Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-08-01 / 8. szám
112 chenzucht.) Az egyház fegyelem szükségét egyházunk symbolikus könyvei is elismerik, annak alapjai már az evangeliomban is fellelhetők j (Mát 18, 15—17) Az őskeresztyén egyházban, az oly egyháztagok, a kik megintés daczára sem hagytak fel botrányos életükkel, a kik hitüket megtagadták, ki lettek zárva az egyházból. A középkori egyház az egyházfegyelmet nagyrészt a pápaság világi hatalmának növelésére használta. A reformátorok az egyházfegyelem szügségét elismerték s a lelkészre és gyülekezetre bizták azon jogot és köteleles- séget: inpios, quorum nóta est impietas, ex- cludere a communione ecclesiae. A római egyház és egyházunk között az egyházfegyelem tekintetében abban áll a külömbség, hogy egyházunk csak az egyházból, az egyházi közösségből zárja ki botrányt okozó tagjait, mig a római egyház átok alá helyezi azokat s igy üdvösségük felett is határoz. Az egyházfegyelem gyakorlása ev. szempontból csak szellemi büntetéssel, szellemi eszközökkel van egybekötve, mig a római egyház világi eszközökkel hajtotta azt végre s innen származott az eretnekek üldözése, börtönbe vetése, máglyája. Egyházunk is megtartotta kezdetben a római egyház hagyományát. A németországi konsistoriumok a 17. század elején börtönnel büntették a kryptokalvinismussal vádoltakat. Az egybázfegyelmetkérlelhetetlenül, katliolikus szellemben gyakorolta Kálvin János is Géniben, a mint általában a kalvinismus nagyobb súlyt fektetett az egyházfegyelemre Evangélikus szempontból csak is az egyházból való kizárás, Úrvacsora szentsége élvezetének megvonása, egyházi tisztségek viseletének megtagadása tekinthető az egyházfegyelem büntető eszközeinek. Az egyházfegyelem gyakorlása Luther szerint is élső sorban a lelkész kezeiben van letéve. (Dr. J. Köstlin „Luthers Lehre von der Kirche“ Gotha 1868. 158 1.) A külföldi országos egyházak egyházkormányzói törvényeiben helyet foglal az egyházfegyelem is. Azok, a kik az egyházzal, az evan- geliommal szemben ellenséges állást foglalnak el, a kik házasságukat meg nem kötik egyhá- zilag, a kik gyermekeiket a keresztséghez nem viszik, első sorban meg lesznek intve a lelkész által s ha e megintés nem használ: akkor egyháztanácsban részt nem vehetnek, egyházi választó jogot nem gyakorolhatnak, keresztszülők nem lehetnek, egyh ízilag el nem temettetnek. Az egyházfegyelem által sujtottak, vagy hozzátartozóik, felfolyamodással élhetnek a magasabb egyh ízi hatóságikhoz. Vannak Németországban is egyesek, a kik egyházunk ottani váltságos helyzetében sürgetik az egyházfegyelem szigorúbb alkalmazását, időleges kizárását a hittagadóknak és botrányos élelmeknek. (Dr. Gebhard: „Zur bäueJichen Glaubens und Sittenlehre. Gotha 1895. 863. 1.) Hazai ors/ágos egyházunk a múltban gyakorolta az egyházfegyelmet. Némely kisebb falusi gyülekezetekben a békétlenkedő házasfelek a presbytérium elé lettek idézve. A házasfelek hirdetésénél a „becsületes“ jelző el lett hagyva azoknál, a kik botrányt okoztak a gyű'ékezetben. Az öngyilkosok felett, nem lett tartva halotti beszéd A nagyvárosokban, vagy oly gyülekezetekben, a melyek élén „felvflágosúlt“, „modern“ pap állott, az egyházfegyelem utolsó maradványai is eloszlottak. Az egyház lemondott az önvédelem utolsó eszközeiről is. Nem csak, hogy ki nem zárta azokat kebeléből, a kik életükkel és szavaikkal botrányt okoztak a gyülekezetben — hanem sok esetben az ily egyének uralma alá helyezte a gyülekezet kormányzását s általuk, ikerelnökségbe helyezve őket, lehetetlenné tette a lelkészre nézve is az egyli ázfegy elem gyakorlását. Voltak és vannak egyházunknak olyan inspektorai is, a kik évek hosszú során át részt nem vettek sem istentiszteleteinken, sem / az Ur asztalához nem járúltak, sőt még az is megtörténik, hogy az inspektor úr még akkor sem megy az istentiszletre, a midőn az ikerelnökség az istentisztelet végeztével egyházi gyűlést hirdetett. Az istentisztelet végeztével vonúl be alkalmazottainak seregével, hogy azokkal szaporítsa szavazóinak számát, maga pedig A ezesse a lelkészszel egyetértői eg az Ur egyházának ügyeit. A dolgok ilyen menete alaposan megingatja a hívők szivében azon nézetet, hogy egyházunk nem politikai társulat, hanem üdvintézmény. A dolgok ilyetén menete igazolja egyesek azon nézetét, miszerint rendezett egyház körében még egyházfiak sem lehetnének az
