Evangélikus Egyházi Értesítő, 1914 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1914-07-31 / 2. szám
48 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 2. sz. Az elmúlt évről szóló jelentésünkben beszámoltunk arról, hogy úgy a Glosius Artner Karolina-féle alapítvány tulajdonát képező bálványutcai, mint a Simonyi-féle alapítvány tulajdonát képező hajóutcai és az utóbbi alapítvány részére megszerzett szomszédos ingatlant ötven évre, előnyös feltételek mellett bérbeadtuk az Épitőbank részvénytársaságnak, amely a Glosius-féle ingatlanra engedélyezett ötemeletes bérpalotát már felépítette, a Simonyi-féle ingatlanokon épülő bérpalota pedig a közeljövőben tető alá fog kerülni. Az alapítványok már egy év óta a felemelt bérösszeg élvezetébe léptek. Sajnosán kell jelentenünk, hogy a törvényhozás által engedélyezett 150,000 koronás, nemkülönben a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter úr által kilátásba helyezett további 150,000 koronás építési államsegély ügye ez évben egy lépéssel sem jutott előre. Amint már jeleztük, a felveendő kölcsönre vonatkozó ajánlatok az ország kedvezőtlen pénzügyi helyzete folytán oly súlyos feltételűek voltak, hogy az illetékes minisztériumok azok egyikét sem találta elfogadhatónak. A kedvezőtlen pénzügyi helyzet számbavehetően nem javult és így belátható időn belül nincs is kilátás arra, hogy a főgimnázium szertárának és tornatermének tervbe vett kiépítését végrehajthassuk. A régi 300,000 koronás beruházási államsegély után az Országos tanári nyugdíjintézetbe fizetendő 3°/0-os járulék elengedését az elmúlt évben is kérelmeztük. A vallás- és közoktatásügyi kormány kérelmünket a múlt évben megtagadta, ami azonban nem rettentett el bennünket attól, hogy hasontartalmú kérelmünket újból elő ne terjesszük. Ez a kérvényünk ezidőszerint még nem nyert elintézést. Igaz ugyan, hogy az Országos tanári nyugdíj- intézetről szóló törvény várható módosítása esetén ezt a 3°/0-os járulékot a jövőben fizetnünk már nem kell, de az új nyugdíjtörvény az iskolafenntartókra oly súlyos természetű megterheltetést ró, amely elé egyházunk csak aggodalommal tekinthet. A magyar nők karegyesülete ez évben is azzal a kérelemmel fordult hozzánk, hogy próbái céljára a múlt évihez azonos feltételek mellett engedjük át nagytermünket. Minthogy a terem átengedése akadályokba nem ütközött, a kérelemnek épp úgy helyt adtunk, mint dr. Győry Tibor egyetemi magántanár, orgonamüvész úr ama kérelmének, hogy a tél folyamán akár a Deák-téri, akár a fasori templom orgonáján gyakorolhassa magát. Utóbbi a világítási és fűtési költségek fedezésére száz koronát fizetett be az egyházi pénztárba. Az orgonázásra adott engedélyt azzal viszonozta dr. Győry -Tibor úr, hogy a magyar egyház által a diakonissza-alap javára rendezett orgonahangversenyen orgonázott, a magyar nők karegyesülete pedig a hangversenyen több számban közreműködött. Amire híveink már évek óta várakoznak, december havában valóra vált, a fasori templom oltárképét dr. Benczúr Gyula úr elkészítette és a mester remekművét hitsorsosaink karácsony első ünnepén áhítatos örömmel üdvözölhették a fasori templomban. Hálás köszönettel adózunk a mesternek ehelyütt is azért a gyönyörű műkincsért, amellyel fasori templomunkat gazdagítani szíves volt és amelyre mindnyájan méltán büszkék lehetünk Amikor az oltárkép elfoglalta rendeltetési helyét a templomban, lehetetlen volt, hogy újból meg ne emlékezzünk arról a férfiúról, néhai turzóbányai dr. Elischíer Gyuláról, akinek a Mindenható nem adta meg, hogy annak idején megpendített eszméjét megvalósítva láthassa és aki a legnagyobb szívóssággal gyűjtötte a filléreket ezresekké, hogy az oltárkép költségeit — ígéretéhez képest — előteremtse. Az oltárkép átvétele alkalmával kegyelettel emlékeztünk meg kezdeményezéséről, amellyel egyházunk részére az oltárképet megszerezte. Hálás köszönettel kell továbbá megemlékeznünk dr. Benczúr Gyuláné Öméltóságának áldozatkészségéről, aki egyházunk javára lemondott az oltárkép sokszorosításából a Könyves Kálmán részvénytársaságtól neki járó részesedésről. De hálás köszönetét kell mondanunk Lingel János úrnak, aki a templomkapu feletti rózsaablak elé saját költségén egy második, átlátszó üvegű ablakot készíttet, Glück Frigyes úrnak, aki az oltárlépcső vaskorlátját, saját költségén, a templom stílusának megfelelő kőkorláttal cseréltette ki és dr. Holitscher Pál úrnak, aki a villamosvilágítás kipróbálásának munkáját volt szíves díjtalanul magára vállalni. Az elmúlt évben is szaporodtak még az oltárképre tett adományok, úgy hogy máig a gyűjtés a következő eredménnyel járt: Az elmúlt évi jelentésben kimutatva 10,777 K 02 f. Újabb adományok: Bajza Lajosné.................................... 20 „ — „ Preisz Lajosné ................................... 20 „ — „ Horvá th Ilona................................... 10 „ — „ L áng Gizella.................................... 10 „ — „ Molnár Ida........................................ 5 „ ■— „ Sz okol Mária.................................... 2 „ — „ Összesen 10,844 K 92 f Minthogy a fenti összeg az időközi kamatokkal fedezi a mesternek biztosított tiszteletdíjat, a gyűjtést erre a célra beszüntetjük és örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy mindazoknak a nemesszívű adakozóknak, akik az oltárkép költségének előteremtéséhez áldozatkész adományaikkal hozzájárultak, hálás köszönetünket újból kifejezzük. A fasori templom falának alsó részét márvánnyal burkoltattuk, mert a felszívódó nedvesség folytán a festés lepergett; az énekvezér úr kérelmére az orgo- názáskor érezhető légvonat megszüntetésére az orgona körül egy üvegszekrényt helyeztettünk el, végül a templom megfelelőbb felfűthetéséről gondoskodtunk. A Deák-téri templom részére a helybeli női gyámintézet fennállásának ötvenéves jubileuma alkalmából egy 475 korona értékű perzsa szőnyeget adományozott, amelyért a gyámintézetnek hálás köszönetünket fejeztük ki. A túlmagasnak talált esketési, világítási díjakat a magyar egyházközség megkeresésére 30 koronáról 20 koronára szállítottuk le, a szőnyegdíjat azonban mérsékelten 8 koronáról 10 koronára emeltük. A templomépítési alap 1913. évi december 31-én 528,395 korona 53 fillért tett ki, amely alap ez évben azért nem mutat nagy növekedést, mert a templomépítési alaphoz vételeztük be a fasori templom oltárképére gyűjtött összegeket és az oltárkép átvétele után a mester 12,000 koronányi tiszteletdíját az alapból kihasítanunk kellett. ' Áttérve a testvéregyházak pénzügyi helyzetére, sajnálattal kell rámutatnunk, hogy az 1913. évi zárszámadások ismét 1776 korona 13 fillér hiányt tüntetnek fel. Ez az elmúlt évinél kisebb hiány arra vezetendő vissza, hogy az 1913. évi költségvetésbe a bevételek
