Evangélikus Egyházi Értesítő, 1914 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1914-10-31 / 3. szám
3. az. EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 59 künnlakó árvák pénzzel való segítését, valamint az intézeti nevelés értékének minél magasabb színvonalra való emelését. Ebből a célból a választmány új tanítói állásokat szervezett, az árvák egészsége érdekében életbeléptette a nyaralási intézményt, meghonosította a slöjdöt a tiúk részére, varróiskolát nyitott a lányoknak gyakorlati kiképzésük céljából. A választmány elhatározta, hogy a kiváló tehetséggel megáldott növendékeket az egyesület költségén továbbképezteti, míg önerejükön megélhetnek. A leányok kiképzésük befejeztéig az intézetben maradnak, a fiúk pedig lehetően intemátusokban helyeztetnek el. Hosszú és fáradságos volt a munka, míg az egyesület a most említett eredményekre juthatott, sok nehézség elhárításával kellett megküzdenie, míg az árvaházat magas pedagógiai szinten álló nevelőintézetté fejleszthette, azonban erős akaratával, a társadalom segítő szeretőiével, Istenbe vetett erős hitével végre győzött az akadályokon. Kévésén volt hív, azért sokat bízott reá az Úr. Ma az egyesület 1.281,094 korona tókevagyonnal rendelkezik és 191 szegény árva élvezi védelmét és jótékonyságát Ezek közül 100 saját budapesti árvaházában, 15 a rozsnyói ev. árvaházban, 10 a torzsai ev. szeretetházban, három a locsmándi ev. Bethánia-menhelyen, 24 pedig családoknál elhelyezve részesül testi és lelki gondozásban, azonkívül 39 küunlakó árvát pénzzel segít. Minek köszönheti az egyesület a nemes áldozat- készségnek oly nagymértékű megnyilatkozását, árva- házának fellendülését? Annak a szellemnek, mely hú visszatükrözóje volt Kochmeister egyéniségének: a felkarolt ügy iránt érzett szeretetnek, a tervezésben való megfontolásnak és körültekintésnek, a kivitelben való kitartó erélynek, a fillért is megbecsülő lelkiismeretes vagyonkezelésnek, a józan takarékosságnak és egyszerűségnek, a fáradságot nem ismerő kötelesség- tudásnak. Ez a szellem vezeti Kochmeister utódját: Kovácsy Sándort, nemkülönben vezértársát: dr. Wagner Géza alelnököt is. Ennek a szellemnek tudandó be, hogy Kovácsy vezetése alatt az egyesület vagyona félmillió koronával gyarapodott, amiért működésének ideje az egyesület megerősödése és megszilárdulása időszakának nevezhető. Az árvaház fennállása óta közel 1000 árva gyermeket nevelt fel, minőségük tekintetében páratlanul álló eredményt érve el, mert volt növendékei csaknem kivétel nélkül hasznos tagjaivá lettek a hazának és társadalomnak. Volt növendékei sorában van Bosznia volt h. kormányzója, van országos képviselő, városi tanácsos, közig. bír. tanácsjegyző, tőzsdei titkár, vannak ügyvédek, orvosok, lelkészek, tanárok, tanítók, tanárnők, tanítónők, óvónők, jegyzők, katonatisztek, tisztviselők, üzlettulajdonosok stb., legszámosabban iparosok. A tanügy terén 105 egykori növendék — férfi és nő egyaránt — működik mint tanár, tanító és óvónő. Az árvaház nyugodt lélekkel hivatkozhatik az intézet kötelékéből kibocsátott volt növendékeinek életképességére és erkölcsi magatartására. A nagylelkű alapítókat a kezdet nehézségeinek leküzdésében híven támogatta az első nőválasztmány, különösen annak megboldogult elnöke: Liedemann Frigyesné. A férfiválasztmánynak a nőválasztmány mindenkoron hű munkatársa volt és az árvaház felvirágoztatása érdekében kifejtett kitartó munkálkodásával nagy érdemeket szerzett. A nőválasztmánynak mostani elnöke: a jótékonyságáról közismert Haberern Jonathánné, ki 1896 óta tölti be elnöki tisztét szeretettel és lelkesedéssel. Elődje a hitben munkás szeretettel megáldott Székács Józsefné volt. Az egyesület védőasszonya 1874 óta: gróf Teleki Sándorné szül. Teleki Jozefin. Az árvaház igazgatója 1874. évi augusztus 1-je óta: Brocskó Lajos kir. tanácsos, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, ki immár 40 éve áll az intézet élén. Egész pályafutásán a munka jutott osztályrészéül, de nem tekintette azt soha tehernek, hanem élvezetnek, ami nemcsak megkönnyítette nehéz feladata megoldását, hanem belső lelki világát harmonikussá varázsolván, hosszú fiatalságot biztosított számára, elannyira, hogy habár túl van a hatvanon, lelkes ügyszeretetével, munkabírásával túltesz sok fiatalon. Mindig éber, mindig serény, mindig munkára kész. Benne megtestesül az igazi nevelő, a vérbeli árvaatya eszménye. Azok közé az egyéniségek közé tartozik, akik munkásságuk érdemében találják jutalmukat. Szeretetreméltó modor, értékes pedagógiai tudással párosult kristálytiszta, puritán jellem, kis és nagy dolgokban megnyilvánuló erős kötelességérzet, gondolkozását és cselekedeteit irányító és vezető haza- és emberszeretet egyéniségének alkotórészei. Igazgatása idején az árvaház nagyarányú haladást tett, nemcsak magas pedagógiai szinten álló nevelőintézetté, hanem hatalmas társadalmi tényezővé is fejlődött, melynek neve áldásként hangzik szerte az országban. A hazai árvanevelésügy terén tágasabb értelemben is érvényesítette szaktudását, a külföldön is elismerést szerzett a magyar nevelésügynek. Irodalmi munkásságával úttörőként szerepel. Őfelsége 1899-ben a koronás arany érdemkeresztet adományozta neki, 1914-ben pedig 40 éves jubileuma alkalmából királyi tanácsossá nevezte ki. 40 éves jubileumakor az intézet volt növendékeinek nagy serege gyülekezett ismét köréje, hogy köszönetét mondjanak neki áldásos munkálkodásáért. Ott láttuk valóra válni, hogy a nevelő munkája krisztusi szeretet, amely éltet és a legfőbb jóhoz vezet: az Istenhez. A legnagyobb örömet Brocskó Lajosnak az a tudat adja, hogy közel 1000 árvagyermeket nevelt hasznos polgárrá és egyháztaggá. 1894 óta a nevelés munkájában hű osztályosa felesége, Beck Klementina, ki 25 évre terjedő működése alatt 200-nál több derék leányt felnevelt. íme ebben a vázlatos leírásban adtuk elő a Protestáns Országos Árvaegylet történetét, mely a folytonos haladásnak, megerősödésnek, terjeszkedésnek képét tárja elénk. Emberé a munka, Istené az áldás. Elődeink nem nézték tétlenül a hazán keresz- tül-kasul száguldó szelet és nem tekintettek összetett kezekkel a tornyosuló és sűrű fellegekre, hanem vetettek és lelkűk örülhet most, amidőn fél század aratását, az egyesült erő fenséges munkáját mutathatjuk be. Elődeink az árvák felkarolásával nemzetvédő munkát teljesítettek, nekünk utódaiknak, most, amikor a vér áldozatának napjait éljük, kétszeres kötelességünk, hogy dicső példájukat kövessük, mert a harctéren nemzetünk létéért küzdő apák omló vére esdve kiáltó szó a társadalomhoz, hogy fogadja oltalmába árván maradt gyermekeiket. Ez a kérve kiáltó szó: parancs, amelynek teljesítéséhez hozzá kell járulnia minden jobb érzésű magyarnak, ki-ki tehetségéhez és erejéhez képest egy szebb, jobb és boldogabb jövő biztosításáért. Ezt kívánja tőlünk a haza, ezt a jó Isten. Alapi István.
