Evangélikus Egyházi Értesítő, 1914 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1914-04-15 / 1. szám
FVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 19 1. BZ. tek, amikor ő látszólag menthetetlenül elleneinek kezébe jutott. Nehányat elmondunk ezekből. Nankingban egy kínai lépett be annak a dzsun- kének a kabinjába, amelyben Sun rejtőzködött és hidegvérrel tudatta Sutinál, hogy neki 20,000 márkát Ígértek, hogyha őt kiszolgáltatja. Sunnak csodálatos hatalma lehetett földiéi fölött. Ö érté azt, hogy az ő indokainak és céljainak a tisztaságáról hogyan győzheti meg a leghatékonyabban honfitársai szívót. így ekkor is hosszabb beszélgetésbe bocsátkozott azzal a férfival, aki az ő elfogatass végett jött oda. Az eredmény az volt, hogy a kínai a lábaihoz borult s köny- nyek között kért bocsánatot gonosz tervéért; azután eiment és felakasztotta magát: ő a hatóságok előtt többé nem mutathatta magát, mivel Sunt elmenekülni engedte, sem a hazafias kínaiak előtt, mivel magát a mandzsuktól ez alávaló tervhez megveszte- gettetni engedte. Kantonban Sun egy halász-dzsunke sötét, piszkos kabinjában rejtőzködött, míg a katonák a parton cirkáltak, kiknek az volt a feladatuk, hogy őt lőjék agyon, mihelyt meglátják. Az önkénytelen fogság két napig tartott, míg nehányan a Sun barátai közül segítségül jöttek és a katonákat agyonlőtték. Máskor Kantonban Sun csak a rendkívüli lélekjelenlétének köszönhette a megmentését. Két fiatal kormányhivatalnok tizenkét katona kíséretében lé|x*tt be abba a házba, ahol Sun elrejtve tartózkodott; késő este volt, Sun egyedül volt a szobában, elveszettnek látszott. De Sun úgy tett, mintha az ó eljövetelüket figyelembe sem vette volna, vagy mintha legkevésbbé sem tudta volna, hogy azok az ő elfo- gatása végett jöttek oda. 0 hangosan olvasott egy kínai klasszikusból és a fiatal hivatalnokokat vitatkozásba vitte olvasmánya alapján. A hivatalnokokat Sun fejtegetése annyira lebilincselte, hogy órák hosszán nála maradtak és végre késő éjjel az illetéktelen bá- borítások miatt bocsánatkérés között vonultak vissza. Londonban Sun a kínai követség kezébe jutott; az őr egy sötét börtönbe vetette, bolondnak adta ki és már a hajót is megrendelte, amellyel őt Kínába visszavitetni akarta, hogy ott mint lázadói kivégezzék. Sun tudta azt, hogy az ő atyai barátja, dr. Cautlie Londonban időzik s igyekezett őt az ő kétségbeesett helyzetéről tudósítani. De minden hiábavalónak látszott. Egy éjjel féltizenkét órakor csengettek Cantlie házában. Ö lement, hogy az ajtót kinyissa. Senki sem volt ott. De a padlón feküdt egy levél: „Egy barátja vasárnaptól a kínai követségen el van fogva; őt Kínába akarják küldeni, hogy ott felakasszák . . . Amit megtehet érette, rögtön tegye meg, különben késő lesz. A kínait, úgy hiszem, Sunjinsin-nek hívják.* Cantlie azonnal a rendőrségre indult, hol, bár késő éj volt, kopogtatott, de elutasították. „Ön megtette a kötelességét azzal, hogy e dolgot bejelentette; menjen ismét nyugodtan haza, de ez ügyhöz hivatalosan nincsen semmi közünk.“ Cantlie ez ügyet másnap a londoni újságokban szellőztette. Hallatlan volt, hogy Londonban az angol törvények oltalma alatt álló kínait a kínai követség elfogathasson és Kínának kiszolgáltasson. A külügyi hivatal figyelmessé lön. A kínai követséget megkeresték, hogy Sunt azonnal bocsássa szabadon! Miben állt az a csodálatos hatalom, melyet Sun a honfitársai fölött gyakorolt? Mindenekelőtt beismerik mindnyájan, kik vele közelebbi összeköttetésben állottak, azt, hogy Sun általában komolyan, szivvel- lélekkel arra törekedett, hogy hazáját a mandzsuk kényuralma alól felszabadítsa és köztársasági kormány alatt azt újra felvirágoztassa. Emellett nagyon önzetlen volt. Sem pénzt, sem tisztességet nem keresett a maga számára. Hazája java lebegett előtte egyedül. Sun nem mondható valami kiváló fényes tehetségnék, sem ékesen szóló, elragadó szónoknak. De delejes hatalommal bír a hallgatói fölött és csodálatos erővel tudja őket meggyőzni terve helyességéről és fontosságáról s őket a haza ügyéért nagy áldozatokra buzdítani. Nincs itt arra hely, hogy Kína nagy és csodálatos átalakulásának történetét elbeszéljük. Cantlie épp most megjelent könyve, melyből e közlemény nagyobb részét merítettük, sokat szól arról. Csak még egy nevezetes táviratot említünk fel és Sun viselkedését azzal szemben. Sun a forradalom kitörésekor San-Franciskában tartózkodott s onnan Newyorkon át Londonba utazott, hogy innét Kínába hajózzék. Épp azokban a napokban, midőn Londonban várakozott, érkezett egy távirat Kínából „Sun- Wen, London“ címmel. Sun-Wen Sunnak a hivatalos neve, ez alatt lett ő az állami jegyzékbe bevezetve, Sun-jat-sen az ő családi neve. A kínaiaknak többnyire három-négy különféle nevük van. Sun- Wen a távíróhivatalban ismeretlen volt, azért a posta azt írta a táviratra: „A kínai követségen kell utána kérdezősködni“. Ott természetesen a legnagyobb mértékben örültek ennek, mert így remélhették, hogy Sunt újra hatalmukba kerítik, vagy legalább a tartózkodását megtudják, hogy rá vigyázhassanak. A követségen tudták azt, hogy Sun dr. Cantliehoz be- és kijár. Azért a távirdai küldöncöt azonnal oda küldötték. Csak dr. Cantliené volt otthon. Ó minden órában várta Sunt és megbízása volt a részére érkező sürgönyöket felnyitni. O feltörte a borítékot, de a sürgöny egy előtte egészen ismeretlen, titkos nyelven volt írva. Volt annyi lélekjelenléte, hogy a sürgönyt pontosan lemásolta, akkor azt a küldöncnek visszaadta s azt mondta neki, hogy Sun nincs ott. Hogy ő egyáltalában nincs is Londonban. Két órával később odajött Sun. Dr. Cantliené a többi érkezett levelek és sürgönyök között átadta neki ezt az utolsót is. 0 azt átolvasván, nevetett, nem szólt egy szót sem és zsebredugta azt. Cautliék Sunt egyszer- smindenkorra felkérték, hogy ne avassa be őket az ő titkaiba, hogy így vele szemben elfogulatlanok maradhassanak. Csak a következő nap folyamán terelődött alkalmilag a beszéd a sürgönyre és dr. Cantliené kérdezte Sunt, hogy mi volt abban rá nézve? „Hát nem mondtam-e meg Önnek, hogy mi volt benne? A köztársaság ideiglenes kormánya nekem ajánlotta fel az elnökséget“. „És Ön ezt el fogja fogadni? Sun gondolkozott egy kissé. „Igen, e pillanatban, míg egy alkalmatosabbat találnak rá.“ Sun Kínába ment és Nankingban átvette az állam kormányzását. Feltűnést keltett, hogy ő mint keresztyén, kivonult a ming-dinasztia Őseinek a sírjaihoz és ott ünnepélyes ős-áldozatot végezett. Annak idején mi is megütközéssel olvastuk e hírt. Ö egy állami aktust végezett, amit kínai szempontból kell és lehet megérteni. A mandzsu uralom megdőlt. A dicső dinasztia őseivel, kik a mandzsukat megelőzték, tudatták a nemzet történetének e fordulópontját teljes formában és ünnepélyességgel. Nem lehet azt pogány áldozati ténynek minősíteni. Sun fényes próbáját adta önzetlenségének, midőn a kormányt Yuan-Schikainak adta át, ő pedig a magánéletbe vonult vissza. Ez bizonyítja a legjobban, hogy bámulatos nagyság! Vájjon fog-e még játszani Kína történetében szerepet? — ez még barátai előtt
