Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-03-01 / 3. szám

36

dzali , ostfíha — ostrieha ; snesení = snesenie ; s díköinéním = s vd’akoéinením stb. Mennyivel érthetőbbek itt a tót szavak a bibliai kátészavaknál — még Liptóban, Turóczban is ?

Ezeknél fogva az uj kiadásban megjelent kis kátét — ev. tót ajkú népiskoláinknak használatra nem ajánlom.*)

—r,--------------------F

ELEKEZETI ISKOLA,

Az iskolai biblia. Németországban jelenleg élénk megbeszélés tárgyát képezi az, hogy a gyermekeknek 12—14 éves korig ne adassék az egész biblia kezükbe, hanem csak annak kivonata, elhagyva a nehezebb és a gyermeknek nem való dolgokat.

A nézetek között e tekintetben nagy eltérés van. Vannak a kik csak az ó testamentom egyes helyeit kívánják elhagyni és lehetőleg a teljes bibliát kívánják adni a gyermekek kezébe. Vannak ismét mások, a kik csakis a legfontosabb és a vallásos élet és kedély nemesítésére legalkalmasabb helyeket kiválogatva, mintegy bibliai olvasókönyvet akarnak adni gyermekek kezébe. Ismét sokan az iskolai biblia használatára nézve azt tartják, hogy az csak a gyermek 12 évéig legyen kezében s azontúl a teljes biblia adassék neki. Ismét mások határozottan ellenzik a külön iskolai biblia alkalmazását. Nagy eltérés van a biblia szövegére nézve is, amennyiben sokan az iskolai biblia szövegéül a revideált német szöveget akarják elfogadni, mások pedig ragaszkodnak a régi Luther-által adott szöveghez.

Több ilyen iskolai biblia jelent meg már eddig is. A porosz közoktatási miniszter ajánlja a Völker által Berlinben kiadott iskolai bibliát, a melynek czime: „Biblische Lesebuch für evangelische Schulen.“ Nagy gonddal lett összeállítva a brémai iskolai biblia, a melynek czime: „Die Bibel im Auszug für die Jugend in Schule und Haus, bearbeitet im Auftrag der Bremischen Bibelgesellschaft“ ára 2 M.

Nálunk is nagy figyelmet érdemel ezen kérdés. Régente iskolánkban nem használták az egész bibliai szöveget, hanem csak azon könyvecskét, a mely magában foglalta a vasárnapi evangeliomi és epistolai perikopákat. Ezeket oly sokszor olvasták, hogy régi egyháztagjaink a legtöbb helyen még ma is könyvnélkül tudják a szöveget. Sok helyen meg az uj testamentomot olvasókönyv gyanánt használták és néhol még ma is használják.

*) E kérdéshez szívesen veszem, ha mások is hozzá- ezólanak. A bibliai tót nyelvet a tót gyermek részére én sem tartom idegen nyelvnek és különösen akiskáténál meghagyan- dónak tartom a régi formát, — hiszen Németországban is egyesek a régi szöveghez ragaszkodnak, pedig ott is a modem német nyelv és Luther nyelvezete között külömbsóg van. Minden újítás etéren nagyon megfontolandó. Elismerem, hogy a kiadót jóakarat vezérelte. A tót népiskolában ma már három nyelven kínlódik a gyermek. Az irodalmi tót nyelvnek több helyet lehet adni az egyházi beszédben és az egyház- történet tanításánál.

Német gyülekezeteink válogathatnak a külföldön kiadott jeles iskolai bibliákban. Magyar és tót gyülekezeteink ilyen bibliával nem bírnak.

Az ev. népiskolai és középiskolai vallásoktatásnak központját képezze Luther kátéja és a biblia. Ez utóbbi különösen középiskoláinkon meglehetősen el van hanyagolva. Népiskoláinkban nagy súlyt kell fektetnünk, hogy a jövő nemzedék jól ismerje a könyvek könyvét, hitünk forrását, a bibliát. Ma kétszeresen nagy gonddal kell ápolni vallásoktatásunk ezen meglehetősen elhanyagolt mezejét, mert csak úgy lesznek képesek egyháztagjaink ellenállni a gombamódra keletkező szekták kísértéseinek.

A bibliai idézetek és az énekversek emlékelése. Sok modern paedagogus ellenzi, hogy a népiskolában a gyermekek nehéz bibliai idézeteket, és énekverseket, a melyeket teljesen meg nem értenek, emlékeinek. Híveink ma is a „dictumokért“ epednek és örülnek, ha a gyermek az iskolából pár szép bibliai idézetet hoz magával haza, A modern szellem ezt a régi jó szokást is sok helyen már eltörülte. A tömérdek tantárgy között ma már a legtöbb helyen nem képezi az alapot és központot a vallásoktatás. A legfőbb baj pedig az, hogy régi kegyes tanítóink száma apadóban van, helyüket sokszor a paedagogiai módszerekkel nagyoskodó szellemek foglalják el. Ha valamely tantárgy, úgy a vallás az, a melyet a tanító csak akkor adhat elő sikerrel, ha az lelke legmélyebb és legszentebb meggyőződését képezi. A bibliai idézetek és énekversek emlékeléséről Dr. Roscher, a hires nemzetgazdász azt mondja : „azok a tanférfiak, akik a bibliai mondatok emlékelését korlátozni akarják a népiskolában, bizonyára nem tapasztalták, hogy az emlékezet eme kincsei mily kimondhatatlan és kiapadhatatlan enyhülést nyújtanak a gondban és keresztben átvirasz- tott éjszakákon.“ A hires történész Treitscke Henrik pedig azt mondja : „a midőn Diesterweg mindenütt arra törekedett, hogy növendékei önmaguk leljék meg az igazságot, szellemölő gyakorlatnak tartotta, ha a gyermekekkel félig értett bibliai mondatokat és énekverseket emlékeltetnek és az egyházellenes sajtó is ostorozta ezt a sivár emlékelést. Ez a világias tudákosság elfelejtette azt, hogy a vallásos igazságokat a nagykorú ember is csak sejti és csak akkor fogja fel igazán, ha önmagán is tapasztalta azokat. A bibliai bölcsesség fenséges mondásai a fogékony emlékező tehetségbe felvéve azokat, csendben az emberrel tovább élnek,*) hogy azután egyszerre, a midőn az élet csapásai és kisértései reánk törnek, megmutassák az ő vigasztaló és felemelő erejüket, amelyet nem foglal magában sem az egyszeregy, sem az abc, sem az ökörről és szamárról szóló gyermekmese.“ Nálunk meg sok modern professor még a theologián is kicsinylőleg tekint le azokra, a kik a káté és bibliai énekversek emlé- keltetését szeretik iskoláinkban ápolni. Visszafogunk még térni a régi rendszerre, csak adja Isten, hogy ne legyen későn, a mikor már alig lehet felépíteni a modern tudákosság által lerombolt falakat!

*) A hitigazságok olyanok, mint a földbe vetett mag. A földbe vetett mag is csak akkor kél ki, ha a föld megázik. A hitigazság is csak akkor kelt új életet, ha szivünket a csapás és kereszt a szenvedés és kisértés könnyei megáztatják.

Szerk.