Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-09-01 / 9. szám

133

Egyházunk ezentúl is vezetni óhajtja anyakönyveit, miután ezt az egyház érdeke megkívánia. Az okt. 1-ig vezetett anyakönyvek közokirat jellegüket megtartják, azokból a lolkész kívánatra ezentúl is az eddig szokásos feltételek mellett kivonatot adni köteles és azok meg tagadása esetén (>00 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sujtátik.

A lelkész vozot tehát azontúl : keresztelési, eskotési, temetési, konfirmácziói, betörési, kitérési anyakönyveket és család könyvet. A bányakerület javaslata szerint a család könyv vezetése nem lenne kütelczőlcg kimondva, habar annak létesítése és vezetése igen kívánatos lenne.

Az eddig vezetett anyakönyvek rovatai maradnának a régiek. Eltérés csak annyiban volna, hogy az eskotési anyakönyv hirdetési rovatába vezettetnék a polgári házasságkötés kelte és az arról szóló tanúsítvány száma. A keresztelési anyukönyvbe a halva szülöttek nem vezettetnének be.

A halotti anyakönyv észrevétel rovatába pedig bevezettetnék az anyakönyvvezetőnek a bejelentésről szóló tanúsítványa, esetleg a községi engedély.

Nagy kár, hogy egyházunk az utasiiásokról még a törvény életbeléptetése előtt nem gondoskodott. Igaza van abban a Erőt. Egyh. és Isk. Lap czikkezőjének, Révész Kálmánnak, hogy a leiké- | széknek szükségük lett volna részletes, egészen az ( aprólékosságokra is kiterjedő utasításra. Arra a belmissioi programúira, a melyet valószínűleg Mit- rovics tollából tartalmaz a miskolczi javaslat, nem volt szükség, a mennyiben a professor ur bármely egyházi lapban közölhette volna belnrissioi fejtegetéseit a püspöki kar ellenjegyzése nélkül is.

A javaslatban nincsen szó arról, váljon lelkészeink egyáltalában említést tegyenek-e a szószéken az új törvények életbeléptetéséről. Múlt számunkban egyik lelkész társunk javasolta, hogy azokról egyáltalaban ne tegyünk említést szószekeinken.

E közlemény Írója ogészon más véleményben van. Nálunk az alföldön már hetek óta hirdeti a politikai hatóság az új törvényeket. Híveink nem egy helyen — félreértve a hirdetést, tódultak a papiakra, aggódva kérdezték : mi lesz hát ? Megnyugtatásul talán hirűl adhatnánk a szószékről is azt — hogy az új törvények egyházi és vallásos kötelességeink gyakorlásában érintetlenül hagyja'; egyházunkat, abban nem gátolják hívein kel, hogy egyházi szokásaink, vallásos szertartásaink sértetlenül ezentúl is fennálljanak — s hogy minden ov. hivő egyháza és vallása iránti kötelességének ezentúl még buzgóbban és oda adóbban tegyen eleget. Külön gyülekezeti imában fordúlhatnánk a Mindenhatóhoz. hogy szegény egyházunkat el ne hagyja s kegyelmével és irgalmával a Szont-Lélek gazdag ajándékaival oltalmazza. A egyházi házassági eljegyzéseket minden megszakitus nélkül folytathatjuk - akiknek eskotése már októberre esik, azokat figyelmeztetjük, hogy oskotésük a polgári házasságkötés előtt meg nőm történhetik. Nokunk evangélikusoknak, arra kell törekednünk, hogy népünk az állami törvényeket lelkiismerot szerint is megtartsa — de nem kevésbé arra is, hogy egyházához, vallásához hű maradjon és annak kegyszereit, intézkedéseit meg ne vesse. Az utánjárás, a törődés ezentúl sokkal több lesz, de jól esett szivemnek egy egyszerű földmíves azon kijelentése : „hála Istennők, ha csak azt, a mi eddig volt, megtarthatjuk, ha a törvény még ezen felül többet is kiván. azt. mert muszáj, szintén mogcselekedjük.“

Sz.-----------1—l----------I

RODALOM.

Krupee István : „Adalékok a Luther káté magyarhoni irodalmának történetéhez.“ Budapest 1805. 81 14. lap. Ára 20 kr.

A pozsonyi ág. h. ev. egyetemes theol. akadémia m. tanára irta e füzetkót, melyben a pozsonyi könyvtárban eszközölt kutatásai alapján 12 régi hazai magyar, német, tót káté czimét adja, röviden ismertetvo a káté keletkezésének történelmét.

Mielőtt az adatok felsorolásához látna hozzá a szerző pár sorban szól a Luther kátéról, annak nagy becséről és értékéről az egyházi életre. E kátéról elmondhatjuk a szerzővel, hogy az a sym- bolumok gyöngye. E káté megérdemli azt, hogy minden evangélikus hivő elejétől végig könyvnél- kul is tudja és naponként forgassa. Az evungéliom kincsei nagyszerűen vannak az evangélikus egyház ezen drága ékszeróbo foglalva. Kicsiny és nagy egyaránt erősítheti vole lelkét, szivét. A műveltség legmagasabb és legalacsonyabb fokán állók nagy áldással használhatják o kis bibliát. Mig népünk e könyvhöz ragaszkodik, addig ne féltsük egyházunkat 1 Csak ha e könyvet a világiasság viharja kiragadja — akkor aztán meg lehet csinálni az uniót — meglohot csinálni mindent!

Lőhet a szerző túlzónak mondja. Oh bár csak adna az isteni kegyelem egy pár ilyen túlzót egyházunknak, tán akkor nem volna oly nyomasztó a frázisok uralma és sikeresen küzdhotnénk az ollen, hogy egyházunk ne legyen politikai clubbá — tán akkor a liberalismus túltengéso nem tenné oly sivárrá egyházunkat. Lőlio, ha sokan túlzónak tartják, sokat alkotott — nem volt hasonló azon pásztorokhoz, a kik a világ rabjai és legalázatosabb szolgái, kik a szenvedéstől, megaláztatástól irtóznak s az ünnepoltütés után sóvárognak, ideáljuk nem az erősen álló tölgy, liánom a napraforgó ! Tiszteljük azért a szilád jellemű Lőhét s kérjük nz Urat, hogy ilyen férfiakat küldjön szorongatott és szenvedő egyházába.

Tóvosen fordítja a szerző Lőho azon szavait „gebotet werden kann“ azzal : „imádható“. Nem kívánta Lőlio a Luther káté imádását, hanoin oly kitűnőnek mondja szövegét, —hogy a hivő imádságul használhatja, mádkozhatja azt, a mivel mi is tokéletosen egyet értünk.

Fr. II. R. Frank „Geschielito und Kritik dor neueren Theologie insbesondoro dor systematischen seit Schleiermacher,“ Aus dom Nachlass des Vor-