Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-10-01 / 10. szám
156 igyekszik jóvá tenni, hogy a következő vallomást teszi : „De valljuk meg azt is, hogy a felekezetek mindegyikének a papsága örök hálára kötelezte a nemzetet. Még a katholikus klérus is.“ Ez utóbbiról a következő hízelgő bizonyítványt adja: „Az a néhány garázda ember, a ki nem késett az üszőkkel, elveszett azok tengerében, akik belláták, hogy a magyar minden körülmények között megtalálja az Istent, de vem találja meg Isten minden körülmények között a magyart.“ Hogy mennyire képezte az uj intézmény a közóhajt — legjobban mutatja a szeptember havi esketések nagy száma. Az uj intézmény első hősei, különösen Budapesten s részben a vidéken is az Izrael házából valók. A nagyváradi főrabbi Dr. Kecskeméti azt hirdette az uj törvények behozatala alkalmával, hogy az egyház- politikai törvényekkel a hazafias magyar zsidóságnak erkölcsi elégtételt szolgáltattak.“ A zsidóságot a liberalismus mellett tüntető magatartásában ref. testvéreink követték s részben felülmúlták. Az első napokban hallottuk, hogy egyik-másik helyen a ref. lelkészek tüntetőleg mint tanuk szerepeltek az állami anyakönyvvezetők előtt bejelentett házassági hirdetéseknél. Sőt a liberalismus s az egyházi és felekezeti korlátok felé való emelkedés páratlan esetét hozta a múlt heti „Pesti Hírlap.“ jelentve, miszerint az állami anyakönyvvezető előtt házasságkötés végett jelentkezett a kunágotai ev. ref. tanító izr. vallásu jegyesével és násznagyjai voltak: az odavaló zsidó regále bérlő és az ev. ref. lelkész, ifj. Szabó János. Daczára az említett hősies magatartásnak a politikai sajtó dicshymnuszokat zeng a róm. kath. püspöki pásztorlevélnek, melynek hangja a nevezett sajtó szerint oly szelíd és békülékeny. A ki pedig figyelemmel elolvassa azon pásztor levelet, látja, hogy a nevezett püspöki kar álláspontját felnem adta, következetes maradt önmagához. A kath. szószékeken, minden népnek az ő nyelvén, felolvasták azon, a püspökök által is hirdetett, róm. kath. tant, mely szerint: „minden más frigy, mely nem mint szentség jött létre, köttessék az bár a polgári hatóság előtt, az bizony nem házasság és ily frigyben élni nem egyéb, mint házasságon kívül való bűnös együtt élés. “ A lelkészeknek adott utasításban pedig arra buzdittatnak aplébánusok, hogy a vegyes házasságra lépőktől reversálist vegyenek eskü alatt arra nézve, hogy gyermekeiket mind a róm. kath. vallásban nevelik. A róm. kath. nép és klérus mindenre nézve alaposan ki lett oktatva, mig nálunk a legnagyobb bizonytalanság uralkodik. A hány kerület, annyiféle határozat. Az egyetemes gyűlés döntései pedig már „post festa“ érkeznek hozzánk. A szerencsétlen miskolezi javaslatot, a tiszai év. egyház kerületet kivéve, egy kerület sem fogadta el ; mert nem is tehette azt, ha csak nem akarta az egyháziasság utolsó maradványait is ledönteni. Püspökválasztás. A dunántúli püspökválasztás ez idő szerint eredménytelen, amennyiben a jelöltek egyike sem nyert absolut többséget. A szavazatok október 3-án lettek felbontva, s következőleg oszlottak meg : Gyurátz Fe- rencz 73, Poszvék Sándor 69, Kund Samu 7, többen 5. Uj választás lesz Gyurátz Ferencz és Poszvék Sándor jel. között. Az egyházunkba betörő világiasság szomorú jele ez a püspökválasztás is, a midőn a jelöltek, úgy látszik kivétel nélkül, a legképtelenebb gyanúsítással illettet- nek. A politikai lapok épületes czikkeket hoznak a legabsurdabb híresztelésekkel kőritve, igy a liberális „Magyar Újság“ egyik czikkében úgy említi Poszvék Sándort mint a németség, s Gyurátz Ferenezet mint a magyarság jelöltét. Az „Orálló“ hasábjain is folyik a nemes harcz. — Nem illő, nem méltó az ily választási küzdelem egyházunkhoz, különösen, a midőn püspök választásról van szó. Alaposan véget kellene vetni az ily dolgoknak. Különösen kár a világ előtt ily nyomorult ruhában megjelennünk — és gáncsra nem szolgáltató, csendes munkásságban örömüket lelő, férfiak felett pálezát törnünk. Az egyetemes gyűlés f. hó 9-én kezdődött s négy napig tartott. A gyűlést megelőzőleg istenitiszteletre gyűltek egybe a küldöttek a deák-téri ág. h. ev. templomban. A gyűlést az egyetemes felügyelő hosszabb beszéddel nyi-; tóttá meg, melyben utalt arra, miszerint a gyűlésnek azon istenitisztelet folytatásának kellene lennie, mely az imént a templomban tartatott, mert az ág, h. ev. egyházban az önkormányzati élet annyira összeforrott az egyházi élettel. Lényeges változások állottak be hazánk és egyházunk életében, amott uj egyházpolitikai törvények, itt pedig az uj zsinati törvény lépett életbe. Az egyház az állam által teljesen magára lesz hagyatva. Nem félti az egyházat, ha az a reformáczió elveihez hű marad, s annak szellemében halad. A reformáczió kibékitése a tudománynak a hittel, visszatérés az egyház apostoli egyszerűségéhez, proklamálása az Isten és emberszeretetnek. E beszéd után előadta az elnöklő egyetemes felügyelő terjedelmes jelentését, melynek folyamán a gyűlés tagok élénk rokonszenvüknek adtak kifejezést szemben az újonnan választott tiszai kerületi püspökkel és a dunáninneni felügyelővel. A gyűlés egy, valószinűleg még hosszúra nyúló „gravamen“ előterjesztésével kezdődött, mely a tiszai kerület püspöke és hazánk erdélyi részeiben létező ág. h. ev. országos egyház consistoriuma között keletkezett, melyben a mi- nisterium az erdélyi részekben lévő országos egyház consistoriumának javára döntött, daczára annak, hogy az egyetemes felügyelő a mi- nisteriumhoz intézett felterjesztésében szigorúan
