Evangélikus Egyházi Értesítő, 1915 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1915-09-15 / 3. szám
50 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 3. SZ. ÍI. Alapítványom célja, hogy a pesti magyar ág. hitv. evangélikus egyház azon magasztos hivatásának teljesítését előmozdítsa, hogy a fővárosunkban hazafias szellemű emberbaráti intézményeket létesítsen, fenntartson és kormányozzon. III. Alapítványom a 424. számú 10,000 K és a 4322. számú 2,000 K névértékű — együtt tehát 12,000 K, azaz tizenkettőezer korona névértékű Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársasági 41/2°/0-os záloglevelekből áll, amelyeket a II. pontban említett egyház pénztárába 1913. évi május 1-én és azontúl lejáró szelvényeivel beszolgáltattam. IV. Az alapítványt a pesti magyar ág. hitv. ev. egyház kezeli, kikötöm azonban, hogy a beszolgáltatott záloglevelek kisorsolásukig megtartassanak és az értük befolyó egész összegek, valamint az V. pont értelmében az alapítvány állagához tőkésítendő jövedelmek ismét záloglevelek vásárlására fordíttassanak. Az ezentúl vásárlandó záloglevelek minőségét a kezelő hatóságnak mindenkori egyházi tanácsa állapítja meg. Az alapítvány állaga, tehát a hozzá az V-ik pont értelmében tőkésítendő jövedelmek is, elidegenít- hetetlenek, fel nem használhatók, hanem örök időkre fenntartandók. V. Az alapítvány jövedelmeinek felhasználására a következők irányadók: a) Az 1913. és 1914. évben lejárt szelvényekért befolyt összegeket egyházam — beleegyezésemmel — egyházi szükségletekre használta fel. b) Az ezentúl lejáró szelvényjövedelem az egyházat megillető kezelési díj levonásával mindaddig az alapítványi tőkéhez csatolandó, amíg a pesti magyar evangélikus egyház oly diakonissza-intézményt létesít, amelynek a főnöknőn kívül legalább négy, államnyelvünkben teljesen jártas diakonisszája és ugyanannyi diakonissza-növendéke van. c) Azon időtől kezdve, amidőn egyházam az ev. diakonissza intézményt a b) alatti mértékben megvalósítja, alapítványom jövedelme öt éven át annak fenntartási költségeire, illetve ezek részbeni fedezésére fordítandó. Kikötöm azonban, hogy a diakonissza intézet egyházam kezelése és vezetése alatt álljon; ami nem zárja ki azt, hogy oly gondnoki tanács intézze közvetlenül az intézet ügyeit, amelyben az egyháztanácson kívül álló hitsorsosaink (nők és férfiak) szintén helyet találjanak és hogy azon budapesti ev. testvéregyházaink, amelyek (habár saját tagjaiktól való gyűjtés útján) a fenntartási költségekhez évenkint legalább 500 koronával hozzájárulnak. A gondnoki tanács elnökének és az intézet főnöknőjének megválasztása, valamint az ügyvezetésnek és az évi számadásoknak megvizsgálása minden esetre a pesti magyar ev. egyház tanácsának tartandó fenn. Az, vájjon a diakonissza-intézet bérhelyiségben, vagy saját házában működik-e, tartásdijat kap-e, vagy más alap jövedelmeit igénybe veheti e a diakonissza növendékek kiképzéséhez, avagy minő szabályok és ügyrend szerint folytatja működését, alapítványom ötévi kamatjövedelmének folyósítását nem akadályozhatja meg. Ellenben nem folyósítható a kamatjövedelem és beszüntetendő, ha a diakonissza intézet egyleti alapon működik, ha más egyház kezelésébe megy át, ha elnökét vagy főnöknőjét nem az egyháztanács választja és ha főnöknőjén kívül nincsen legalább négy diakonisszája és legalább négy diakonisszanövendéke. A beszüntetési idő alatt folyó alapítványi jövedelmek az alapítvány állagának növelésére fordítandók. Természetes, hogy első diakonisszákul nem gondolok olyanokra, akik máshol, más viszonyok között diakonissza-oklevelet nyertek vagy diakonissza minőségben már máshol működtek — és nem is kötöm alapítványom jövedelmeinek folyósítását ahhoz, hogy akár a főnöknő, akár a diakonisszák intézetileg kiképzett diakonisszák legyenek, mert nézetem szerint minden müveit és vallásos magyar evangélikus nő, aki erkölcsös családi életben nevelkedett és körülményei, vagy az élet csalódásai által a jótékonyság komoly gyakorlására megérett: hivatott diakonissza, aki könnyen és gyorsan fog alkalmazkodni azon tanításokhoz, amelyek a diakonissza-hivatás legtökéletesebb betöltéséhez vezetnek. d) Ha a diakonissza intézet céljaira akár egymás utáni években, akár megszakított időszakokban alapítványomnak ötévi jövedelme felhasználtatott már és a diakonissza-intézet fejlődésképessé nem lett: alapítványom jövedelmei mindaddig tőkésítendők, amíg egymagában 200,000 koronára (amihez emberi számítás szerint legfőbb 70 év szükséges), vagy más hasonlócélú alapítványokkal együtt 300,000 koronára nőtt. Az ekként elért összeg egy önálló evengélikus diakonisszaház létesítésére fordítandó és pedig olymódon, hogy ha e célra ingyen telek kieszközölhető, nem volna úgy a teleknek vételára, mint az építés költségei, az alapítványból fedezendők. Az így létesítendő ingatlan a pesti magyar ág. ev. egyház tulajdonába megy át, de azzal a korlátozással, hogy az csakis az egyház által kezelt diakonissza-intézetnek elhelyezésére használható. e) Ha, mint reményiem, a diakonissza-intézmény ötévi kamat élvezete után annyira megerősödött, hogy fenntartása a fenti pontokban meghatározott minimális keretben biztosítva van és egyházam egy újabb emberbaráti intézmény megvalósítását elhatározta, ennek létesítésétől kezdve alapítványom további kamatainak tőkésítését mindenkor legfőbb öt egymásutáni évre megszakíthatja, ha és amennyiben ezeket a kamatokat az újabb intézmény fenntartási költségeinek részbeni fedezésére igénybe kívánja venni. Újabbnak tekintem azokat az emberbaráti intézményeket is, amelyek a diakonisszák működési körének kiterjesztésével valósíttatnak meg. Például, ha a diakonissza-intézet keretében „egyedülálló nők otthonát“, „rokkantak, aggok és sínlők házát“, „lelkészek, tanárok és tanítók, valamint más egyházi tisztviselők árvaházát“, „vakok intézetét“, „kórházat“, „cselédotthont“ létesít egyházam, éppen úgy igénybe veheti mindegyik fenntartási költségeihez öt éven át alapítványom akkori jövedelmét, mintha azokat különállóan létesíti. Uj intézmény céljára azonban alapítványom jövedelme csak abban az esetben fordítható, ha az előbb létesített intézményeket egyházam tovább fenntartja. Ez
