Evangélikus Egyházi Értesítő, 1914 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1914-04-15 / 1. szám
2 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 1. SZ. II. Az egyházközség tisztviselői: Dr. Wagner Géza felügyelő Dr. Magócsy-Dietz Sándor, II. felügyelő Dr. Pözel István, gondnok Hittig Lajos, II. gondnok vallástanítási felügyelő Dr Kayser Szilárd, belmissziói-bizottság elnöke Dr. Jobbágyi Kálmán, jegyző Ifj. dr. Pözel István, II. jegyző Bendl Henrik, pénztáros Liedemann Rezső, ellenőr Dr. Oravecz Pál, nyilvántartó Bruckner Frigyes, karmester Morascher Hugó, karmester Kaczián János, esp. lelkész Raffay Sándor, lelkész egyh. elnök. Majba Vilmos, lelkész Steuer Lajos, vallástanitási igazgató Sass Béla, vallástanár Algöver Andor, vallástanár Kemény Lajos, vallástanár Martony Elek, vallástanár Peér Péter, segédlelkész Marcsek János, segédlelkész Lamnek Vilmos, segédlelkész Engisch György, vallástanító. Presbyterek: Örökös tiszteletbeli tag: Horváth Sándor. Az egyháztanács rendes tagjai: Beliczay Béla, Bereczkv Sándor, Békeífy Géza, dr. Boda dezső, dr. Bókay Árpád, dr. Bókay János, Édeskuty Jenő, Eli- sclier Viktor, dr. Elischer Vilmos, Fabiny Gyula, Fábry Alfréd, Folkusházy Lajos, Francsek Imre, Glück Frigyes, Góbi Imre, dr. Győry Lóránd, Gratz Dániel, Gregersen Nils, dr. Hammersberg Miklós, dr. Havas Rezső, dr. Händel Béla, Heuffel Adolf, dr. Hittrich Ödön, dr. Hoífmann Frigyes, Hoepfner Guido, dr. Jármay Gyula, dr. Kayser Szilárd, Kéler Napoleon, Keller József, Kolba Lajos, Kossuth Ferenc, dr. Kuzmik Pál, dr. Láng Lajos báró, dr. Mayer Árpád, Marton János, Molnár Viktor, dr. Moravcsik Ernő Emil, Moravcsik Géza, dr. Németh Ödön,dr.Nigrinyi György, Okolicsányi Gyula, dr. Pékár Imre, Pecz Samu, dr. Polner Ödön, dr. Polner Aladár, Báró Radvánszky Albert, Saxlehner Andor, Seltenreich Kornél, dr. Szelényi Aladár, Szendy Árpád, dr. Szepessy Rezső. dr. Szontágh Felix, Sztrelkó Gusztáv, Tolnay Lajos, dr. Török Béla, Ulbrich Ede, dr. Wágner Ödön, Wälder Gyula, Zsedényi Béla, Zsigmondy Géza. Az egyháztanács póttagjai a behivás sorrendjében : Schodits Lajos, Dietz Lajos, dr. Kéler József, Bodendorfer Géza, Szigethy Lajos dr., Göllner Aladár dr., Vályi Sándor dr., Halászy László dr., Rajner Béla dr., Zsigmondy Dezső, Rásó Lajos dr., Plathy János dr., Szőnyei Dezső dr., Ihrig Lajos dr., Holit- sclier Pál dr., Ladits Gyula. III. Az egyháztanács évi jelentése 19J3. évről. • Igen tisztelt közgyűlés ! Az elmúlt 1913. esztendő a zsinat esztendeje. Ez évben nyílt meg az egyetemes egyház ama zsinata, amelynek hivatása lesz egyházunk alkotmányának a modern kor követelményei szerint való átdolgozása. Az evangélium egyháza, mint intézmény, rendeltetésében örök, de hivatásának betöltése érdekében a változó korok igényeinek megfelelő módokon kénytelen magasztos feladatait megoldani. Elveiben változatlanul, de kereteiben s eljárásaiban a kor kívánalmaihoz alkalmazkodva igyekszik valláserkölcsi, nevelő nagy hivatását teljesíteni. Ami az egyház egészére, ugyanaz áll az egyház- egyetem egyes részeire s igy az egyes egyházközségekre is Pesti magyar evang. egyházközségünk is kénytelen a kor szelleme által megkívánt követelmények szerint irányítani életét. Amidőn most az elmúlt 1913. esztendőről beszámolunk, e szempontból kívánjuk elbíráltatni munkálkodásunkat. Az isteni gondviselés vezérlő bölcsessége a fokozatos fejlődés útján vezetgeti ugyan az ő szent evangéliumának egyházát is, de kétségtelenül át kell az egyház valamennyi hívének éreznie azt is, hogy ez isteni gondviselés földi eszközei s munkásságának tényezői mi emberek vagyunk. A szent hivatás öntudatos átértésével, evangéliumi igaz ügybuzgósággal, meg nem lankadó egyházszeretettel vagyunk hát kötelesek mind anyaszentegyházunk előmenetelén az egyetértés szellemével lelkűnkben munkálkodni. A szívesen teljesített kötelesség és a legjobb akarattal végzett munka öntudatával mondhatjuk el, hogy az elmúlt esztendőben az egyháztanács a maga egészében csak úgy, mint egyes tagjaiban és bizottságaiban a komoly egyházépítő munka mezején híven igyekezett feladatait teljesíteni. Az 1913 március 31-én megtartott évi rendes közgyűlés óta a múltak tapasztalatai és a jelen követelményei, valamint a jövendő érdekei szemmeltartásával törekedett az egyház javára mindazt elvégezni avagy előkészíteni, amivel a belé helyezett bizodalomnak megfelelhetett. Sajnos, hogy az egyháztagoknál a buzgóság és az együttmunkál- kodás áldása hasonló mértékben nem volt érezhető. Múlt évi közgyűlésünkből nyomatékosan felhívtuk az egyház közönségét, hogy a konfirmandusoknál, az egy- házilag esküvőknél, valamint az űrvacsorázóknál sajnálatos meglanyhulás és visszaesés tapasztalható. Felhívásunknak nem volt foganatja. Miként az alább következő kimutatásból kitűnik, az elmúlt év e tekintetben nem hozta meg a kívánt és az egyház számszerű növekedésének megfelelő fejlődését. Ismételten azzal a kéréssel kell tehát egyházunk híveihez fordulnunk, hogy egyházunk iránt való ragaszkodásuknak azzal adják tanúbizonyságát, hogy gyermekeiket a konfirmáció egész életre kiható építő munkájából, az egyházi esketés egész életet megszentelő áldásától és önmagukat az úrvacsora szívet-lelket hiterővel eltöltő kegyelmi ajándékaitól el ne vonják. Ha minden egyes egyháztag megteszi e tekintetben kötelességét s a templomi igehirdetés építő és erősítő hatását is komoly készséggel és szomjúhozó lélekkel keresi, akkor egyházunk teljes bizodalommal és nemes önérzettel tekinthet jövendője elé s mindig lesz min örvendenie.
