Evangélikus Egyházi Értesítő, 1915 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1915-03-20 / 2. szám
EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 21 0 U . sz. Tóté 1 1915. évi 1914. évi költség 1 költség vetés vetés 1914 évi eredmény K f|| K | f | K f Áthozat 106290 — 104122 24 101003 11. Évi segély a szarvasi tanítóképzőnek .... 300 — 300 — 300 — 12. Évi secólv a selmeci tanítóképzőnek .......................... 5 0 — i öoj — 50 — 13. Évi segély a pozsonyi theol. Otthonnak . . . 14. Évi járulók a prot. orsz. 40 _ 401 — árvaegyletnek . . . 15. Évi járulék a l.uther tár• 24 —| 24 24 saságnak ..................... 16. Alapitó kamat a Magy. 16 — 16116 prot. írod. társaságnak . 17. Egyetemes közalapjá50- 601— 50 rulék . . . K 1000.— 1000 — 1839 90 1000 18. Pénzbeszedök jutaléka . 19. Nvilvántartóhivatal ki3000 — 3800 2726 adásai ............................... 7 00 — 700 -] 847 i20. Rendőrségi bejelentöbiva talnak ............................... 360 — 360 — 360 — 21. Szegényalap kamatjöve7». delme 3 lelkésznek . . 103 — 100 — 102 22 Sicbreich Károly olcsó lakás-alapítványnál tőkésítendő .............................. 1 400 — 1700 2055 6n Átvitel 113333- 112602 108.',76 37 1915. évi 1914. évi 1914.évi eredmény Tétel költségvetés költségvetés K K f K f Áthozat 113333 112602 14 108576 37 23. Kiadandó kamatok : A Deák-téri egyházi énekkarnak .... 598.— Üdülésre szoruló tanár v. tanítónak . . . 210.— Temploménekfejlesz- tésre .... 541*— Kgvéb alapítványokból ..................... 1478.— 2 827 — 2679 — 1969 92 24. Tőkésítés: Saját tökénél . . . A Székács József. Jelszó* —— 1710alapnál .......................... 2 00 — 200 51 — A többi alapok és alapítványoknál ..................... 2613 60 1 804 J 4636 «9 Összeg..................................... 1 18973 60 116185 84 116944 18 1913. évről átvett hiány . . —I 19508 63 Melyből az összbevételt le136452 81 vonva marad fedezetlen hiány..................................... * 117S2 03 Budapest. 1914 december hó 31-ón. Líedemann Rezső s. k., Dr. Pözel István s. k., Bendl Henrik s. k.t p. ellenőr. egyh. gondnok. egyb. pénztáros Vigasztaló szó rokkant és csonka katonák részére. „Nyomorék vagyok tisztelendő lelki atyám !* így kiáltott fel fájdalmas hangon egy jóképű magyar alföldi fiú, amikor operáció után a hadikórházban meglátogattam. Bágyadt szemében a reménytelenségnek, kétségbeesésnek tétovázó tekintetét láttam. „Mi lesz most velem“ így sóhajtott fel? Bizonyára gondolt azokra a nyomorék kolduló katonákra, kik az előző háborúk után mint csonka féllábú katonák koldulásból tengették életüket vagy pedig egy kintornával jártak házról házra, hogy összekoldult filléreikből tengessék életüket. „Bízzál fiam“ volt válaszom s ne ess kétségbe! Elmeséltem neki, hogy a 70-es porosz-francia hadjáratban egy fiatal hadnagy elvesztette lábát. Miilábat kapott. S ezzel a mülábbal vállalhatott Kothkirch községben erdömesteri állást. Elöljáróinak teljes megelégedésére végezhette hivatását, mert a mülábbal hosszú utakat tehetett. Maga is kap ily műhibát kedves barátom, hivatását folytathatja s büszkeséggel mutogatja majd mülábát, mint emléket a dicső hősi napokra. Németország legkiválóbb férfiai, orvosok, pedagógusok, államférfiak és ipari vállalatok tulajdonosai február 8-án a berlini parlament épületében afelett tanácskoztak, mikép lehetne a háború következtében megcsonkult férfiakat az orvosi tudomány segédeszközeivel annyira kigyógyitani s műlábakkal, mükezek- kel oly állapotba juttatni, hogy lehetőleg régi foglalkozásukat űzhessék. Az orvosi tudomány e téren csodákat művelt. Férfiak, kik mindkét kezüket elvesztették. tanítás és nevelés révén lábukkal űzhetnek mesterséget. Aki jobb kezét elveszti, a ballal tanul írni s dolgozni. A statisztika kimutatta, hogy a megcsonkítottak közül 90% visszatérhet régi foglalkozásához, annyira fejlett a mai gyógykezelés. Nálunk Magyarországon is működik csendben, ele annál nagyobb energiával gróf Tisza elnöklete a „csonkított és béna katonák gondozó-bizottsága“, hogy a nyomorék katonákat gyógyítsa és munkára képessé tegye. A bizottság jól tudja, hogy szerzett kenyér édesebb, mint a kegyelemkenyér, azért a bizottság odahat, hogy minden csonka katona a legjobb műtagot kapja s oly kiképzésben részesüljön, hogy lehetőleg régi foglalkozását folytathassa vagy ha az lehetetlen, oly munkaágat tanuljon, hogy a rokkant nyugdíjon kívül még munkával is pénzt kereshessen. Azért Te, vitéz hős katona, aki csonkává lettél, ne ess kétségbe!
