Evangélikus Egyházi Értesítő, 1915 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1915-09-15 / 3. szám
56 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 3. sz. A legszebb eredményeket érte el. Híveinek száma szaporodott. 1789-ben már — az anyakönyv tanúsága szerint — 13 keresztelő, két temetés és hét esküvő volt. A jövedelem is gyarapodott. 1787-ben még csak 717 forint 32 krajczár volt a bevétel, a következő évben ez az összeg másfelényivel megnövekedett. A kántor fizetését emelték és felmerült egy iskola alapításának az eszméje is. Egyházi közgyűlésünk. A pesti evang. magyar egyház f. é. március hó 25-én tartotta rendes évi közgyűlését dr. Wagner Géza egyházfelügyelő, majd utóbb dr. Magócsy-Dietz Sándor másodfelügyelő és Kaczián János esperes-lelkész, ikerelnöklete alatt. Wagner egyházfelügyelő szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, amelyből a következőket közöljük: „A most folyó világeseményhez, a világháborúhoz nem kíván hosszas eszmefuttatást csatolni, — mert hiszen a világháborúnak nyolcadik hónapjában vagyunk és ezen idő alatt a háború és annak okai minden szempontból bő megvilágítást és magyarázást nyertek. Csupán annak az erős meggyőződésének ad kifejezést, hogy a háború megindulásakor hazánk egész összessége át volt hatva attól, hogy a háború hazánk és a monarchia becsületének érdekében elkerülhetetlenül szükséges. A háború megindításának igazságos volta mindnyájunk közös meggyőződése volt, — az pedig, hogy abból kifolyólag a világháború súlyát kell viselnünk, elkerülhető nem volt, mert a világháborút nem mi idéztük elő. Igazságunk tudatában nem szabad megváltoztatnunk a háború indításakor átérzett álláspontunkat, a háború igazságos voltát és elvárhatjuk hősiesen küzdő katonáinktól, hogy „küzdve küzdjenek,“ — azoktól pedig, akik itthon maradtak, hogy türelemmel nézzenek a háború kimenetele elé és „bízva bízzanak“. A maihoz hasonló világháborúban elkerülhetetlen, hogy a bátorító és lelkesítő eredmények mellett kellemetlen mozzanatok fel ne merüljenek, mert hiszen természetes, hogy ily nagy küzdelemben egyik-másik ponton helyi veszteségekkel is számolni kell. De egy pillanatra sem szabad kételkednünk abban, hogy a magyarok Istene megsegíti katonáink hősies küzdelmét és hogy az igazságosság jegyében létrejött háború Isten segítségével a mi javunkra fog eldőlni. Egyházunkra a háború nem lehet megakasztó tényező, — de sőt ellenkezőleg — egyházunknak kellő kitartással kell működnie, hogy bátorságot, kitartást, erősítést és vigaszt nyújtson. A legnagyobb elismeréssel emlékezik meg lelkészeinkről, akik a hitoktatói kar és egyáltalában tisztviselőink segédkezése mellett egyházunkra a háború következtében előállott ezen feladatot buzgósággal végzik. “ Egyházfelügyelő jelenti, hogy az egyházfelügyelői tisztet 19 év előtt, 1896. évben foglalta el. Párhuzamot von egyházunknak 19 év előtti és a jelenlegi viszonyai között és e párhuzamból bátorítást talál arra, hogy ezen idő alatt egyházi életünk előbbre haladt és meg van győződve arról, hogy ez az előrehaladás állandó lesz és egyházunk mindinkább be fogja tölteni a reá váró nagy feladatokat. Az összehasonlításra alapot az anyagiak nyújtanak, mert hiszen a siker az egvházunk szolgálatában állóknak számától is függ, akik viszont javadalmazást igényelnek, ami végeredményében az anyagiakban nyer kifejezést. Ha egyházunk főbb bevételi tételeit szemügyre vesszük, kitűnik, hogy: 1896. évben az egyházi járulék 4378 K volt, 1914. évben 44.131 K. 1896. évben az áldozatokból befolyt 1063 K, 1914. évben 3809 K. 1896. évben a persely jövedelem 158 K volt, 1914. évben 2247 K. 1896. évben a főváros segélye 700 K volt, 1914. évben 9000 K. 1896. évben a kamatokból befolyt 7969 K, 1914. évben 15.828 K. 1896. évben a fővárosi vallástanítási segély 12.000 K, 1914. évben 30.000 K. 1896. évben a hitoktatási államsegély — K, 1914. évben 6260 K. 1896. évben a hitoktatási egyetemes segély — K, 1914. évben 5000 K. Viszont ha a kiadások főbb tételeit szemügyre vesszük, kitűnik, hogy: 1896. évben fizetésekre fordítottunk 6500 K-t, a közös egyház pedig vallástanításra 19-360 K-t, együtt tehát 25.860 K-t, míg az 1914. évben évi fizetésekre fordítottunk 83.840 K-t, amiből a lelkészkörökre 35.258 K, a vallás- tanításra 44.658 K és egyéb egyházi tisztviselőink javadalmazására 3923 K esik. 1896. évben egyházunk tőkevagyona 163.615 K-t, az alapítványok vagyona pedig 13.874 K-t tett ki. — míg az 1914. évben a tőkevagyon volt, a Kakas Lidia-féle örökséggel együtt 200.146 K, az alapítványi vagyon pedig 228.808 K. E számadatok mutatják, hogy a 19 év alatt úgy a bevételek, mint a kiadások igen jelentékenyen emelkedtek. Az idei kimutatás szerint 4726 megadóztatott egyháztag közül 913 semmivel sem járult az egyház szükségleteihez, — 3813 egyháztag 44.131 K 78 f járulékot fizetett. 287 egyháztag emelte önként a reá kivetett egyházi járulékot, együtt évi 4.111 K-val. A hátralékban maradt egyházi járulék 13.861 K-t tett ki, amely jelentékeny összeg abban is találja magyarázatát, hogy sok egyháztagunk katonai szolgálatra behivatott és hogy a háború folytán az egyházi járandóságok behajtása teljes kímélettel történik. Egyházi gondnokunk ügybuzgósága azonban biztosítékot nyújt arra, hogy ezen hátralékok a mai helyzet javultával be fognak folyni. Egyházfelügyelő ezek után bejelenti, hogy meggyőződése az, hogy a mai viszonyok között az egyház- felügyelői tisztet egyházunk érdekében fiatalabb munkaerőnek kell betöltenie. A másodfelügyelő úrban egyházunk oly kiváló erőt bír, aki eddigi működésében tanúságát adta tetterejének, tehetségének, tapintatának és egyházunk iránti szeretetének, — úgy, hogy nyugodt lélekkel terjeszti a közgyűlés elé azt a kérelmét, hogy tizenkilenc éven át viselt egyházfelügyelői állásában az egyháztól szabadságot vegyen igénybe és az egyházfelügyelői teendőket a másodfelügyelő úrnak átadja. Elkerülhetetlenül szükségesnek tartja e lépését nemcsak egyéni, de főleg egyházi érdekből és ha nem volna teljesen áthatva attól a tudattól, hogy egyházunk érdeke kívánja meg, hogy az egyházfelügyelői i _____—
