.

Booth tábornokot az utóbbi időben sokan megtámadták, szemére vetvén, hogy önző, kapzsi, hiú ember, hogy vagyonát szaporítja és a mellett tisztjeit éhezni hagyja. Ezen állítás a legtöbb esetben téves. Booth tábornok, „A legsötétebb Anglia“ czi- mü müvéért 120 ezer márka tiszteletdijat kapott, és ő ezen egész összeget a belmissio czéljaira fordította. Szemére vetették Boothnak, hogy statistikai adatai nem igen pontosak és ezen szemrehányás

nem alapnélküli. Szemére vetik azt is a tábornoknak, hogy a keresztyénség minden eddigi tevékenységét a belmissio terén kicsinyli- A „Riadó“ czimű pártlap egész a bálványozásig dicsőítette Booth tábornokot és müvét. Hogy az üdvhadsereg, különösen Angliában, oly gyorsan hódított, annak oka az angol egyházi viszonyokban keresendő. Az angol államegyház inkább a műveltek, a főrendek egyháza. A szekták a középosztály otthonát képezik. A proletariátus menhel.ve az üdvhadsereg. Helyesen jegyzi meg Funcke Otto „Englische Bilder“ czimü müvében, hogy a beteges keresztyénség is jobb mint a keresztyénség teljes hiánya ! —------—; né- ----K

ÜLFÖLD,

Held Ferenczlelkész, a „Stuttgarter Ev. Sonntagsblatt“ szerkesztője és alapitója, meghalt a mult- lió 31-én Stuttgartban. Született ugyanott 1819. márczius 29-én. 1860-ig Klein-Ingersheim lelkésze volt, ugyanazon évben megsántulván, kénytelen volt lelkészi hivatását elhagyni. Ez a szerencsétlenség, a mely oly sok fájdalmat okozott neki, megmutatta számára az ő igazi hivatását. Stuttgartba ment, a hol Liebich nyomdászszal karöltve megalapította az „Evangelische Sonntagsblatt“ czimü vallásos szellemű, hetenként megjelenő néplapot. Előfizetőinek száma különösen a franczia hadjárat óta rohamosan emelkedett úgy, hogy a 130,Ö09-et is túlhaladta. Lapjának iránya politikai tekintetben social-konser- j vativ, vallásilag meg szigorúan biblikus volt. Lap- i jának nagy jövedelmét részben jótékony czélokra ! fordította. A könyöradományok gyűjtését nagyban : előmozdította lapja által. A hatvanas években az j orosz éliinségesek számára 100,009 márkát gyűjtött a miért a czár a Szaniszló érdemrenddel tüntette ki. Körülbelül 200 különféle czélra gyűjtött és ezen gyűjtések , eredménye 2 és fél millió márkára tehető. Áldással mőködött lapjával a romboló soeialdeinokrata sajtóval

szemben. Sok modern freigeist kifogásolta a lap jó- ; zan vállásos irányát. Német gyülekezeteink egy né- ' melyikében szintén örömmel olvassák e lapot híveink, a mely a néplapok között szinte páratlanul áll | és példányképül szolgálhat.

A materialista világnézet rombolásairól ir Sohm tanár az „Alig. Konserv. Monatsch“ czimü folyóiratban, a hol a következőkép szól: „A 19-ik ; század azon felfedezéséből, hogy az anyag az Isten, borzasztó erkölcs keletkezett: a létért való küzdelem a világ törvénye és egyszersmind a fejlődés törvénye. A ki a létért való küzdelemben el nem pusztul, annak j volt joga, igazsága. A hatalom képezi a jogot. Ha nincs Isten, nincs szellem, nincs örökélet, akkor a ! vallás, az erkölcs, a jog is megszűnt létezni. Akkor j az önzés, a mely a létért való küzdelemben az egyes- ; nek erőt ád, az egyedül jogosultsággal bíró elv. A földi I jólét képezi az ember egyedüli czélját. Az erkölcs í az a pont, a melyen a materialismus és atlieismus 1 népszerűvé lesz. Itt ragadja meg a néptömeget az | ő leghatalmasabb ösztöneiben. Már halljuk a munkások marseillaesenek ama refrainét: mi e földön bol-