Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-11-01 / 11. szám
170 traktatus terjesztő egylet colporteurjeit a két prot. egyház tanaihoz hű egyháztagokból válaszsza a püspökök ajánlatára. Karolják fel a lelkészek a szegények és árvák gondozásának ügyét. Szegődjenek a lelkészek a mértékletességi ügy apostolaivá. Hassanak oda, hogy a nőegyletek vegyék kezükbe a eselódelhelyezési ügyet. A vándorló mestorlegé- Dyek számára a nagyobb városokban alapitassanak a német „Herberge zur Heimat“ mintájára munkás beszállók. Csiky útán Ferenczy Gyula szabad előadása következett az egyházak anyagi ügyeiről és az egy- házfentartási alapról. Javaslata szerint az egyházak szükségeinek fedezésére országos közpénztár létesítendő, melybe a hivek állami adójuk alapján fizetnék egyházi adójukat. Az indítványhoz többen hozzászóltak. Kiss Albert és György Endre szorgalma- zandónak indítványozzák az 1848. XX. t.-cz. végrehajtását. Az értekezlet az utóbbi indítványt elfogadja és annak érdekében mozgalmat indít. A gyűlés után az elmaradhatlan bankett következet. A nevezett lap az értekezlet örvendetes jelenségei mellett két kedvetlenitő körülményt is említ. Az egyik az, hogy Nagyvárad városa, t. i. a hivatalos város, feltűnő tartózkodással vett részt az ér- tekezleti ünnepségekben, Biharvármegye pedig egészen távol maradt azoktól. Tudnunk kell pedig, hogy Biharvármegye magyarságának túlnyomó része a ref. egyházhoz tartozik, a mit a lap tudósítója szerint még a más felekezetű hivatalos intézőknek is respektálniok kell. A másik kedvetlenitő körülmény az, hogy a református főurak közül senki sem vett részt az értekezleten, sőt oly főrangú hölgyek mondottak le a választmányi tagságról, a kiknek egyháziassága és hitbuzgósága minden kérdésen felül áll Az „Evangélikus Egyházés Iskola“ 41-ikszámában Guggenberger „október 1-je után“ czi- müczikkében hangsúlyozza az egyházi esketós fontosságát és idézi Hase következő mondását : „A prot. egyház határozott súlyt fektet az esketésre és talán a skót egyház kivételével, mely az előtt nem csak a Gretna-Greeni kovácsinühelyben kötött házasságot ismerte el — a protestáns néptudat olyan házasságot, mely csak az állami törvény szerint köttetett, keresztyén házasságnak el nem ismerné.“ Holles Dániel, közli a lelkész választási szabályok tervezetét. 0 lett ugyanis, az óv folyamán elhalálozott Simko Frigyessel egyetemben, a dunán- inneni kerület nagybizottsága által, a múlt év de- czember havában, lelkészválasztási szabályok tervezetének elkészítésével megbízva. Kifejti, miszerint a zsinati törvény alapján áll, a midőn nem kívánja a gyülekezetek szabad lelkészválasztását korlátozni. A szabályok a többi közt a következő pontokat tartalmazzák : 8. §. A magyarhoni ág. h. ev. lelkésznek magyar honpolgárnak s olyan jó hazafinak kell lennie, ki nem csak tanításával, hanem életével s példaadásával is hazaszeretetre s polgári egyetértésre vezesse egyháza különféle ajkú híveit. 9. §. Az ev. lelkésznek a magyar nyelvet nyelvtanilag ismernie s folyékonyan kell beszélnie. Jártasnak kell azonban lennie saját megválasztó gyülekezetének istentiszteleti nyelvében vagy nyelveiben. Úgy a magyar állam, mint az evang. egyház kormányzási, s a gyülekezet istentiszteleti nyelvének vagy nyelveinek nem bírása jelöltetési s megválasztási akadályul szolgál.“ Kár, hogy a kodifi- kátor nem tette a javaslatba azt is, hogy a lelkésznek jó keresztyénnek kell lennie. A lap 42-ik számában Trsztyénszki Ferencz olvasóinak jelenti, miszerint uj évtől a lap szerkesztését Veres József, orosházi lelkész, veszi át és Budapesten fogja szerkeszteni. Lemondásának oka tisztán személyi és egyéni körülményeken alapszik. A 43-ik számban Veres József jelenti az olvasóknak, miszerint a lapot uj évtől Ő fogja szerkeszteni. Röviden adja programmját, mely szerint czélja az egyház vagyoni viszonyainak javítását elősegíteni, a lelkészek, tanárok, tanítók fizetésének kellő emelését előkészíteni, más oldalról pedig a protestáns szellemet terjeszteni, a protestáns hitéletet ápolni, a protestáns önérzetet serkenteni. Szándéka a lap terjedelmét nagyobbá tenni s a dolgozó társakat az előfizetők száma szerint tisztelet- díjban részesíteni. A lap irányát és közleményeit keresztyén szellem, evangélikus hithüség és nemes modor fogják áthatni — politika és személyeskedés nem talál helyet hasábjain. A szerkesztő tehetségeit egyháza érdekeinek szolgálatára ajánlja s kijelenti, miszerint tanári, lelkész! és országgyűlési képviselő minőségében szerzett tapasztalatai az egyoldalúságtól bármely irányban megóvják őt. 45. sz vezórczikke theologiai intézeteinkről szól. A három theologiai intézet egyesítése alig valósítható meg, mert a legtöbb alapítvány helyhez van kötve. Legjobb volna, ha az állam a budapesti egyetemen alapítana protestáns theologiai fakultást és a kerületek mint seminariumokat fen- tartanák továbbra is theologiai intézeteiket. Az állam által felállított protestáns theologiai fakultás hatalmas lépés lenne nézetünk szerint az unió felé. melyet mi nem óhajtunk, mivel a mai viszonyok között nem lenne az egyéb mint a gyengébb ág. h. ev. egyház teljes felszívása a kálvinismus által. Ha mi nem fektetnénk fő súlyt a másodsorbani felekezeti érdekre, a középiskolákra, saját erőnkből is képesek volnánk egyházunk s híveink igényének megfelelő theologiai fakultást fentartani. — „Cirkevné Listy“ 10-ik számában igen érdekes válaszát közli Sturman János egyháztagnak Terray Gyula főesperes körlevelére. A nevezett fő- esperesi körlevél ugyanis fájdalommal konstatálta, miszerint a szekták berontottak a gömöri esperes- ségbe is. A nevezett levelező alaptalannak mondja az esperes vádját. Az egyház maga okozója az egyházi élet hanyatlásának, a midőn a felekezeti iskolát kiadta kezéből. A nevezett lelkész, akinek egyházában a nazarenismus az esperes állítás szerint terjed, nem a hivek valláserkölcsi életére, hanem azok nyelvtani ismereteire helyezi a fősulyt. — Hruskovic Sámuel bányaker. püspök 201 éves születési emlékére vonatkozó értékes egyháztörténelmi közleményeit zárja be a kitűnő tollú Mocko János. A múlt nemes önfeláldozó jellemeinek felidézésére a sivár jelenben nagy szükségünk van. Ez utolsó közle
