Evangélikus Egyházi Értesítő, 1914 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1914-10-31 / 3. szám
3- 8Z, EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 61 az egyesület működését azzal, hogy a háborúban lévő katonák részére meleg ruhát készít és az ÍJllői- úton lévő egyetemes egyházi épületben felállított hadikórházat felszerelje és a betegek ápolását vállalja. Az egylet a hadikórház céljaira saját pénztárából 1000 koronát adományozott, azonkívül felhívást intézett a gyülekezet vagyonos tagjaihoz, hogy adományaikkal lehetővé tegyék a kórház felszerelését és fenntartását. Az adományok bőségesen befolytak, úgy, hogy rövid idő alatt sikerült az egész felszerelést előteremteni. Mint orvosok ingyen végzik ott a rendelést önfeláldozóén dr. Rajnai Béla és dr. Pokorny Sándor. A női önkéntes betegápolók főnöke, mint főápolóné, Láng Gizella úrnő, aki páratlan buzgósággal szentelte magát e nehéz feladatnak. Jótékonyságáról már eddig is ismertük Őt, mert a mult télen átengedte villáját a diakonisszáknak. Láng Gizella úrnő mellett ott szorgoskodik még számos úrileány, mint önkéntes ápolási kurzust végzett betegápolóuő. A varrási órákat vezették Ürményi Ilona elnök- helyettes és Raffay Sándorné választmányi tag. Öt héten át naponta délután összejöttek a szorgalmas hölgyek munkára. Október 14. óta megkezdte az egylet az ő rendes működését azzal, hogy minden szerdán jönnek össze a hölgyek és varrnak a szegények részére, amellett azonban folytatódik a katonák részére szánt ruhaneműeknek a kötése és varrása. A Tabitha-varróórán a következő hölgyek vesznek részt: Bárdos Lajosné, Bendl Alajosné, Bentheim Klára, Boemm Klára, Bleissner Emilia, Bleissner Margit, Burgert Anna, Obiadon Jánosné, Chladon Ilonka, özv. Dillnberger Emilné, Fyalkovszky Mária, Fuchs Mariska, Gruber Olga, Grüssner Heddy, Gregersen Luiza. Glock Margit, Holczmann Anna. Holczmann Irén, Joób Ilona, Kovács Anna, Kovács Aranka, Kovács Ida, Liszka Károlyné, özv. Mayer Vilmosné, Molnár Lajosné, Nigrinyi Gizella, Orbán Julia, Okolicsányi Gyuláné, Okolicsányi Ilona, Palugyai Böske, Rezessy Lenke, Szabó Julia, Schneider Erzsiké, Szalágyi Egyednó, Tomcsányi Kálmánná, Veress Miczi, Veress Margit, özv. Wrhofszky Emilné, Zipszer Ilonka, Zadubvánszky Irén. A kórház felszerelésére a következő hölgyek adakoztak: Özv. Ambrozovits Béláné, Bárdos Lajosné, Burger Károly, Bakay Józsefné. Burgert Anna, özv. Bierbrunnerné, Bretscherné Chlavács Viktorné, özv. Dürringer Jánosné, Dr. Demianovics Emilné, Dákay Józsefné, Édeskuthy Jenőné, Fischer Frida, Grünberger Zsigmond, özv. Gerhardt Gusztávné, Glock Margit, Higl Lajosné, Hauzinger Sándorné, Hauer Sándorné, Ismeretlen, Joób Margit, Jurenák Gizi, Jurenák nővérek, Kölbl Ágost, Keller Emil, dr. Koller Gyuláné, Kilényi Erzsi, Kommer Ferencné, özv. Koch Jánosné, Kutlik Mariska, Liedemann Rezsőné, Lukács Pálné, Lampl Ignác, özv. Láng Lászlóné, Malomhegyi Margit, Magát nem nevezni akaró, Nigrinyi Gizella, Mayer Vilmosné, Okolicsányi Gyuláné, Palugyay Gyuláné, Pokorny Sándorné, Pelényiné, Raffay Sándorné, Rajner Kálmánná, Roxer Ilka, Ráth Amoldnó, Scholtz Róbertné, Sebasliáni Lujza, Mélt. Schayné, Schermann Sándorné, Schlesinger Benő, Szandtner Béláné, Stampach Margit, özv. Scholtz Lajosné, Szontágh Béláné (Csetnek), Schreiber Lajos, Schmidt Anna, Schmutzler Katica, Szontágh Nesztó, Tomcsák Jánosné, Tyroler Hennin, dr. Tomcsák Kálmánná, Tomcsányi Mórnó, Ürményi Ilona, Virág József, VassváryTituszné,Wrhofszki Emilné, Zlinszky Istvánná. A civilizáció árulói. — Hamack professzor válasza tíz angol theologusnak.1 — Harnack Adolf, a berlini egyetem világhírű egyháztörténet-tanára, a világháború kezdetén nagyhatású beszédet tartott Berlinben, melyben erősen kikelt Anglia ellen. Ez tíz tekintélyes angol egyházi férfiút arra indított, hogy (augusztus 27-iki kelettel) levéllel forduljanak a nagy tudóshoz és próbálják mentegetni Anglia viselkedését. Az fájt nekik legjobban, hogy Hamack a czivili- záczió árulójaként tüntette fel Angliát, Szerintük Anglia elsősorban Belgium megsértett semlegességének,másodsorban a kis Szerbia önállóságának megoltalmazása érdekében fogott fegyvert. Levelük végén ismételten utalnak arra, hogy azért fordulnak hozzá, mert „mély tiszteletet éreznek iránta és rendkívül nagyra becsülik azokat a a szolgálatokat, a melyeket a keresztyénségnek tett“. A világhírű tudós, ki nemrégiben még szintén egyik leglelkesebb híve volt a német-angol barátságnak, hamarosan megadta rá a méltó választ. Szeptember 10-iki válaszában éles, bonczoló elméjével foszlányokra tépi az angol theologusok szépítgetó okoskodásait. Nemcsak védekezik. hanem egyúttal halálos csapásokat is mér. Éles szemével, mellyel oly biztossággal látott bele az ős- keresztyénség és a római egyház kialakulásának rég letűnt századaiba, mint eddigelé még senki se, belelát az angolok önző lelkének legtitkosabb rzjtekeibe és a sötétségből biztos kézzel hozza napfényre az Angliát erősen megbélyegző, letagadhatatlan tényeket. Mintha nemzetével érző nagy lelkének minden erejét össze-' szedte volna, olyan csodás erővel sújt le ítéletével Angliára, olyan fenséggel cseng ki soraiból az a biztos tndat, hogy ők Nyugat-Európa kultúráját védik s az a remény, hogy ebben a harcban nem eshetnek el, mert velük együtt dőlne sírba Nyugat-Európa kultúrája. Válaszát, mely valóságos históriai okmány, az alábbiakban szószerinti fordításban adjuk : Igen tisztelt Urak f Ezeket a szavakat : „Nagybritannia úgy viselkedik, mint a civilizáció árulója“, nem használtam, de erről a viselkedésről való felfogásomat egész híven adják elő. Az illető mondat így hangzik beszédemben: „Kultúránk, az emberiség legfőbb kincse, kiváltképen három népre, valóban, csaknem egészen reájuk volt bízva: reánk, az amerikaiakra és az — angolokra. Nem mondok egyebet. Elfedem fejemet.“ Legnagyobb fájdalmamra, az önök sorai után is fenn kell tartanom ezt az ítéletet. Önök azt állítják, hogy Anglia csupán a kis szerb és belga nemzetek megoltalmazására s egy nemzetközi szerződés védelmére ragadott és volt kénytelen kihúzni hüvelyéből a kardot. Ebben az állításban legalább is rettentő önámítást látok. Ami Szerbiát illeti, megdönthetetlen valóság, hogy kormánya nem ment a szerajevói aljas bűnténytől, az is megingathatatlan igazság továbbá, hogy Oroszország támogatásával Ausztria délszlávjait évek óta a legelvetemültebb fegyverekkel igyekezett föllázi- tani. Ha Ausztria utoljára is szigorú ultimátumot küldött néki, anélkül azonban, hogy területi épségét meg akarta volna sérteni, minden művelt nemzetnek, így Angliának is kötelessége volt azt megengedni, mert Ausztria uralkodóházát, Ausztria becsületét és Ausztria létét támadták meg. Ha nem akadályozta 1 Hamack tanár klasszikus iratát, melyet a legtöbb német egyházi újság hozott, mi a Prot. Egyházi és Iskolai Lapban megjelent dr. Kováts István fordítása alapján közöljük.
