Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1913-12-31 / 4. szám

66

EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ

4. sz.

A fasori evang. templom oltárképe.

A jelenkor egyik legkiválóbb festőművésze, Benczúr Gyula, szép remekművel gazdagította egyházunkat, templomunkat. A városligeti fasori evang. templom oltárát díszíti a „Napkeleti bölcseket“ ábrázoló legújabb festménye. Büszkeség tölt el, hogy a mester a mi egyházunk tagja. A nagy mester életrajzát közöljük a Révay-Lexikon nyomán.

ségek egész sora tanult: Makart, Max, Defregger, Wagner S., Liezen-Mayer stb. De valamennyiük közt talán B. állt legközelebb Piloty művészi hitvallásához, aki segítségét igénybe is vette a Maximilianeum falfestményeinek elkészítésénél. Még Piloty oldalán készül első történelmi tárgyú képe, Hunyady László búcsúja (1866. Szépművészeti Múzeum); se festmény, valamint az utána következő Rákóczi) Ferenc elfoga- tása (1869. a román király gyűjteményében) rávall a környezetre, amelyben készült. B. is, mint mestere, keresi a kompozícióban a dráma forrpontját, az előadásban a valószínűséget, a különböző textúrák anyagszerű megfestését, a színességet. Nem vált hűtlenné ezekhez a vágyakhoz akkor sem, midőn kilépve Piloty iskolájából (1869.), a magyar kultuszminisztérium pályázatán Vajk keresztelésével, felvette a versenyt három kitűnő pályatársával: Székely Bertalannal, Lotzcal, Madarászszal s 1870-ben meg is kapta a megbízást. Mostantól fogva azonban lassan- kint érvényesülni kezdenek Tiepolóból és RubensbŐl merített élményei is. A rokokó csillogó dísze, a selymek fénye, a bársonyok tüzes melege, amelyeket már a Rákóczy- képen érvényre juttatott, még erősebb hangsúlyt kapnak a XVI. Lajos és családja versaillesi kastély megrohanásakor című képén (1871. Londonba került) és Du Bárry- ján (1874. Manchesterbe került), amelyeken szinte dúskál a színes, faragott, ornamen- tumoktól fülledt tárgyban. Sőt, midőn 1875- ben, (amely évbe egy párisi útja is esik), befejezi a Vajk keresztelését, még fokozza ezt a vágyat dús csendéletrészekkel, a test inkarná- ciójával, gazdag márványarchitektúrával. A következő évben nagy megtisztelés éri: kinevezik a müncheni képzőművészeti akadémia tanárává (1883-ig). Jelentékeny hatással volt stílusa fejlődésére 1876-iki velencei útja, s az a szives bizalom is, amely őt Lajos király káprázatos udvarában tartotta. Mind e hatások alatt még erősebbé vált a színre való törekvése. A Bacchansnö-je (1881. Szépművészeti Múzeum), s a Mályvák közt (1890.) pompás testeket mutatnak, színtől ragyogó virágok, állatok közt. Itt kiaknázhatta azokat a színeket, amelyeket az emberi test kínál a festőnek. S bizonyára éppen ezért festi most már nagy kedvvel az arcképek egész sorát is, ragyogó díszmagyarban, a selymek, prémek, ötvösművek dekoratív értékesítésével. Ezzel sok magyar festőre hatott, akik hasonlóértelemben igyekeztek aztán a közélet hírességeit reprezentatív célokra megfesteni. (Vármegyei arcképek.) Kevés kortársának művészetét fogadta a magyar közönség oly egyértelmű elismeréssel, mint B-t. A Bacchansnö a Műcsarnok kiállításán megszerezte neki a művészi nagydíjat (1882.); egy évvel utóbb pedig a magyar király kinevezte a budapesti festőmesteriskola tanárává, amelynek 1901-ben igazgatója is lett. 1884-ben kezdte meg a magyar fővárosban tanári működését s ezzel együtt átplántálódott iskoláinkba is az a művészeti felfogás, amely a müncheni Piloty- iskola tanítványait jellemezte, s amelyben később 1896 — 98 körül az ifjú magyar festőnemzedék ugyanolyan polémikus állást foglalt el, mint külföldön a „szecessziók“ az akadémiákkal szemben. B. népszerűségét ez nem érintette, sőt az állam és az ország

A napkeleti bölcsek. Benczúr Gyula új képe a budapesti fasori evang. templomban.

Benczúr Gyula festőművész, a festészeti mester- iskola igazgatója, szül. 1844 jan. 28. Nyíregyházán. Már gyermekkorában Kassára került, ahol a két Klinkovics oktatta a rajzolás elemeire, művészeti tanulmányait azonban csak a reáliskola elvégzése után, 1861-ben kezdte meg Münchenben, ahol Anschütz festőosztályában anyira kivált társai közül, hogy Piloty, az akadémia igazgatója is szemet vetett reá és 1865-ben felvette a maga iskolájába. Közvetlenül az iskolába való belépése előtt állította ki két első képét a müncheni Kunstvereinben: Fidler Károly arcképét, amelyet a kassai takarékpénztár megrendelésére készített és A balatoni halászt, az utóbbira ösztöndíjat is adott a magyar kormány. 1865—69-ben Piloty iskolájában maradt, ahol akkor a kitűnő tehet-