Evangélikus Egyházi Értesítő, 1915 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1915-03-20 / 2. szám
2. sz. EVANG. EGYHÁZI ÉHTESITÓ 19 dinné ‘2000, Preisz György 200 kor.; 1889. évben: Spissák Gáspár 100 kor.; 1893. évben: Névtelen egyháztag temploménekfejleszt. 10.000. Gruml .lózs. 100, Gregersen György 200, id. Cséry Lajos 200 kor.; 1894. évben: Drexler Béláiié szül. Geguss Malv. 400, n. üzv. Bodendorfer Henrietta 500 kor.; 1895. évben : ii Meczner Vendel 100 kor.; 1899. évben: n. Édeskuty Lajos 1000 kor.; 1897. évben: n. Zsigmondy Gusztáv 200, dr. Székács Béla 200, özv. Záboy Alajosné 200, n. Szabady Károly 4000 kor. ; 1898. évben: Krolupper Józsefné 200, dr. Székács Béla 200 kor.; 1899. évben: dr. Székács Béla 200. n. Édeskuty Lajosné 1 OCX) kor.; 1900. évben: özv. Grötschel Imréné 1000. dr. Székács Béla 200, Benké Béla 100 kor.; 1901. évben: özv. Kéler Sáudorné szül. Bielek Terézia 10.000, dr. Székács Béla 200, Lin- czényi József 100 kor.; 1902. évben: dr. Székács Béla 200. Benkó Béla 100 kor.; 1903. évben: özv. Kiss Ferencné 1(K), dr. Székács Béla 200 korona; 1904. évben: dr. Székács Béla 200 kor; 1905. évben: Földváry Miklós 100, dr. Székács Béla 200 kor.; ItHMi. évben: dr Székács Béla 200 kor.; 1907. évben : dr. Székács Béla 200 korona; 1908. évben: Loiscli Ede és Melczer Ottilia 10.200 kor. 52 f., Hernádi Mérné 300, dr. Székács Béla 200 korona ; 1909. évben: dr. Holitscher Pál és neje Cornelius Vera 500, dr. Székács Béla 200. Patz Ilonka 200 kor. 1910. évben: n. Krajcsovics Lajos 900 kor., dr. Székács Béla 200 kor. 1911. évben: dr. Székács Béla 200 kor., Névtelen alapítvány 10.000 korona, Gállik Lajos iparos-alapítvány 2000 kor. 1912. évben: Dr. Székács Béla 200 korona. 1913. évben: Éles Henrik 37.500 kor.; I)r. Wagner Géza 12.000 kor.; Dr. Székács Béla 200 kor.; Dr. Holitscher Pál 500 korona; Barta Ida 400 korona ; dr. Székács Béla 200 korona; Görgey István 180 korona. — A sze- gényalap javára 1895. évben : gr. Leiningenné 200. Heckenast Gusztáv 200 kor.; 1871. évben: Podma niczky Erzsébet bárónő 200 kor.; 1899. évben: n. özv. Székács Józsefné 600 korona. *}* Weber Rudolf. (1843—1915). A régi gárda, a protestáns lelkész-professzorok mind szomorúbbá pusztuló, hajdan dicsőséges kis serege immár vele is megfogyatkozott. Ebből a vallásos ihlettől áthatott, az evangéliumi szeretet hevével mindenkit egyaránt ölelő, az örök emberi ideálok szent zélusával fáradhatatlanul küzdő gárdából is ki kellett volna magasodnia. Rengeteg időket befogó memóriája, istenadta költői tehetsége, a történet és irodalom mélységeibe — magasságaiba egyformán raesszelátó szaktudása okvetlen kiemelik, ha mindezeknél nagyobb erénye, a papi családtól örökölt, a theológus lélekben megfogant szerénység vissza nem tartja a földi rangok magasságaiba vágyakozástól. Társadalomban, tanári státusban közember maradt, mint azok a klasszikus Fabius-ok, akikről olyan lelkesen tudott regélni kis tanítványainak. Ez az erénye mentette meg a tanári pálya későre nyújtott végét fenyegető veszedelemtől, a szellem megőrlődéHétől is. És ez az erénye váltotta ki benne azt a soha meg nem fogyatkozott jókedvet, mellyel pályája sokszor terhes kötelességeit mindvégig — hosszú negyven esztendőn át — meg nem csüggedt lelkierövel, meg nem tántorult lelkiismeretességgel töltötte be, a jól megérdemelt nyugalomba- vonulás (1910) utolsó órájáig. Ez a jókedv sugározta be nevelő, tanító munkáját, s így pazarul oszthatta fényét abban a véghe- tetlen türelemben és minden tanítványa leikébe szálló szeretetben. minek megéreztetése nélkül, az írás szavai szerint, bizonyára a legtudósabb professzor is „csak csengő érc és pengő cimbalom“. S a tanári pálya sokszor emlegetett tövises útját neki ez a türelem. ez a szeretet szegte be a tanítványok hálájának, tiszta ragaszkodásának rózsáival, úgyszólván indulásától a végső állomásig. Kihűlt a hti szív, melynek tiszta lángja Ragyogva nntá áldott, szent hevét ; De él emléke . . . hálás szívvel áldja Mit fölnevelt, a sok-sok nemzedék. Avatottabb tollak már megírták (L. Dr. Szigethy Lajos: Weber Rudolf. A budapesti ághev. főginni. 1910 11. ovi Értesítőjében; — Dr. Loiscli János: Weber Rudolf. Az orsz. középisk tanáregylet közlönye 1915. évi 7. számában; — Karpathen-Post 1915 7. sz. Rudolf Weber.) és melegen méltatták irodalmi munkásságát is. Mert azok közül a professzorok közül való volt, akiknek minden erejük nem merül ki az iskolai tennivalókkal, kiknek illúzióit nem robbantják szét a fővárosi megélhetés-viszonyoktól reájuk kényszerült magánoktatás gyötrelmei. A könyvek mellett virrasztó tudományos munkában, melyre gyéren adódó szabadidejüket áldozzák, vagy éppen a költői alkotás ihletett perceiben . , . egyrészt erőt gyűjtenek a mindennapi teendőkhöz, avagy a maguk eszményeit tápláló örök forrásokból csalódásban, keserűségben egyaránt bőséges kárpótlást adó gyönyörűséget keresnek. Weber Rudolf szerencsés ember is volt. Az erőt is, a gyönyörűséget is megtalálta. De önzetlen lelke az erőt tanítványaira pazarolta, a gyönyörűséget dalaiban osztotta meg a szűkebb hazája, a fölséges Sze- pesség közönségévé, az ó feledhetetlen földijeivel. Neve dalaiban ott épp úgy élni fog, mint ahogyan él főgimnáziumunk történetében is.
