Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-04-01 / 4. szám

52

H. szerint, daczára azon dicshymnusznak, a mellyel bezárja könyvét a trieri püspök,*) az ő bizonyítása semmis. Mily kár H. szerint, hogy aróm. kath. nép ilyen könyvekkel lesz elárasztva. A ka- tholikns hivő az élet keresztjében és csapásaiban nem nyúl a Szentiráshoz, hanem az olyan dr. Korum- féle aszketikus könyvekhez a melyekben a legsemmitmondóbb és legkalandosabb elbeszéléseknek kell a katholikus hívő számára pótolni az élet kenyerét

Sz.

FELEKEZETI ISKOLA.

Az iskolakötelezettség legrégibb esete Athénben található fel, a hol Solon arra kötelezte a polgárokat, hogy fiaikat a testgyakorlásban és zenében oktassák. Spartában az uralkodó osztály fiai az állam által neveltettek. Romában és a középkorban az iskolakötelezettség nyomai fel nem lelhetők. Luther volt az első, a ki az iskolakötelezettség elvét kimondotta. AMelanchton által szerkesztett egyházrendezet a lelkészek kötelességévé tette, hogy a szülőket figyelmeztessék arra, miszerint gyermekeiket az iskolába küldjék. A würtem- bergi zsinat. 1649-ben elvileg elfogadta az iskolakötelezettséget, de az csak lassan lépett életbe, csak ! 1787-ben lett törvényileg kimondva, hogy a szülék gyermekeiket 6—14 évig kötelesek iskolába küldeni. Celle városában 1680-ban, Braunschweig, Lüneburg- : ban 1737-ben lett behozva az iskolakötelezettség. Szászországban 1724-ben lett elrendelve, de csak 1764-ben végrehajtva, Bajorországban 1802-ben, Poroszországban 1658-ban lett elrendelve, de csak 1736-ban végrehajtva. Sveiczban 1798-ban lett az iskolakötelszettség kimondva, de szintén igen lassan lett végrehajtva. Anglia csak a legújabb időben fogadta el az iskolakötelezettséget. Hazánkban az 1868-iki törvény mondta ki először az iskolakötelezettséget ; de teljesen végrehajtva még nálunk sincs ezen törvény, lévén még 1000 község, a hol egyáltalában nincs község. Az állam ott állít iskolákat, a hol úgy is elég iskola van.

Az iskolakötelezettség törvénye csak akkor áldásos, ha az iskola feladatát nem csak a sok ismeret közlésébe helyezzük, ha annak főczélja a vallás-erkölcsi alapon álló népnevelés. Az utóbbi nélkül az iskolakötelezettség szigorú keresztülvitele úgy az államra, mint a társadalomra inkább átok mint áldás. E tekintetben közöljük a nem orthodox theologus hírében álló Ritschel nézetét (Geschichte des Pietismus I. 266—267): „Francziaországban a 18-ik századbeli felvilágosodás azt réményelte, hogy az egészséges értelem (gesunde Vernunft) már a következő nemzedékben győzedelmeskedni fog a fékező hagyományok és inhumánus szokások felett

*) A megboldogult Simor, esztergomi érsek, sokkal óvatosabb volt, sem bogy akármilyen csoda bizonyítványokat közölt volna. Egy ízben nagy port vert fel az, hogy D-ön a boldogságos szent szűz megjelent. A kath. nép ezrivel tódult oda. A komoly és mély vallásossággal biró főpapnak nem tetszett ez a könnyen hivés, maga elé idéztette a d-i plébánost és midőn az egész komolyan állította, hogy látta a boldogsá- gos szűz kópét a nevezett forrásban, S. azzal utasította rendre: »ugysn ne fecsegjen, midőn ön a forrásba nézett, ott csak a saját ostoba arczát láthatta."

és az eredmény lett: a forradalom zűrzavara és borzalma,

A politikai liberalismus Németországban azon remény által lett sarkalva, hogv az egyéni szabadság minden viszonyban való kiterjesztése, a tudományos műveltség elterjedése népünket szokatlan gyorsasággal erkölcsi és politikai önállóságra vezérlik. A rósz következmények a néptömeg fokozódott elerkölcstelonedésében nyilvánvalók. A népek erkölcsi egészsége nem alkalmas arra, hogy az a lassú történeti fejlődés merev áttörése és a nagy ugrások által fejlesztve lehessen.“

Bár okulnánk mi is német hitsorsosaink példáján. Népünk iskoláit úgy tekintette mint templomait, Szívesen áldozott azokra. Fájdalom a népiskola is a sok tantárgytól túlterhelve nyög, nem nevelünk abban ev. népet, hanem a dologtól idegenkedő, elégedetlen világfiakat. Iskoláink és pedig úgy népiskoláink mint felekezeti középiskoláink nem csak oktató, hanem nevelő intézetek is valónak. Ma fő dolog a külső fény, a nagyszerű szertár, a sok tanári konferencia, a szigorú osztályzás, a kitűnő tornaterem. Őseink egyszerű eszközökkel, nem kérkedve a tudományos rendszerek magaslatával, nem birva oly mély szakképzettséggel, jellemeket, igazi tudósokat neveltek. Ma a legtöbb középiskola idomító intézet, a hol a nevelésre és különösen a vallásos nevelésre kevés gond fordittatik ; mert az oktatás, az ismerettömés a fő. Az ilyen rendszer az egyéniséget, az Istentől adott egyéniséget, nem fejleszti és az ezen intézetekből kikerült növendékekre a fényes osztályzat mellett is reá illik Kirkegard ama szava: „Áls Originale geboren sterben sie als Kopien.“-------4

K

ÜLMISSIO.

Missio ügye hazánkban. Öhler T., a baseli missio egyesület igazgatója, a felső vasmegyei esperesnek köszönetét nyilvánította azon szives fogadtatásért, a melyben részesült Limbach missionárus a dunántúli ág. h. ev. német gyülekezetekben és azok lelkészeinél. Hő óhaja a nevezett igazgatónak, hogy ezen látogatás fejleszsze a külmissio ügyét hazánkban, és létesítsen állandó összekötetést az illető gyülekezetek és a baseli misio között. A mis- sioi bizottság figyelmébe ajánlja az érdeklődő gyülekezeteknek második utazó missionáriusát is. Számos missioi traktátust küldtek a gyülekezeteknek, hogy azok hívei a missio szent ügyét illetőleg tájékozást szerezhessenek és érdeklődjenek a missio munkássága iránt. Különös figyelmébe ajánlja a gyülekezeteknek a missio egylet által kiadott kon- firmátiói lapokat, a melyek Sveicban nagy elterjedésnek örvendenek, és a melyek alkalmasak arra, i hogy már a gyermekekben is felkeltsék az érdeklődést a missio ügye iránt.

Gladischefsky, budapesti német lelkész, a pesti missio egylet nevében köszönetét fejezte ki azon ág. h. ev, német gyülekezeteinknek, a melyek Limbach missionárust és előadásait szívesen fogadták és hálát ad az Istennek, hogy ezen út eredményei a legmerészebb várakozást is felülmúlják. Várható,