Evangélikus Egyházi Értesítő, 1914 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1914-04-15 / 1. szám
4 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 1. SZ. orgonamüvész és a Protestáns Női Karének Egyesület tartotta hangversenyét, mely felerészbeni tiszta jövedelmével Tabitha nőegyletünk alapjait 288 koronával gyarapította. A Női Gyámintézet jubiláris hangversenyét Morascher Húgó fasori kántorunk rendezte, mig most ismét egy jótékonycélú orgonahangverseny van előkészület alatt, melynek orgonaszámaít dr. Győry Tibor egyetemi m. tanár látja el. Ez orgonahangversenyre, melyet április 29-én fogunk tartani, már most is felhívjuk egyházunk közönségének figyelmét. Ugyanitt kell megemlékeznünk a fasori templom új oltárképéről, a Benczúr Gyula mesterművész által készített műremekről, melynek átvétele karácsonykor az istentisztelet keretében történt meg. E képpel nemcsak fasori templomunk lett teljessé, hanem egyházunk is egy örökbecsű műalkotással gazdagabbá. Az elmúlt esztendőben két alapítvány vált folyóvá egyházunk körében. Az egyik az Éles Henrik-féle amelyből 50 belvárosi takarékpénztári részvény az egyház folyó kiadásainak fedezésére, 25 drb hasonló részvény pedig az árvaház javára kamatozik. A másik alapítvány Rock Géza 1000 koronás ösztöndíjalapítványa, amelynek kamatai a mi gymnasiumunkban tanuló szegénysorsú jó tanulónak adandók ki. Legyen áldás az alapítók emlékezetén és nemes jó szándékukon. Egyházunk múlt évi életében kétségtelenül kimagasló mozzanat volt az egyetemes zsinatnak 1913 dec. 7-én, Deák-téri templomunkban való ünnepélyes megnyitása. Hisszük és óhajtjuk, hogy a zsinat által végzendő alkotmányozó munka az egész magyarhoni evang. egyházra, de a pesti ev. magyar egyházunkra nézve is áldásos hatású leszen. Mert a mi egyházunkat egész létében közelről érdeklő törvénytervezet is fekszik a zsinat előtt a székesfővárosi egyházak egyesítéséről. E kérdés évek óta van már napirenden s az egyháztanács, mint eddig, úgy most is azt tartaná leghelyesebbnek, ha az érdekelt egyházközségek e mindnyájunkat egyformán érintő ügyben még a zsinat döntő intézkedése előtt elfogulatlan tanácskozás alapján megegyezésre juthatnának. Fontos eseménynek tekintjük azt is, hogy a közös képviselőtestület keretében az elmúlt évben jogügyi bizottság alakult, melybe a magyar egyház a maga részéről dr. Csengey Gyula és dr. Szelényi Aladár egyháztagokat küldte ki. Kőbányai templomunk sorsára vonatkozólag szintén fontos körülmény, hogy a székesfőváros tanácsa az építési kötelezettséget 1918 január 25-ig meghosz- szabbította. Az egyháztanács szeretettel hívja fel az egyház egész közönségének figyelmét és áldozatkészségét a gyűjtésben való kitartó buzgólkodásra, hogy kőbányai templomunk alapkövét mielőbb letehessük. A székesfőváros tanácsának és elöljáróságának velünk szemben tanúsított szíves figyelme és jóakarata nyilvánult meg abban is, hogy vallástanítási évi segélyének összegét felemelte. Kedves kötelességünk ezért az egyház hálás köszönetét neki kifejezni. Az elmúlt esztendőben a viszonyok úgy hozták magukkal, hogy évközben két ízben is kellett rendkívüli közgyűlést tartanunk, Az elsőn, június 22-én, a zsinati képviselőkre szavaztunk s ilyenekül az esperesség elnöksége dr. Wagner Géza felügyelő és Kaczián János esperes választatott meg. A másodikon, október 12-én az esperesség és az esperes- ségi gyámintézet elnökségére ugyancsak reájuk adta az egyház a maga szavazatát, amelyhez a többi egyházközség többsége is csatlakozván, az egyházmegye eddigi elnökei újabb hat évre ismét megválasztattak. Őszinte szívvel kívánunk áldást munkálkodásukra. Az első rendkívüli közgyűlés a lelkészi hiványo- kat is módosította és a lelkészi fizetéseknél a korpótlékokat fizetési fokozatokká változtatta át. Ezen változtatást az állami korpótlék folyósítása tette szükségessé, míg a többi intézkedés a lelkészi körök szaporodásával áll összefüggésben. Az elmúlt esztendőnek is megvoltak a maga örömei és szomorúságai. Örömei között első sorban említjük meg, hogy Okolicsányi Gyula buzgó egyháztanácsosunkat a nógrádi esperesség bizalma az egyházmegye felügyelői székébe emelte s ezzel egy igazán buzgó és egyházát évtizedek óta lelkesen szolgáló vezérembert állított őt megillető nagyobb munkakörbe. Moravcsik Ernő Emil dr. egyetemi professzort pedig a királyi bizalom az országos igazságügyi orvosi tanács elnöki székébe ültette, míg Kuzmik Pál dr. egyetemi tanárt eperjesi előnévvel magyar nemessé tette. Mindkét férfiú dísze volt eddig is egyháztanácsunknak s tudós voltokért és a közéletnek tett nagy szolgálataikért nyert ezen kitüntetésük alkalmából az egyháztanács szíves kötelességet teljesített, midőn örömeikben részt vett. Hasonló örömmel üdvözöltük dr. Havass Rezső egyháztanácsosunkat, akinek Ő Felsége az udvari tanácsosi címet adományozni kegyeskedett. Jeleseink kitüntetése egész egyházunkra is fényt vet s jól esik látnunk, hogy ! akik közöttünk buzgólkodnak, más téren is elismerést vívnak ki munkálkodásukkal. Annál elszomorítóbb azonban, hogy oszlopos embereink közül is többeket elveszítettünk. S itt első sorban ama nagy veszteségről kell megemlékeznünk, amely másodfelügyelőnk, Soltz Gyula ny. min. tanácsos elhunytával érte egyházunkat. Az ő igazságos, egyenes lelkiilete, világos gondolkodása, nagy buzgalma és jóságos szíve sokszor volt segítségünkre a nehéz kérdések helyes megoldásánál. Tanácsunk sokat vesztett az ő kidűltével s emlékezetét őszintén fájó szívvel őrizzük. Ugyanolyan fájdalmas volt ifjú kedélyű s kedvességével és mindenkit lekötelező modorával szívünkhöz oly közel férkőzött első gondnokunknak, Hász Kálmánnak hirtelen elhunyta. Az Aradon elhalt kedves oszlopos emberünk temetésén egyházunkat két lelkészünk képviselte, akik közül az egyházi elnök búcsúztató-beszédet is mondott. Igen fájdalmasan érintett bennünket Rombauer Emil egyháztanácsosunk váratlan elhalása, aki a vallás- tanítási bizottság élén e fontos munkakörben kiválóan buzgó és szakavatott működést fejtett ki. Elhunytjaink emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Istennek legyen hála, hogy a munkából kidűlt jeleseink helyét hasonló buzgóságú és képességű vezéremberekkel sikerült betöltenünk. A másodfelügyelői állásra dr. Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi professzort nyertük meg, aki felsőbb egyházi körökben is maradandó jelentőségű munkásságot fejt ki az egyház javára. Az ő egyházszeretete, buzgósága, munkaképessége és bölcsesége kétségtelenül a legbiztatóbb reményeket ébreszti bennünk egyházunk jövő fejlődését célzó törekvéseinkben. A gondnoki nehéz tisztet dr. Pözel István vállalta el, aki a legelső pillanattól kezdve tanúbizonyságát szolgáltatja annak, hogy benne egyházunk az erélyes, de jóságos, a folytonosan alkotásra törekvő, de céltudatos, az egyház hivatását mindenben megértő gondnokot nyert. Az egy megüresedett presbyteri helyre a póttagok sorából Keller Józsefet hívtuk be, akit ezúttal is melegen és bizalommal üdvözlünk. A személyi változások során említjük, hogy a múlt közgyűlés óta segédlelkészeink közül hárman
